Ha a hivatalos történészek munkái alapján kívánunk tájékozódni, akkor aligha leszünk képesek „szembenézni az igazsággal”. A háború után hosszú ideig azt hirdették a holokausztozók, hogy 2 millió embert gyilkoltak le a „nácik” a mauthauseni „haláltáborban”. 1960-ban egy Martin Broszat nevű hivatalos holotörténész, a Müncheni Jelenkorkutató Intézet munkatársa beismerte, hogy a „régi Reich területén felállított lágerekben nem működtek gázkamrák” – tehát az Ausztriában található Mauthausenben sem. Ennek ellenére az 1963-ban kiadott Encyclopedia Britannica még mindig azt írja, hogy „Mauthausenben, az ausztriai megsemmisítő táborban közel 2 millió, többségében zsidó embert gyilkoltak le 1941 és 45 között.” De vajon milyen módszerekkel gyilkolták le őket?

1963. óta szédületes fejlődésen ment keresztül a holokauszt-tudomány. Olyannyira, hogy a kétmilliós áldozati számot 95 ezerre csökkentették! Az USA Holokauszt Emlékmúzeumának honlapján az alábbi megállapítások olvashatók: "Hozzávetőleg 197 464 személy érkezett a mauthauseni lágerkomplexumba 1938 augusztusa és 1945 májusa között. Legalább 95 000 fogoly meghalt. Közülük több mint 14 000 volt zsidó.” Ez aztán a fejlődés! Tehát nem kétmillió, hanem csak 95 ezer fogoly vesztette életét Mauthausenben. És „közel kétmillió” helyett csupán 14 ezer zsidó!

Miközben pedig Martin Broszat nevezetes bejelentése óta több hivatalos holokauszt-kiadványban és tankönyvben is az olvasható, hogy csak a hat lengyelországi „megsemmisítő táborban” működtek gázkamrák, az USA Holokauszt Emlékmúzeumának „szakértői” – természetesen minden bizonyíték nélkül – továbbra is kiállnak a mauthauseni gázkamrák léte mellett: „Mint más táborokban, a mauthauseni lágerben is használták a gázt gyilkoló eszközként 1941-42-től kezdődően. Akár csak a többi táborban, Mauthausenben is volt állandó gázkamra, melyben 80 foglyot lehetett egyszerre kivégezni Ciklon B-vel. 1942-ben az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) mozgó gázteherautókat küldött Mauthausenbe, melyekben 30 személyt tudtak egy-egy alkalommal elgázosítani.”

Bronislaw Komorowski lengyel elnök minapi mauthauseni látogatása alkalmával azonban egyetlen szót sem szólt a lágerben felállított állítólagos gázkamrákról. A lengyel államfő holokauszt-tagadó lenne? A Mazsihisz honlapján olvasható tájékoztató szerint „Mauthausenben volt az ausztriai lágeregyüttes központja”, ahová „összesen több mint 200 ezer embert deportáltak” a második világháború alatt, és „a foglyok mintegy fele maradt életben”. A Mazsihisz honlapján a lengyel elnök mauthauseni zarándokútjáról szóló tudósítás megemlíti azt is, hogy a „lengyel foglyok képezték a legnagyobb csoportot, és több mint a felük nem tért vissza a koncentrációs táborból”. Nocsak. Szóval nem csupán a kétmilliós áldozati számot csökkentették százezerre, de már ott tartunk, hogy a „meggyilkolt” emberek többsége sem volt zsidó? (Azt a kérdést pedig már ne is feszegessük, hogy a lágerben életüket vesztett foglyok közül hányan haltak meg betegségek, harci cselekmények következtében, és hányan a „nácik” feltételezett „tudatos népirtó politikájának” a részeként. A holokausztozók minden zsidót a „holokauszt” áldozatának tekintenek, aki 1933 és 1945 között bármilyen okból meghalt.)

Vajon a Magyarországon tevékenykedő holokauszt-történészek az ortodox holokauszt vallás követői-e, vagy pedig a Broszat-féle reformisták közé tartoznak? Nos, a Holokauszt Magyarországon elnevezésű oldal készítői rendületlenül hisznek abban, hogy Mauthausen „megsemmisítő tábor” volt, ahol gázkamrákat is működtettek az aljas nácik. Igaz, szerintük azok apró kis helyiségek voltak, melyekben csak 30 személyt lehetett egyszerre kivégezni: „1942 tavaszán a főtáborban kis kapacitású gázkamrát alakítottak ki, amely egyszerre 30 személyt tudott elpusztítani Ciklon B-vel.” Továbbá: (1945 márciusában) a brutalitás nem változott, a gázkamrás kivégzések és a "titokhordozó" foglyok tarkón lövése folytatódott, az éhezés miatt terjedt a kannibalizmus.” (A hivatalos holokauszt-történészek régóta azt állítják, Heinrich Himmler 1944 októberében vagy novemberében leállíttatta az elgázosításokat. Hogyan lehetséges, hogy Mauthausenben még 1945 márciusában is működtek a gázkamrák?) De nem csak a kannibalizmus volt állítólag jelen Mauthausenben, hanem egyéb rémségek is történtek ott. „A foglyok itt egész nap hatalmas kőtömböket cipeltek felfelé a több száz lépcsőfokon (Halállépcső), miközben a kápók folyamatosan botokkal és korbáccsal verték őket. Aki nem bírta, agyonverték, sokan inkább a mélységbe vetették magukat. A hegy tetején röhögő SS-ek kedvenc "ejtőernyős" játékuknak hódoltak, amikor a kimerült foglyokat egyszerűen a szakadékba lökték. Napirenden volt a foglyok indok nélküli agyonlövése. Az így, hivatalosan "szökés közben" lelőtt rabért 3 nap szabadság járt.” Ezen kívül megtudhatjuk még, hogy „a táborba érkezett több ezer szovjet hadifogoly nagy részét elgázosították, vagy a bunkerekben tarkón lőtték. Sokakat éhhalálra ítéltek, a munkaképteleneket gyakran szívbe adott méreginjekcióval ölték.” Ami azonban a foglyok számát és a halálozást illeti, a Holokauszt Magyarországon honlap készítői lépést tartanak a korral: „1940 végéig 15 ezer, a következő három évben 61 ezer fogoly érkezett Mauthausenbe…1943-ra az itt őrzött foglyok majdnem fele elpusztult. 1944-ig viszonylag kevés zsidó érkezett, nagy részük (mintegy 3 ezer fő) meg is halt.” Tehát: 1943 végéig 76 ezer fogoly érkezett Mauthausenbe, ebből meghalt 38 ezer (közülük 3 ezer zsidó). 1944-ben – a holnapon olvasható adatok szerint – 65 ezren érkeznek a lágerbe, és „az év végére a létszám elérte a 73 ezer főt”. 1945 márciusában „a főtáborban 20 ezer, az altáborokban 62 ezer embert őriztek.”

Hányan haltak meg tehát összesen? Nem lehet pontosan tudni, de az angol nyelvű Wikipédia arról tájékoztat, hogy „a legtöbb forrás 122 766 és 320 000 közé teszi a táborkomplexumban meghaltak számát”. A Wikipédia szerkesztői is a „munka általi megsemmisítés” teóriáját hirdetik (aminek persze ellentmond, hogy, mint fentebb olvashattuk, az SS-őrök „röhögve” és csupa szórakozásból szakadékba lökdösték és lelövöldözték a foglyokat), mindamellett különös módon ők is úgy tudják, hogy Mauthausenben volt gázkamra, mégpedig már 1940-től, igaz, ekkor még csak egy „mobil gázkamra” – lényegében egy „gázteherautó” – üzemelt. „1941 decemberében azonban állandó gázkamrát állítottak fel, melyben egyszerre 120 embert lehetett kivégezni” – tájékoztat (félre) az angol nyelvű Wikipédia.

Noha a legtöbb hivatalos kiadvány immár nem sorolja Mauthausent a „megsemmisítő táborok” közé, mint látjuk, „irányadónak” tekintett holokausztos oldalak szerkesztői továbbra is kitartanak a mauthauseni gázkamrák meséje mellett. Bizonyíték természetesen nincsen – amit jól mutat az a tény is, hogy van olyan oldal, ahol azt állítják, 80 foglyot lehetett egyszerre megölni a mauthauseni gázkamrában (USA Holokauszt Emlékmúzeum), másutt beérik 30-cal (Holokauszt Magyarországon), de akad olyan „forrás”, mely 120-ra teszi az ottani gázkamrák befogadóképességét (Wikipédia). Különös továbbá a „gázteherautók” említése Mauthausen vonatkozásában, hiszen általában arról lehet hallani, hogy ezeket a gyilkos eszközöket (melyek létezésére természetesen semmiféle bizonyíték nincs) a keleti fronton, illetve Chelmnóban használták. Hogy mennyire propagandisztikus alapokon született meg a holokauszt-történet, jól mutatja a kétmilliós mauthauseni áldozati szám bekerülése az Encyclopedia Britannica adatai közé, illetve a különböző, megbízhatatlan szemtanúk beszámolóin alapuló rémtörténetek (kannibalizmus, foglyok szakadékba taszítása stb.) szívós továbbélése. A hivatalosság végül ugyan kénytelen volt a Mauthausenban életüket vesztett foglyok számát a valósághoz közelíteni, de az egyes hivatalos holokausztos webhelyeken megadott adatok között még így is jelentős különbségek vannak. (122 766 - 320 000 áldozatról ír a Wikipédia, 95 000-ről az USA Holokauszt Emlékmúzeuma.)

Végezetül pedig eltöprenghetünk azon, hogy vajon „újabb népirtásra készülődő”, „tudatlan, gyűlölködő antiszemitának” minősülnek-e azok, akik kételkednek a mauthauseni gázkamrák egykori létezésében? Az érvényben lévő, a „nemzetiszocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtások tagadását és kisebbítését” tiltó törvényre tekintettel sürgős iránymutatás lenne szükséges arra vonatkozóan, hogy a „mauthauseni gázkamrák” részét képezik-e még a holodogmatikának vagy sem...

Perge Ottó - Kuruc.info