Zsidó lap a cionista gyermekgyilkosságokról + cenzúrázott videó
2007-09-04. 14:51

A magyarországi sajtóban mára egészen egyértelművé vált cionista túlsúly miatt - a keresztény újságírók sunyítása mellett - nem is csodálkozunk azon, hogy az elmúlt napokban a Gázai övezetben véghezvitt izraeli gyermekgyilkosságokról idehaza szinte semmit nem tudhattak meg az emberek. Nem kell ezen csodálkoznunk már csak azért sem, mert a 21 arab ország egyikében sincs tudósítója a "Magyar Távirati Irodának" (MTI) és még a Kossuth rádió hagyományos jelzését (Kossuth nóta) is véglegesen kiirtó Magyar Rádiónak sem...

Ismét gyermekekről szól a történet. Öt meggyilkolt gázai gyermek nyolc nap leforgása alatt. A meggyilkolásukat övező, önmagában véve is morbid izraeli közöny - a legutóbbi három gyermek tragédiája például csak aprócska hírként jelent meg a Jediot Áháronot 11. oldalán - nem feledtetheti azt a tényt, hogy az izraeli hadsereg gyermekek ellen visel háborút. Az egy esztendővel ezelőtti Nyári eső hadművelet halálos áldozatainak öt százaléka is gyermek volt. Az elmúlt két hét izraeli katonai akciói során életét vesztett 21 áldozat negyede szintén gyermek. S ha ne adj Isten Sz'dérot izraeli városban legközelebb gyermekeket éri a palesztin rakétatámadás, mielőtt fájdalmunkkal telekürtöljük majd a világot, akkor emlékeznünk kell a fentebb említett adatra.

Az izraeli hadsereg azzal magyarázza a gázai gyermekek halálát, hogy a palesztinok őket küldik ki a Kasszám-rakéták kilövőállványainak begyűjtésére. Csakhogy a legutóbbi esetekben a megölt palesztin gyermekek nem a rakétaállványok összeszedésével foglalatoskodtak. Az első két áldozat fáról lehullott szentjánoskenyeret szedett, míg a három utóbbi - még az izraeli hadsereg belső vizsgálata szerint is - fogócskát játszott. De ha elfogadjuk az izraeli hadsereg azon állítását, miszerint a palesztinok gyermekeket küldenek ki a rakétavetők begyűjtésére - ezt egyébként még senki nem bizonyította -, ebben az esetben akkor is azonnal be kellene szüntetni a tüzet.

Csakhogy az izraeli hadsereget az nem érdekli, hogy az ilyen akcióknak gyermekek is áldozatul eshetnek, hiszen a katonák saját bevallása szerint tudatosan lőnek minden gyanúsnak ítélt mozgó alakra, amelyek gyermekek is lehetnek. A rakétavetőket begyűjtő alakokra tüzelő izraeli hadsereg ezek szerint gyermekeket gyilkoló hadsereg. Nem beszélhetünk tehát elszomorító (egyébként sorozatos) tévedésről, amint ezt katonai körökben állítják, hanem arról van szó, hogy a hadsereg semmibe veszi a gyermekek életét, s a sorsuk iránt elképesztő közönyt tanúsít.

Egy erkölcsi értékekre érzékeny társadalomban legalább föltennék a kérdést: Vajon szabad-e lőni a rakétavetők felé közeledő alakokra, amikor tudjuk azt, hogy egy részük a józan megfontolásra alkalmatlan, s ezért nem büntethető kisgyerek? Vagy talán mi mindent megengedhetünk magunknak a háborús cselekmények terén? S ha elfogadjuk is a hadsereg állítását, miszerint az egyébként igen fejlett messzelátó technika sem alkalmas a tízéves gyermek és a felnőtt közötti különbség észlelésére, az izraeli katonaságot akkor sem menthetjük föl a bűnös cselekedet elkövetésének felelőssége alól. Még akkor sem, ha egyébként teljesen téves megfontolásból elfogadnánk azt a tételt, hogy halál fia az, aki a rakétavetők közelébe merészkedik. Mert azon puszta tény miatt, hogy gyermekekről van szó, meg kellene változtatnunk a szabályokat. De ha még azt a tényt is hozzátesszük, hogy a rakétavetőkre irányzott tűz eddig nem vezetett a Kasszámok elhallgattatására, s még csak a kilőtt rakéták száma se m csökkent, akkor bizony fölmerül bennünk a hátborzongató gyanú: Az izraeli hadsereg azért tüzel, hogy bosszút álljon és büntessen. Még akkor is, ha tudja, hogy ott gyermekek is tartózkodhatnak. A mostani gyilkosság után Sz'dérot városban egyetlen izraeli gyermek élete sincs biztonságban. Sőt, ellenkezőleg.

Ha jóhiszeműen áttekintjük az elmúlt két hónap eseményeinek krónikáját, rájövünk, hogy a Kasszám-rakéták izraeli területre történő kilövését mindig megelőzte egy izraeli katonai akció. Az izraeli hadsereg a Gázai övezetben mindig végrehajtott egy-egy célzott likvidálást. Ebben az esetben egyáltalán nem számít gyermetegnek az a kérdés, hogy ki kezdte előbb. Az izraeli hadsereg az utóbbi hetekben ugyanis visszatért a nagybani célzott likvidálások eszközéhez, aminek következtében nőtt az izraeli területre kilőtt Kasszám-rakéták száma. Ez az igazság, amelyet nálunk igyekeznek eltitkolni. Amióta Gábi Áskenázi és Éhúd Bárák hivatalba lépett, nagyon megengedték a gyeplőt a hadseregben. Ha Bárák védelmi miniszter a jobboldalt képviselné, talán máris tanúi lehetnénk az izraeli hadsereg által a Gázai övezetben elkövetett féktelen tobzódás miatti közfölháborodásnak. Ám a baloldali Báráknak mindent szabad, még akkor is, ha gyermekek az áldozatok. De Báráknak és az izraeli közvéleménynek ez nem jelent semmit.

Igen, a gázai gyermekek a Kasszám-rakéták körül csoportosulnak. Szinte ez az egyetlen érdekesség az életükben. Ez az ő játszóterük. S akik a szüleiknek fennhéjázva azt prédikálják, hogy "vigyázzanak a gyerekeikre", azok sosem jártak például Bét-Hánúnban. Mert ott a mocskos sikátorokon és a szegényes viskókon kívül más nincs. S ha megfelelne is valóságnak az állítás, miszerint a Kasszám-rakéták kilövői fölhasználják ezeket a szerencsétlen gyermekeket - amit eddig nem bizonyítottak - , akkor sem engedhetnénk meg magunknak azt, hogy cselekedeteinkkel rossz irányba befolyásoljuk a rólunk alkotott erkölcsi képet. Igen, jobban tennénk, ha visszafogottabban viselkednénk és jobban óvakodnánk a visszatetsző tettek elkövetésétől. Igen, nem mindig kell visszaütni, főleg akkor nem, ha az gyermekhalállal végződhet.

A Kasszám-rakéták kilövését nem a válogatás nélküli gyilkolással lehet beszüntetni. Minden elpusztított kilövőállvány helyébe újat lehet állítani. A nálunk és a palesztinoknál most elkezdődött új tanév rossz előjellel indult. Aki valóban szeretné elérni a Kasszám-rakéták kilövésének beszüntetését, annak tűzszünetről szóló tárgyalásokat kellene kezdenie a Gázában székelő palesztin kormánnyal. Ez az egyetlen és járható út. A likvidálások, a bombázások és a gyermekgyilkosságok pontosan az ellenkező irányba vezetnek.

Eredeti cím: A háború gyermekei
Szerző: Gidon Lévi (Háárec)
Fordította: Hering József
Forrás: Szebb Jövőt


Alább: Amit tudni kell (cenzúrázott videó)