 Dr. Zétényi Zsolt (Fotók: Hering József) |
A neves jogász elmondja, hogy a Képíró Sándor elleni hírverésből bizonyos magyarországi és szerbiai zsidó körök is jócskán kiveszik a részüket.
- Ön szerint miért lett olyan fontos a Jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központnak, és a vele egy húron pendülőknek Képíró Sándor bíróság elé állítása hatvanhat esztendővel a második világháború befejezése után?
- Szerintem ez egy eltorzított politikai indítékú per, s egyben jogvédelemnek nem igen nevezhető tevékenység következménye.
- A bíróság nem végzett jogvédelmi tevékenységet?
- Efrájim Zuroff, a Jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője kezdeményezte az egészet, s az pedig külön történet, hogy e mögött milyen tőkés és egyéb erők állnak. Azzal kezdődött, hogy Képíró Sándort 2006-ban a lakóháza előtt, az utcán tévékamerával fölszerelkezve kérdőre vonták, s a képeket világszerte bemutatták. A törekvésnek van valami hamis aurája, aminek a magyarországi hatóságok talán nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amekkora valójában. Személyesen ismertem a néhány esztendővel ezelőtt elhunyt Simon Wiesenthalt, a róla elnevezett, úgynevezett nácivadász központ létrehozóját, aki mindig azt mondta, hogy nincs különbség a zsidóság ellen elkövetett, tehát a hitlerista bűntettek és a kommunisták bűncselekményei között. Az utódja, Efrájim Zuroff viszont kizárólag a zsidó kiválasztottságra helyezi a hangsúlyt, a zsidóellenes bűnök egyediségét hangsúlyozza, s ennek jegyében folyamatos nyomásgyakorlás érvényesül. Vitathatatlan, hogy megtette a magáét Képíró Sándor ügyének fényképekkel, videókkal is illusztrált állandó taglalása, traktálása a világhálón és a sajtóértekezleteken, miközben a hírverésbe a magyarországi és a szerbiai zsidóság bizonyos köreit is belevonták. A tevékenység még akkor is hatásos volt, ha ezt egyesek tagadják.
- Elég sokáig morfondíroztak azon, hogy bíróság elé állítsák-e Képíró Sándort. Miért vártak ilyen sokáig?
- Már 2006-ban megvoltak azok a bizonyítékok, amelyeket most itt a bíróság előtt taglalnak. Persze közben is folytattak nyomozást az ügyben, ám semmi kézzelfogható bizonyítékot nem találtak. Hogy mégis csak öt évvel később került ide az ügy, ez a fair eljárás elvének, pontosabban az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6-ik cikkelyének megsértése. Az említett egyezmény egyebek között azt is előírja, hogy ésszerű időn belül kell dönteni valakinek a felelősségéről. Arról nem is beszélve, hogy törvényes vád alapján kellene eljárni, magyarán, a vádnak kellene bírnia bizonyos megalapozottsággal.
 Dr. Képíró Sándor a tárgyalóteremben |
- Miért nem törvényes ez a vád?
- Itt ezt nem kívánom taglalni.
- De védőként alkalmazza majd az erre vonatkozó érveit?
- Már hivatkoztunk arra, hogy a törvényes vádban pontosan le kell írni, hogy mi az a magatartás, amellyel a vádlottat vádolják.
- Nincs leírva?
- Ami itt le van írva, az alkalmatlan a törvényes vádra. Ha valaki, aki történetesen nem Képíró Sándor, hanem a járőr, karhatalmi kötelezettség folytán egy személyt, vagy többet letartóztat, őrizetbe vesz, akkor a járőrparancsnoknak kellene itt ülnie a vádlottak padján. Ám nem ő ül itt, hanem Képíró Sándor, aki nem lehet felelős bizonyos személy, vagy személyek haláláért. Honnan veszi az ügyészség azt, hogy aki Újvidéken bekerült a leventeotthon épületébe, az onnan egyenesen a Duna-parton kötött ki? Nem kellett ahhoz leventeotthoni igazolás, hogy valakit kivégezzenek. A leventeotthon arra szolgált, hogy beazonosítsák az embereket. Teljesen homályos a bizonyos halálok közötti okozati összefüggés, s az is, hogy a halálok milyen körülmények között következtek be. Rejtély továbbá az is, hogy milyen okozati összefüggés van Képíró Sándor magatartása és bármilyen haláleset között. Képíró Sándor tizenkét csendőrjárőrt ellenőrzött, s a tizenkét járőr létszáma ötösével számolva körülbelül hatvan ember. A tizenkét járőr egy időben tizenkét helyen tartózkodott. Vajon az ellenőrzésre kötelezett parancsnoknak, Képírónak, egyszerre tizenkét helyen kellett volna tartózkodnia? A konkrét csendőri intézkedések idején azonban egyik helyen sem volt jelen.
- A vád képviselői tudják bizonyítani, hogy mégis jelen volt?
- Dehogy tudják. Nem is kívánják bizonyítani. Mást mondok: Miért lenne felelős Képíró például azért, mert egy lakáson agyonlőttek egy zsidó házaspárt, akik szembeszálltak a csendőrrel, megfogták a fegyverét?
- Az idén februárban olvastuk a hírt, hogy Efrájim Zuroff elégedetlen a magyar hatóságokkal, amiért még mindig nem állították bíróság elé Képíró Sándort, s íme erre május elején már sor került.
- Elképzelhető, hogy van valamilyen összefüggés, de én nem tudok róla. A magyar kormányzatot egyébként folyamatosan bűnpártolással vádolják, miközben szó nem esik a 40 ezer délvidéki magyar gyilkosairól, pedig az egy masszív népirtás volt. Visszatérve Képíró Sándor ügyéhez, minden vádnak az egyéni felelősségen kell alapulnia. Ha valakit megvádolnak, azt is meg kell mondani, hogy ő mit követett el. Csakhogy a mi esetünkben egyáltalán nincs rögzítve, hogy Képíró Sándor magatartásában milyen okozati lánc vezetett bárkinek a halálához.
- Mit keres a magyar bíróságon egy olyan országnak, történetesen Szerbiának a hivatalos képviselője, amely ország még mindig nem adott számot a délvidéki magyar- és németirtásról?
- Joga van eljönni a budapesti bíróságra, de ez bizony az arcátlanság kategóriájába tartozik. A felháborító azonban az, hogy a magyar kormány támogatja Szerbia EU-csatlakozását, miközben föl sem veti a 40 ezer kiirtott délvidéki magyar ügyét, az ő haláluk semmit nem jelent a budapesti kormány számára.
Hering József – Kuruc.info
