– Törökországban négy egyetemen tartottam előadást, és szinte felfoghatatlan szeretettel fogadtak. Ez persze nem csupán nekem, hanem a Jobbiknak és az egész magyar nemzetnek is szólt. Az előadásaimon még az állóhelyek is elfogytak, sokan egyszerűen nem fértek be. Az utazás során természetesen politikai és gazdasági szereplőkkel is találkoztam. Az egyik este például 25 isztambuli civil szervezet vezetője szervezett az érkezésem alkalmából díszvacsorát. Ami az egész hatást talán a legjobban szimbolizálja, hogy a 20 milliós Isztambulban többször megismertek az utcán. Egy ifjúsági válogatott focista például a metróaluljáróban jött oda hozzám, és megölelt. Sokat jelentett nekik, hogy én testvérként és nem ellenségként látogattam el hozzájuk.

– Törökország stratégiai jelentőségéről már évek óta beszélek, hiszen egy 80 milliós országról beszélünk, amely a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik, a gazdasági fejlődése az elmúlt 10 évben pedig csak Kínáéhoz hasonlítható. Gazdasági-politikai befolyása az egész iszlám világra, különösen Közép-Ázsiára terjed ki. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez az az ország, amely a Gázai-övezetbe segélyhajót küldött. Szóval nyugodtan kimondhatjuk, hogy Törökország nagyhatalom, és egyre erősödik. A törökök pedig – minden történelmi harcunk és küzdelmünk ellenére – szeretnek bennünket. A küzdelmeinkre úgy emlékeznek, mint ami nagyon kemény harc volt. Egy török mondás szerint nem harcoltál még senkivel, amíg nem harcoltál egy magyarral. Isztambul központjában egy hatalmas utat a Magyar testvérek útjának neveznek. Az iskolában azt tanítják a gyermekeiknek, hogy a magyarok és közöttük rokonság van. A Kurultajon nagy tömeggel és óriási lelkesedéssel vesznek részt. Mindezeket figyelembe véve óriási hiba lenne a magyar külpolitikának ezt a kapcsolatot veszni hagyni, miközben nincsenek szövetségeseink a nemzetközi színtéren.

– Lesz.

– Az, hogy egy ekkora ország egyre inkább odafigyel ránk, hogy barátként, testvérként tekint a magyarokra, ez már önmagában nagy dolog. Ennek pedig számtalan – gazdasági, politikai és kulturális – gyümölcse lehet. Ezen nagyon keményen dolgozom. Sokan fognak meglepődni, akik most még hitetlenkednek.

– Ezt még 2010 előtt írtam egy cikkemben, amikor arról beszéltem, hogy a világban zajló valódi törésvonal nem a vallások, országok és kultúrák között húzódik, hanem a hagyományt még őrizni próbáló közösségek és az antitradicionális, globális liberalizmus között. És ha megnézzük, az iszlám világ az, amely a leginkább képes ellenállni az Egyesült Államok által vezetett egypólusú világrendnek. Ott is sok a probléma, számtalan aggasztó jelenség van, gondoljunk csak a megjósolhatatlan arab folyamatokra, de összehasonlítva a keresztény kultúrkörrel, a mi régiónkkal, azt látjuk, hogy a muszlim országok függése sokkal kisebb.

– Azokkal, akik egy igazságos világrendért küzdenek. Ez lehet egy ország, lehet egy közösség, lehet keresztény, lehet iszlám, lehet buddhista. A lényeg, hogy ne a globális liberalizmus szolgája legyen. Magyarország ma azokat nevezi a szövetségeseinek, akik tönkretették a gazdaságát, akik kihasználják az olcsó munkaerejét, akik elvették a piacait és megetetik vele a saját termékeiket, akik számunkra teljesen értelmetlen háborúkba kényszerítenek bennünket, akik a nemzeti hagyományainkba taposnak, akik rasszistáznak bennünket folyamatosan, akik nem tisztelnek bennünket. Jó ez nekünk? – kérdem én.

– De. Pláne, ha félremagyarázzák. Ez a kijelentésem nem arról szólt, hogy az iszlám vallást támogatom a keresztény vallással szemben. Azt mondtam: az iszlám kultúrkör erősebben védi a saját tradícióit, mint a keresztény. Ez pedig tény. Bárcsak a keresztény egyházak is erőteljesebben és bátrabban védenék a nemzeti hagyományokat, bárcsak egyértelműen és határozottan elítélnék azt a szellemi-lelki környezetszennyezést, amit a liberalizmus ránk ömleszt! Többször elmondtam már mint római katolikus, hogy nem helyes, ha az egyház megelégszik azzal, hogy ő csupán egy szociális intézmény, és közben hagyja a hazugságot tombolni. Az ideológiai harcot is fel kellene vállalni. Mindezt tehát nem a kereszténység ellen, sokkal inkább érte mondtam.

– A Jobbik egy politikai párt, amely a keresztény értékrend alapján fogalmazza meg magát. Az Istennel való kapcsolat természetesen személyes ügy. Számomra mint európai és magyar ember számára a kereszténység jelenti az egyetemes emberi értékeket, amely minden nagy vallásban közös. Ezen az alapon nagyon fontosnak tartom a vallások közötti párbeszédet is. Nemzeti szinten az ökumenizmust, nemzetközi szinten pedig a világvallások együttműködését. A turáni összefogás szerepe ebben egyébként példamutató lehet, hiszen van keresztény, van muszlim, van buddhista és más vallású turáni nép. Nem tudom, észrevette-e, hogy az agresszív és idegengyűlölőnek tartott Jobbik elnöke a kultúrák és vallások párbeszédéről beszél. Nem hiszem, hogy ez az interjú címlapra kerül majd az atv.hu-n. Nem illik bele az előítéletekbe velünk kapcsolatban. Merthogy a valódi előítéletek a Jobbikkal szemben vannak.

– Nyilván azok számára, akik Ausztriában vagy Franciaországban szenvednek a bevándorlás problémájától, nagyon nehéz az iszlám világra mint a liberális globalizmus elleni harc szövetségesére tekinteni. Megértem az ő dühüket. De nekik is meg kell érteniük, hogy az ottani menekültek viselkedéséből nem lehet megítélni egy másfél milliárdos közösséget. Az én iszlám világgal kapcsolatos álláspontom pedig nem jelenti azt, hogy Európának muszlim vallásúnak kellene lennie, és azt sem, hogy támogatnám a bevándorlást. Sőt, én azt szoktam mondani: minden népet és kultúrát nagyra értékelek, és szívesen megismerném alaposabban – a saját hazájában.

– Nyilván a szélsőségesség elég relatív. Ezt mi, jobbikosok tudjuk, hiszen rendszeresen ezzel a jelzővel illet a liberális média. A terrorizmust természetesen elítélem, mint ahogy a terrorizmus elleni harc álságos jelszavával hirdetett hódító háborúkat is. Ez utóbbit tartom ma a világ leggusztustalanabb törekvésének.