Az 1944. március 22-i börtönlázadás során az itt az I. és II. bécsi döntést követően többek között a Kárpátaljára és Délvidékre fegyveres konfliktus nélkül bevonuló magyar katonaságra és lakosságra fegyverrel támadó szerb, horvát, ukrán, román és magyar nemzetiségűek kitörése során életét vesztett elítélteknek 1949-ben a kommunista rezsim állított emlékművet, ahol a Fidesz és az MSZP képviselői a külföldi katonai delegációkkal együtt koszorúztak tegnap.

A képviselőjelölt elmondta, számára akkor lenne elfogadható az ünnepélyes megemlékezés, ha a magyar hősök emlékműveit hasonló körülmények között koszorúzhatnánk Belgrád, Pozsony, Kiev és Bukarest főterén. Javasolta az emlékmű áthelyezését a köztemetőbe, és annak helyén egy magyar hősöknek állított emlékmű felállítását.

Tragikusan morbid mellékszála a hajdani eseményeknek, hogy a zendülés során megsebesült börtönparancsnok Lindenberger Lajost, aki személyes közbelépésével megakadályozta, hogy a zendülés leverésében részt vevő német katonai egység vezetője a túlélő foglyokat és sebesülteket kivégeztesse, a túlélésüket neki köszönhető korábbi sátoraljaújhelyi politikai elítéltek mentő vallomásai és segítő erőfeszítései ellenére 1949-ben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta, majd koholt vád alapján halálra ítélték. Vélhetően 1950 nyarán, – még az ítélet végrehajtása előtt – a fogva tartás körülményei és a kihallgatásokkal járó megpróbáltatások következtében elhunyt.

Ugyancsak az ÁVH tartóztatta le és végezte ki 1949-ben azt a Szalai Andrást, aki a börtönlázadás egyik szervezője és túlélője, majd a díszsírhely és emlékmű szorgalmazója és 1945 után az MKP káderosztályának vezetője volt. Nyilvános tárgyalásán Lindenberger Lajos volt a koronatanú