A klub keddi közleménye szerint a végtagizomzat elhalása a másfél héttel ezelőtti súlyos szívinfarktus és keringés összeomlás szövődményeként alakult ki. A műtét a közvetlen életveszély elhárítását szolgálta.

"A műtét sikerült, Akeem Adams keringése stabil, de állapota továbbra is súlyos, életveszélyes." - áll a közleményben.

A 22 éves védő nyáron igazolt a Ferencvárosba. Szeptember 22-én még pályára lépett az Újpest ellen 3-1-re megnyert rangadón, három nappal később azonban otthonában rosszul lett és kórházba szállították. A kilencszeres trinidadi válogatott ezt követően több műtéten is átesett, s mivel szíve nem vette át azokat a funkciókat, amelyeket el kellene látnia, műszívre kapcsolták.

Adamset azóta is a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján kezelik. Korábban dr. Szelid Zsolt László, a Ferencváros orvosi stábjának tagja úgy nyilatkozott, hogy a futballistának 30-40 százalék esélye van arra, hogy sikeresen elhagyhassa a kórházat.

A játékos családja Magyarországon tartózkodik.

(MTI)

Bálint NatáLia (fotó: Mészáros T. László)

A felháborodásomnak szeretnék hangot adni azzal kapcsolatban, amit a trinidadi származású futballista esetével kapcsolatban a hozzászólások között olvastam. Névvel vállalom a véleményemet, és hozzájárulok, hogy azt közzétegyék, mert tudom, hogy nem vagyok vele egyedül.

Először is leszögezném, hogy sem zsidó, sem "zsidóbérenc", sem liberális nem vagyok. Ugyanis ha valaki nem szidja habzó szájjal a színesbőrűeket és egyáltalán azokat, akik nem magyarok, sőt, még talán intelligens magatartást tanúsítva simítani próbálja az értelmetlenül elvadult indulatokat, már megkapja ezeket a jelzőket. Dunántúli magyar család sarja vagyok, több száz évre visszamenőleg lekövethető a családfám. Nos ezek után hadd fejtsem ki, mi is sarkallott jelen levél megírására.

Reggel olvastam a hírt, amely szerint Akeem Adams lábát amputálni kellett. Az első reakcióm egy hatalmas döbbenet volt, majd egy mély sajnálat és együttérzés. Aztán művészként belém nyilallt, mi történne, ha elveszíteném a hangom. Odalenne több évtized munkája, álmok, áldozatok és a lehetőség, hogy embereknek örömöt szerezzek, a magyar kultúrát közvetítsem. Egy 22 éves, életerős fiatalemberről van szó, akit személyesen nem ismerek. Nem ő tehet róla, hogy a jelen szabályzat megengedi, hogy idegenlégiósok játsszanak futballklubjainkban. Nem ő tehet róla, hogy a focit manapság egyszerűen túlfizetik, holott semmilyen jelentős eredményt nem tud felmutatni országunk évtizedek óta. Tudom, sokaknak bántja ez a jóérzését, az enyémet is. Én is aláírtam az internetes petíciót az idegenlégiósok számának korlátozásáról. Nem értek a futballhoz különösebben, de tisztelem mások szenvedélyét, és magyarként sírtam a román-magyar 3:0-n. Adams a mai kor áldozata, aki nem tett mást, mint próbált előrejutni. Nem tudhatjuk, mi vezetett oda, hogy ilyen szerencsétlenül járt, lehet, hogy teljesítményfokozók, lehet, hogy genetikai rendellenesség. (Ismertem amatőr futballistát, aki 39 évesen egyszerűen összeesett a tornateremben, és meghalt, pedig egészséges ember volt. Nem szedett semmit, születéskori "hibáról" volt szó, amit addig nem ismertek.) Gusztustalan, "niggerező" hozzászólásoktól hemzseg a fórum a cikk alatt, és én szégyellem magam miattuk! Ostoba, demagóg kommentárok, amelyben az emberek attól tartanak, hogy a magyar egészségbiztosító fizeti a fiú műlábát. Micsoda undorító szempont! Az nem bántja a sok okoskodót, hogy milliárdokat költ az egészségbiztosító fegyelmezetlen emberek (elhájasodottak, tespedők, alkoholisták, McDonalsdbe járók, Tesco gazdaságos kólán és chipseken élők) térd- és csípőprotéziseire, szívgyógyszereire, rehabilitációjára, inzulinjára, dohányosok tüdőrákjának kezelésére?! Ugyanis az is a "közösből" megy ám! Ha valaki nem magyar állampolgár, és nincs magyar biztosítása, nemzetközi egyezmények keretében sürgősségi ellátásra jogosult, és általában a hazai biztosítója áll mindent. Adamsnek valószínűleg speciális biztosítása volt, amelyet vagy ő, vagy a klub fizetett, de semmiképpen nem a "mi" adónkból fogják kezelni!

Aki ismer, tudja, hogy a radikális véleményformálásom miatt nincs lehetőségem szülővárosomban fellépni. Tudják, hogy be- és letiltottak engem is, és az általam szerzett és előadott keszthelyi városi himnuszt, mert sokak szerint én "náci/rasszista/fasiszta" vagyok csak azért, mert (egyébként építő jelleggel, jóindulatúan) kritizálom, nem dörgölőzöm az aktuális hatalomhoz, és mert a hazám érdekeit nézem, mindenek fölött. De azokkal nem tudok sorsközösséget vállalni, akik ezt a fiút bántják nagy bajában. Nem hogy együttérzést nem mutatnak, de még kárörvendők is. Semmivel sem különbek, mint azok, akik szerint a mai magyarság kollektíven bűnös a negyvenes évek történéseit illetően. Nekem sok külföldi kollégám, barátom van, hiszen a műfaj, amit képviselek, alapvetően nemzetközi. Akik itt kommentárokat írnak, talán sosem találkoztak, pláne nem beszéltek olyan afrikai származásúakkal, akik művészként, sportolóként hatalmasat alkotnak, alkotnak. Kizárólag a primitív ember általánosít. Nyilvánvaló, hogy az erőszakos bűncselekmények nagy részét cigányok követik el, a vak is látja. Tudvalévő, hogy a médiában, a művészvilágban és a pénzügyi hatalomban nagy a zsidók aránya. Amerikában a feketék verődnek sokszor bandákba, és terrorizálják a népet (és még a latinok, de bizony fehérek is). De nem az én művész kollégáim, és nem is Akeem Adams volt az, aki megölte a szomszédját, aki fajtalankodott a gyerekével, aki veszélyt jelent a társadalomra. Hangsúlyozom, nem ismerem őt személyesen.

Azt kívánom a sok érzéketlen, primitív módon kárörvendő embernek, soha ne tudja meg, milyen érzés egy idegen országban jövőt építeni azért, mert az embernek a hazájában nincs lehetősége minderre. Ha ez a fiú, tegyük fel, német származású, most kevesebben szidnák. Az ő jövőjének befellegzett. Nem vagyok "fajvédő, niggerimádó" (magyar fiú a kedvesem, sosem tudnék más nemzetiségűvel kezdeni, egyszerűen azért, mert nem értene meg), viszont szeretnék kiállni egy ismeretlen mellett, akit érdemtelenül bántanak sokan, anélkül, hogy ismernék. Ráadásul ezek az emberek azok, akik miatt engem is leprimitíveznek, lebunkóznak, amikor megvallom nemzeti radikális nézeteimet. Miattuk határolódik el az értelmiség attól, hogy aktív szerepet vállaljon a radikális oldalon, emiatt vannak ott nem kis problémák, ami a szakmaiságot illeti! Remélem, senki nem gondolja, hogy a proletárdiktatúra a megfelelő út, és a nép hangos hőbörgése pótolja a szaktudást, a szakértelmet! Nem kell ahhoz artikulálatlanul hőbörögni (közben meg ezen kívül legtöbben semmit nem tesznek, még a nevüket sem vállalják), hogy az ember előbbre vigye a nemzete sorsát! Kíváncsi lennék, a szóban forgók közül ki nézi meg, hol vásárol, milyen származású terméket vesz, ki pusztítja a saját és a családja testét multiban kapható, ízfokozós levesporokkal, mirelit pizzákkal és egyéb szeméttel, ki járul hozzá a minőségi kultúrát képviselő művészek elhallgattatásához és országból történő elüldözéséhez azzal, hogy a kereskedelmi tv előtt tesped, és a tehetségkutatós valóságshow-kat bámulja. Mert csak miután ezeken felülemelkedett, szidhat bárkit, és követelőzhet. A választások előtt különösen károsak ezek a megnyilvánulások. A nemzeti oldal nem attól nemzeti, hogy ostoba módon lenéz és szid mindent és mindenkit, aki nem magyar, esetleg színes a bőre. A nagyformátumú emberek asztalra csapnak, ha kell, utolsó csepp vérüket is a hazájukért adják, de nem név nélkül internetbetyárkodnak, és szidnak olyanokat, akik esetleg többet tettek le az asztalra, mint ők. Ezek az emberek nagyon sokat ártanak a magyarságnak, Magyarországnak.

Üdvözlettel:

Bálint NatáLia, operaénekes, közgazdász