Ma reggel döbbenten tapasztalta szerkesztőnk, hogy nem tudja ellátni az igazságra éhező magyar tömegeket szellemi táplálékkal, képtelen markáns véleményt alkotni a világ – és a benne munkáló kártékony fajták – dolgairól, ugyanis egyszerűen nem működik több tízezer (lassan: százezer) magyar hazafi kedvenc oldala, a Kuruc.info.

Azonnal riasztottuk amerikai összekötőnket, aki vállalta, hogy elhagyja Kasszám-rakétakilövőkkel körbevett bunkerét, és utánajár a problémának, telefonon ugyanis elérhetetlen volt a szolgáltatónk. Odaérve, bár megkönnyebbült, hogy nem esett izraeli atomfegyver áldozatául a létesítmény, mégis döbbenten osztotta meg a szeme elé táruló látványt. A biztonsági őrök tehetetlenül feküdtek a bejáratnál, kezük-lábuk gyapotszálakból készített fonalakkal volt összekötve, többen sokkos állapotban dadogtak össze-vissza. Annyit sikerült kiszedni belőlük, hogy éjfél körül négy lábon rohanó éjfekete lények támadták meg őket, erősen a majoméhoz hasonló csatakiáltásokat hallatva.

Előbb gorilláknak vélték a támadókat, majd elbizonytalanodtak, ugyanis a fekete árnyak angolul beszéltek, igaz, meglehetősen összefüggéstelenül. Annyit mondtak még az őrök, hogy bent viszonylagos csendben tevékenykedtek, majd körülbelül fél óra múlva távoztak.

Az épületben nem akármilyen pusztítást vittek végbe a támadók, nem is annyira a keletkezett kárt, mint inkább a módszert tekintve. Kevés volt ugyanis a törés-zúzás, inkább fura, első pillantásra beazonosítatlan nyomok éktelenkedtek az egész berendezésen és kábeldarabok meredeztek ki mindenhonnan. Közelebbi szemügyrevételezés után kiderült, hogy fognyomokról van szó, a kábeleket pedig egyszerűen szétrágták a rejtélyes agresszorok.

Idővel a kilétükre is fény derült, a kilencvenkilencedik teremben ugyanis bambusz rudakból ez volt kirakva a szoba közepére: KOCSOG. Egyből eszünkbe jutott Fekete Pákó, akit állatbarát olvasóink őszinte elborzadására több alkalommal is majomnak bátorkodtunk nevezni, viszont bebizonyítottuk a világnak, hogy immár az állatvilág legsötétebb példányai is képesek a maroktelefon használatára. A nigériai vendég ezért némiképpen neheztelt ránk, és megígérte, hogy „meg fog ásni”, illetve elkapat bennünket.

Nos, mivel az elkapatás a jelek szerint nem jött össze, a jogi próbálkozások még kevésbé, maradt a megásás, gondoltuk, így telefont ragadtunk, és kipróbáltuk a napokban beérkezett új Pákó-számot, megkérdezve, mit tud egy internetes oldal elleni támadásról. Az „énekes” büszkén mondta, hogy bizony ő szervezte be tengerentúli rokonait, és hogy nagyon megérdemelték, akik most rosszul jártak, mert visszaéltek az őszinteségével, és derékba törték a karrierjét. Eddig ugyanis nem kellett dolgoznia semmit, mégis tele volt pénzzel, most meg sehol sem léphet fel, mert mindenki a zíghájlos videóra hivatkozik. Megérdemelték a fecsegők, szögezte le többszöri nekifutásra.

Pákó akkor döbbent meg, mikor elmagyaráztuk, hogy Tomcat nem mi vagyunk. Nehezen értette meg ugyanis, hogy az Internet nem egyetlen oldalból áll, ahova minden felkerül, mint egy kirakatba, hanem több millió külön honlap kap ott helyet. Még kínosabban érezte magát, mikor közöltük vele, hogy mi valójában mellette vagyunk, mióta megvallotta hazafias érzelmeit, melynek következtében őt is kirekesztette a zsidó média. Pákó kétségbeesetten magyarázta, hogy ő csak annyit mondotta menedzserének, hogy rontassa el az internetet, s mivel nem tudott pontosabb utasítást adni, szolgálója a Kuruc.infóra gondolt. Nyomban felvette a kapcsolatot a Négerek Is Emberek nevű globális négerjog-védő hálózattal, akik továbbították Pákó kérését a tengeren túli afrikai emigrációnak, így történhetett a szerencsétlen baleset.

Pákó bocsánatkérését elfogadtuk, miután leverten megállapította, jobb, ha hazamegy és szervez egy antiszemita terrorcsapatot a nigériaiak felszabadításáért, mert itt túl sok érthetetlen dolog történik. Mi pedig, kétévnyi tapasztalattal a hátunk mögött, tesszük továbbra is a dolgunkat a szabad magyar sajtóért és egy magát és értékeit megvédeni tudó magyar társadalomért.