Fanka már nemegyszer bizonyította hazafias mivoltát. Dalai, szövegei a nemzeti érzelem szenvedélyes kifejezései, de nem politikus alkotásai is nagyszerűek. Túl ezen, bátorkodott fizikailag is rendre utasítani egy elfajzott idegenszívűt, aki a koncertjének végén szokásos Himnusz eléneklése alatt mutogatott. Feri lejött a színpadról, odament hozzá, és felpofozta. Nagyon helyesen. Alább rapper-regősünk írása. Frissítés a végén.
Kedves olvasók! Hónapok óta nem pihentem ki magam, és hetek óta nem aludtam rendesen. Most értem haza Szegedről. Folyamatosan nagyon fáradt és beteg vagyok, ezért megpróbálom tényleg csak dióhéjban leírni a történet lényegi részét.
Sokan tudják, hogy a FankaDeli-fellépések végén egy ideje elénekeljük a Himnuszt. A Himnusz éneklése közben megpillantottam egy srácot, aki cirka 50 méterről, a bárpulttól, folyamatosan azt a bizonyos nemzetközi jelet mutatta. Nem tagadom, hogy felbosszantott a jelenet, hiszen Himnusz előtt és után is temérdek idő van véleményt nyilvánítani, amivel nincs is semmi gond, de a Himnusz alatt úgy gondolom legyen szíves mindenki vigyázzban állni. Csak a bézbólsapkákat láttam, nem tudtam kivenni az illető karakterét egészen pontosan.
Ahogy vége lett a Himnusznak, leugrottam a színpadról, és elindultam a bárpult, vagyis a bézbólsapkák irányába. Útközben Filó vállát megkopogtattam és odaszóltam, hogy jöjjön velem, ha esetleg úgy adódik, hogy a fejem rúgják a földön, legalább valami ismerős legyen a közelben. Mivel rohamléptekkel haladtam, Filó nagyon lemaradt. Ott termettem a srácoknál, és megkérdeztem, hogy "jól láttam e, hogy valaki a Himnusz alatt mutogat". Erre egy tőlem egy fejjel magasabb, korábban más reppbulikban már látott srác büszkén vágta oda, hogy "igen ő".
Odaléptem hozzá, és emlékeim szerint nem bunkó hangnemben, de felemelt hangon és határozottan megkérdeztem tőle, hogy "normális-e, hogy így viselkedik". Semmi válasz nem érkezett kérdésemre, pedig számítottam valami minimális átgondolásra, vagy bűnbánásra, hogy talán ezt mégsem kellett volna. Még kétszer megkérdeztem egymás után, és még mindig semmi válasz nem hangzott el, mire negyedjére egy igencsak csattanósra sikeredett pofont kapott. Semmiféle ellenállást nem tanúsított ezek után. Egy barátja lépett elém, és nekem egy barátom lépett elé. Fél percet álldogáltam ott, hogy megnyugodjak, és odaszóltam, hogy "ezt a Himnuszért kaptad". A barátja jött a szokásos hülye dumával, hogy "nyugodjak meg", de természetesen határozottan jeleztem irányában, hogy "nyugodt vagyok, semmi bajom".
Elsétáltam, és utánam szólt a pofon tulajdonosa, hogy "beszéljük meg ezt a dolgot", mire visszaszóltam, hogy "nincs erről mit beszélni". A buli szervezőihez léptem és felvettem a kabátom, majd elindultam kifelé, a kijárat irányába. Az emberem ott állt a kidobók mellett, és még egyszer azt mondta, hogy "beszéljük meg", mire én azt mondtam, hogy "nincs ezen mit beszélni, majd a jó Istennel beszéld meg, hogy hogyan viselkedsz".
Elhaladtam a kidobók mellett, amit emberünk megvárt, és mikor már 2 kidobó valamint 5 méter volt köztünk, akkor utánam ordított, hogy "nem a Himnusznak szólt, hanem neked, te hungarista köcsög". Erre felém fordult az egyik kidobó és megkérdezte, hogy "mi történt", mire én mondtam, hogy "semmi különös, csak mutogatott a Himnusz közben és kapott egy pofont". Jóéjszakát kívántunk, és távoztunk a helyszínről. Ez történt Szegeden ma este a fellépés után közvetlenül. Sem több, sem kevesebb.
Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy erőszakos ember. Egy rendezvényen én magam is azt mondom, hogy nem szabad felülni a vélt és valós provokátorok munkájának. De fiatalok közt azért embereljük már meg magunkat, ha szól a Himnusz. Előtte-utána lehet anyázni, mutogatni bármit. Csak amíg a Himnusz szól, addig ne.
Ezért természetesen vállalom az általam adományozott pofont, és nem is bánom. Semmilyen elvemmel és gondolatommal nem ellenkezik, sőt, hogy teljesen őszinte legyek, nem titkolt szándékom az események után, hogy talán ha apró, de azért mégiscsak példa lehet. Kicsi mutogatásért a Himnusz alatt kis csattanós pofon jár, majd meglátjuk, hogy országeladásért meg mi jár. Ez rajtunk múlik. Magyarokon. Felejtsük el végre, hogy mindent békésen akarunk rendezni. Ez valami újkori elmebetegség. Aki rászolgált, az kapja meg a pofonját. Ha én rászolgálok, majd én is megkapom. Harcos nép vagyunk. Tessék felébredni. Vonatkozik ez fiúkra, lányokra, idősekre és fiatalokra egyaránt.
Frissítés: időközben a prolikölyök (a beceneve, mint kiderült, stílszerűen: "Fuckabout") úgy-ahogy bocsánatot kért. Felemásan, egy gyerekszoba nélküli agymosottól ez is valami lehet, de minket nagyon nem hat meg, mert az egyenességre, az őszinte bűnbánatra, amely a megbocsátás feltétele volna, a jelek szerint nem képes. A tények kedvéért közöljük egy rapfórumon megjelent magyarázkodását, benne a lelkiismeret igen halavány jelével:
"Nem hittem volna, hogy valaha is egyet fogok veled érteni, de ebben maximálisan igazat kell adjak, habár én linkeltem. Mondjuk tök mindegy, mit csinál ez a bohóc, akkor is lerágott csont lesz, mert ez itt mindig aktuális téma.
Személy szerint meg nem a fellépésére mentem, hanem azt hittem, hogy már rég vége, és az utána levő buli érdekelt, meg az ottani haverok. Rosszkor érkeztem, szándékosan inzultáltam, nem ütöttem vissza. Ennyi. Ha mással lett volna, én is kiröhögném. A különböző közbenjáró tényezők pedig valóban lényegtelenek
De akkor sem bántam meg semmit, a himnuszgyalázás pedig elsősorban nem az én bűnöm, hanem a hatásvadászat volt az első számú faszság, én csak folytattam, és véleményeztem.
Úgyhogy Feri, ezt úgyis olvasod, ha már salátáról kitiltottál, linkeld be ezt oda a kis janicsárjaidnak, hogy ez a véleményem.
Habár max a himnusz alatti fakkolásért elnézést kell kérjek, nem szép dolog lesüllyedni. Ez tény. Az előtte, és utána levő véleményezéseimet viszont tartom Wink"
(Fankadeli.hu - Kuruc.info)