A politikus felszólalásában szörnyűségesnek nevezte, hogy Írország szinte semmit sem tett a világháború idején a zsidóság megmentése érdekében. “Az ír kormány abban az időben semmit sem cselekedett. Sőt, miután felszabadították a haláltáborokat, a kormányzat nem volt hajlandó menedéket biztosítani a zsidóknak Írországban. Arra a kérdésre, hogy ki mit tehetett volna, a válasz az, hogy azt, amit Raoul Wallenberg tett” – oktatta ki az íreket Alan Shatter, aki azonban arra nem tért ki szónoklatában, hogy vajon miért nem akarták a szigetország lakói a zsidókat befogadni még a háborút követően sem.

A zsidó miniszter a szokásos holokausztos közhelyet puffogtatta, amikor arról elmélkedett, hogy a „nemzetközi közösség csöndben maradt a náci rémtettek idején”, márpedig a „hallgatást beleegyezésként értelmezték”, amely „elősegítette az ördög munkálkodását”. Alan Shatter idézte Martin Luther King egyébként figyelemre méltó szavait: „A mi generációnk legnagyobb történelmi tragédiája nem a gyűlölködők szörnyű beszéde, vagy az agresszív cselekedetek, hanem a jó emberek megdöbbentő hallgatása”.

A politikus szerint a „nemzetközi közösség” megakadályozhatta volna a holokausztot, azonban senki sem lépett fel Adolf Hitlerrel szemben hosszú ideig. Amikor pedig szembeszálltak vele, már túl késő volt – fejtegette zavaros gondolatait a miniszter. Aki „elrettentő példaként” felidézte, hogy az akkori ír vezető, Eamon De Valera részvétlátogatást tett a dublini német követségen, amikor hírül vette Adolf Hitler halálát.

Majd a jelen kor bajaira térve a zsidó világuralom további kiterjesztésének útjában álló Irán elnökének eltávolítására szólított fel. „Irán elnöke, Ahmadinezsád ismételten nukleáris holokauszttal fenyegette meg Izraelt” – hazudta a zsidó miniszter, nem felejtve el megemlíteni, hogy a perzsa államfő egy másik főbenjáró bűnt is elkövetett: „tagadta a holokausztot”. Shatter a továbbiakban is a szokásos cionista lózungokat ismételgette, így például azt mondta, hogy aki Izrael cselekedeteit bírálni merészeli, az valójában tagadja a zsidó állam jogát a létezéshez.

Megkapták a magukét a cionista parancsoknak nem engedelmeskedő el nem kötelezett államok is: “Morálisan elfogadhatatlan, hogy Ahmadinezsád, a shoá aktív tagadója vezeti még mindig Iránt, egy olyan ember, aki megígérte, hogy Izraelt nukleáris rakétákkal füstté és hamuvá változtatja. Sok el nem kötelezett állam hallgatása ezeknek a fenyegetéseknek a hallatán egészen biztosan kétségbe vonja erkölcsi jogukat ahhoz, hogy fontos nemzetközi ügyekben megszólaljanak” – mennydörögte Alan Shatter.

A felsőbbrendűségi tudattól eltelt, az íreket boldogító zsidó igazságügyi miniszter szerint továbbá „Raoul Wallenberg megtehette volna, hogy a semleges Svédországban, biztonságban éljen”, azonban számára a tétlenség az „ördögi” gonoszságú nácizmussal szemben annyit jelentett volna, hogy passzívan elfogadja a „ördögi erők” győzelmét. „A cselekvés elmulasztását a beleegyezéssel tartotta egyenértékűnek”, hangoztatta, és Shatter szerint ezért mondott Wallenberg igent, amikor felkérték, hogy jöjjön Budapestre. Hogy a svéd „zsidómentő” letartóztatásakor a védenceitől kizsarolt hatalmas mennyiségű aranyat, ékszert és készpénzt menekítette valahová, arról a dublini kormány igazságügyi minisztere természetesen egy árva szót sem szólt.

Perge Ottó - irishcentral.com, irishtimes.com nyomán