Alább az újabb sajtótörténeti ritkaság (az pedig megint sokat elmond a hazai viszonyokról, hogy annak kell neveznünk):

Ezekben a napokban az egész kormányellenes tábor, Mészáros Tamástól Gyurcsány Ferencig, az LMP-től a Jobbikig azon szörnyülködik, hogy ki kell függeszteni a közintézményekben az új, kétharmados többséget élvező kormány politikai hitvallását. Pedig maga a nyilatkozat minden nemzetben és demokráciában hívő magyar polgár számára vállalható, sőt követendő. Legfeljebb a közszemlére tételről van helye a vitának, ez utóbbi pedig egyéni ízlés kérdése, hiszen sem jogot, sem politikai normát, hagyományt nem sért a kötelezés. Mindezeknél sokkal fontosabb kérdés, hogy az új kormánytöbbség komolyan gondolja-e mindazt, amit A nemzeti együttműködési nyilatkozatba foglalt. Lássuk csak:

„A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét. (…) A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki.” Szó van még a nyilatkozatban a rendszerváltás politikai paktumairól, a kiszolgáltatottságról, a lelki és politikai válságról és arról, hogy az új kormány az új rendszert elszántan, megalkuvást nem ismerve építi fel.

Tehát, ha jól értem a 263 kormánypárti képviselő ars poeticáját, akkor a kiszolgáltatottság és a válság okozói mindazok, akik a diktatúrát és a megszállókat képviselték, majd paktumokat kényszerítettek ki és zavarossá tették az átmenet két évtizedét. Ezeknek a hitvány alakoknak a rendszerét – maradék életerőnket összegyűjtve – az áprilisi forradalmi választáson szavazatainkkal megdöntöttük. Az általunk pajzsra emelt új kormány a régi rendszert megalkuvást nem tűrve felszámolja. Ha jól tudom, ennek az új kormánynak tagja, mi több, a miniszterelnök helyettese, Navracsics Tibor.

És ha mindezt értem, csak azt nem tudom felfogni, hogy miként menekülhetett át a régi rendszerből az új rendszerbe Dunaújváros egyik főkommunistája, a diktatúra kőkemény végrehajtója, a megszállók talpnyalója, a paktumok és a megalkuvás emblematikus alakja, Virág Rudolf. Virág a szocializmus egyik fellegvárában volt 1976-tól a a végrehajtó bizottság titkára, márpedig egy ilyen kinevezéshez akkoriban mértéktelen vonalasság és az állampárt akaratának maradéktalan tisztelete szükségeltetett. Nem is beszélve arról, hogy Dunaújváros vb-titkára nemcsak helyben, de országosan is nagyon fontos elvtársnak számított. Aztán ez a Virág ügyesen átvedlett, és az átmenet két évtize­dének zavarait kihasználva a belügy különféle területein terpeszkedett, volt hivatalvezető, főosztályvezető-helyettes, szakállamtitkár, majd a zavaros idők utolsó időszakában az Országos Választási Iroda vezetője. Ebben a minőségében fő felelőse volt annak, hogy április 11-én sikerült tönkretenni a forradalmi szavazás örömét. Azzal, hogy az általa vezetett OVI egyes szavazókörökben majdnem elszabotálta a választást, miután képtelen volt kezelni egy egyszerű törvénymódosítást, és nem észlelte, hogy egyes helyekre a szokásos létszámnál két-háromszor több választópolgárt utaltak. Majd amikor emiatt öt-hat órás sorállások alakultak ki, személyesen Virág is azt tanácsolta az Országos Választási Bizottságnak, hogy az urnazáráskor ne oldják fel a kampánycsendet. Így odalett a forradalmi győzelem katarzisa és idegesen, manipulációt sejtve volt kénytelen még órákon át várakozni az eredményre a változásra szavazó nagy többség. Kósa Lajos, a nagyobbik kormánypárt alelnöke ezért lemondásra szólította fel Virágot, majd a Fidesz–KNDP leszavazta a parlamentben a választási beszámolót.

Navracsics Tibor mégsem talált alkalmasabb személyt tárcája, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkári posztjára, mint Virágot. Akire még miniszteri különbiztosi rangot is ruházott, rábízva az államigazgatás fejlesztésének terhes feladatát is.

Hisszük, hogy a bevezető kérdésre csak egyetlen válasz adható: a nyilatkozat igaz szívből született és hiteléhez kétség sem férhet. Ezért is reméljük, nincs többről szó, mint hogy kivételesen megcsalta a szimata, az amúgy a következetességéről és profizmusáról ismert Navracsics Tibort.

Virág elvtárs pedig a filmbeli névrokonát követve felköti az útilaput. és csendben távozik azon a tömött sárga pesti villamoson.

Huth Gergely