 Mordeháj Váánunu |
Mordeháj Váánunu legutóbbi, tegnap kihirdetett börtönbüntetésének előzményeként az „izraeli atomkémként” ismert békeharcos 2009 júliusában az Izraeli Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott fellebbezésében azt kérte a bíráktól, hogy oldják föl az Éli Jisáj belügyminiszter által elrendelt tilalmat, miszerint „nemzetbiztonsági okok miatt” tizennyolc éves börtönbüntetésének letöltése után sem hagyhatja el Izrael Állam területét. Váánununak ezenkívül azt is megtiltották, hogy újságírókkal és idegen állampolgárokkal érintkezzen.
Mordeháj Váánunu a tavaly júliusi bírósági tárgyaláson, amint ez az itt elérhető videón is látható és hallható, angol nyelven - hogy a külföldi újságírók is értsék - a következőt nyilatkozta, illetve üzente az Izraelt igazgató titkosszolgálatoknak:
- Engedjenek engem szabadon, engedjenek szabadon!
- Mit ért az alatt, hogy engedjék szabadon?
- Adjanak útlevelet, adjanak engedélyt arra, hogy utazhassak a világban. Szeretnék kikerülni az izraeli hatalom hatásköréből, kikerülni a Moszád, a Sábák és a többi izraeli titkosszolgálat uralma alól.
- Hová szeretne utazni?
- Bárhová, hogy szabad lehessek, mint minden ember, kimehessek a repülőtérre.
A tavaly júliusi tárgyaláson az Izraeli Legfelsőbb Bíróság „természetesen” újra elutasította Váánunu kérelmét, azzal az álszent megindokolással, hogy a férfi még mindig olyan sok, általa eddig fel nem fedett állambiztonsági titok birtokában van, hogy a személyi szabadságának korlátozását elrendelő intézkedések föloldása komolyan veszélyeztetné Izrael Állam biztonságát.
A videó elején és a tárgyalótermi interjú folyamán Váánunu mellett föltűnik Gidon Spiro, a nagyszerű izraeli demokrata, a meghurcolt ember hűséges barátja.
 Mordeháj Váánunu és Gidon Spiro |
A videón látható rövid interjú 2009 júliusában készült, s decemberben Váánunut ismét letartóztatták, miután a tilalom ellenére találkozott egy norvég állampolgárságú, Jeruzsálemben élő Ószövetség-kutatónővel. A bosszúállók nem voltak hajlandók tudomásul venni azt, hogy a norvég (egyébként magyar származású) hölgy akkor már hosszabb ideje Váánunu barátnője volt, akit ezért az izraeli titkosszolgálatok megfelelő kezelésbe vettek.
A norvég állampolgárral történt találka után rendelte el a bíróság – titkosszolgálati utasításra –, hogy Váánunu ezután már nem csak idegen állampolgárokkal, de újságírókkal sem tarthat kapcsolatot. Még az izraeliekkel sem. A norvég hölggyel való találkozása után ítélték három hónapi közmunkára. Váánunu fellebbezésében kifejtette: nem hajlandó közmunkát végezni Nyugat-Jeruzsálemben (a város zsidók lakta része – H. J.), mert attól tart, hogy a felheccelt zsidók meglincselik. Ezért azt kérte, hogy a közmunkát hadd végezze a palesztinok lakta Kelet-Jeruzsálemben, mert az arabok közelségében nagyobb biztonságban érzi magát. (Ezen mi nem is csodálkozunk – H. J.) Kérését elutasították, s mivel Nyugat-Jeruzsálemben nem volt hajlandó közmunkát végezni, a bíróság tegnap, 2010. május 11-én három havi tényleges börtönbüntetésre ítélte. A tizennyolc évi börtön után Váánunut most másodszor ítélték újabb börtönbüntetésre.
Mordeháj Váánunu 1954-ben született a marokkói Marrákesben, s családjával együtt 1963-ban vándorolt ki Izraelbe. Beér-Sevá városában a nemzeti vallásos B'néj Ákivá mozgalom vallási főiskolájának (jesivá) tanulója, majd az izraeli hadsereg utászmérnöki, harcoló alakulatának katonája. A dimonai atomközpontban 1976-tól 1985-ig a sugárzási folyamatokat felügyelő technikusként dolgozott. Munkája mellett a Beér Sevá-i Ben Gurion Egyetem filozófia és földrajz szakának hallgatója volt.
Váánunut 1985-ben a Sábák nevű titkosszolgálat utasítására elbocsátották a munkahelyéről, mert az egyetemen részt vett a zsidó és arab diákszervezeteknek az izraeli megszállást és az akkor még javában dúló libanoni háborút ellenző tevékenységében. Magyarán, az arabok jogaiért is kiálló marokkói zsidó megbízhatatlanná vált. Pedig a titkosszolgálatok ekkor még arról nem is tudtak, hogy a pacifista Váánunu az atomközpontban titkos jegyzeteket, rajzokat és fényképfölvételeket készít.
Elbocsátása után ide-oda utazgatott a nagyvilágban, míg Ausztráliában áttért a keresztény hitre, s később a nevét John Crossmanra változtatta. A The Sunday Times újságírójának Ausztráliában adott szóbeli, írásos és fényképes információt arról, hogy valójában mi zajlik a dimonai atomközpontban. Később a cionista lejárató propaganda azt állította – nyilván önmagukból kiindulva –, hogy Váánunu nem ideológiai meggyőződésből, hanem anyagi ellenszolgáltatásért adott információt a londoni lapnak, de ezt az állítást a mai napig képtelenek bizonyítani.
 A dimonai atomreaktor |
A The Sunday Times még nem kezdte el az Izrael atomarzenáljáról szóló bizonyítékok publikálását, amikor a Moszád a „Kánjuk-művelet” keretében Váánunura ráállított egy Cheryl Hanin-Bentov nevű kurvát, aki Rómába csalta, mert ott az izraeli titkosszolgálatok szinte azt művelnek, ami nekik jól esik. A Moszád a rá jellemző módon 1986. szeptember 30-án elrabolta Váánunut, de elkésett, mert a The Sunday Times hat nap múlva megkezdte a dimonai atomreaktorról szóló sorozat közlését. Ekkor vált biztossá a korábban csak föltételezett állítás, miszerint Izrael atomfegyverrel rendelkezik.
Az izraeli hatóságok negyven napig titokban tudták tartani Váánunu elrablásának tényét, de az előzetes letartóztatásának meghosszabbításakor túljárt a rendőrök eszén, mert a rabszállító autó ablakához szorított tenyerére előzőleg angolul a következőt írta: „Vanunu M. was hijacked in Rome. ITL. 30. 9. 86. 21.00. Came to Rome by fly BA504” (Vanunu M.-t az olaszországi Rómából rabolták el 1986. szeptember 30-án, 21 órakor. Rómába a BA504-es repülőjárattal érkezett). A nyugati újságírók természetesen lefényképezték az elrabolt férfi tenyerére írt szöveget.
 Tenyérbe írt rémtörténet |
Mordeháj Váánunut Izraelben „hazaárulás és súlyos kémkedés” vádjával 1988-ban tizennyolc évi börtönbüntetésre ítélték, s ebből az első tizenegy esztendőt teljes elszigeteltségben, magánzárkában töltötte. Büntetéséből egyetlen napot sem engedtek el. Váánunu 2004 áprilisában szabadult, majd nem sokkal később az anglikán keresztény egyház kelet-jeruzsálemi központjába költözött, miután a zsidók között nem érzi magát jól és biztonságban. A keresztény hitre tért Váánunu azóta gyűlöletes antiszemita is lett, mert többször bírálta a Talmudban olvasható zsidó fajvédő kitételeket.
A zsidó állam a tizennyolc éves börtönbüntetés letöltése után tovább üldözi. Váánunu, amint már említettük, nem hagyhatja el Izrael Állam területét, újságírókkal és idegen állampolgárokkal nem érintkezhet. Valójában máig a Sábák, a Moszád és más titkosszolgálatok, valamint az izraeli hadsereg legfelsőbb parancsnokságának foglya. A mostani, legutóbbi börtönbüntetését megelőzően az izraeli bíróság Váánunut 2007 júliusában hat havi elzárásra ítélte a fent említett tilalmak megszegésének vádjával.
Az Európai Unió és az Amnesty International nem egyszer elítélte Izraelt Váánunu hosszú börtönbüntetése, római elrablása és a szabadulása utáni további hatósági üldözése miatt. Mordeháj Váánunut a tizennyolc éves börtönbüntetésének letöltése után többször is fölterjesztették Nobel-békedíjra, de helyette olyan háborús bűnös, népirtó személyeknek ítélték oda, mint például Simon Peresz és Menáhem Begin. Megkapta viszont a Right Livelihood Award-díjat (Alternatív Nobel-díj), a norvégiai Tromso Egyetem díszdoktori címét, míg a Glasgow Egyetem tiszteletbeli rektorává választotta. Kitüntették a Norvég Nép Békedíjával, Yoko Ono pedig John Lennon-békedíjat adományozott neki.
Mordeháj Váánunu Izraelben, „a Közel-Kelet egyetlen demokratikus államában” most kezdi meg újabb börtönbüntetésének letöltését.
Hering József – Kuruc.info
