Feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen, aki 2007 január vége óta Budapest, Erzsébet krt. Dianetika központban engem és barátnőmet pszichés módon családunk, iskolánk elhagyására kényszerített személyes beszélgetések útján. Ennek során személyes adatokat kellett átadni, barátnőmet pedig 2007. februá 17-én Koppenhágába utaztatták. Elmondani kívánom, hogy én Budapesten vagyok elsőéves egyetemista a BME Építőmérnöki karán. Barátnőmmel 11 hónapja vagyok együtt, korábban is ismertem. Ő (M.) szintén az egyetemre járt, de tegnap, azaz 2007. február 15-én kiiratkozott tudtommal. M. szülei révén került kapcsolatba a szcientológiával, én pedig tőle hallottam róla. A szülei régen misszióban dolgoztak, most passzívak, de még foglalkoznak a vallással.

2006. szeptemberében bementem én is Budapesten a központba. Ott teszteket kellett kitölteni, azok alapján eldöntöttem, hogy részt veszek a tanulási tanfolyamon. A tanfolyam pontos neve: A tanulás alapvető kézikönyve. A tanfolyam 2006. november végéig tartott, ettől kezdve nem jártam be. 2007. január végén 1073 Budapest, Puskin utca 4. szám alatt volt egy rendezvény, amin egy filmet vetítettek le Tom Cruise-ról, aki a leghíresebb szcientológus, majd volt egy színdarab. Utána az épületben megkeresett minket egy Sea Org tag. Sea Org: a szcientológia egyház felső vezető rétegébe tartozik, ez egyfajta vallásos rend. Vele beszélgettünk, hogy volna-e kedvünk nekünk is belépni a Sea Org-ba, erre határozatlan nemmel feleltünk. A rendezvényről távoztunk, és pár napra rá felhívtak, hogy beszélni akarnak velem. Órákon át beszélgettünk a Sea Org tagságról.

Végül 2007. február 5-én aláírtam az 1.000.000.000 évre szóló szerződést, miszerint ez idő alatt elkötelezem magam. A szerződésben valami ilyesmi volt, hogy „szabad akaratomból…. + idő” . (hisznek a lélekvándorlásban, és hogy az ember emlékszik arra, hogy sea org tag volt már korábban is.) A szerződés feltételeit szóban ismertették, ez egy könyvben is le van írva. E szerint, ha felmondom azt, az idő lejárta előtt, akkor a szerződés időtartama alatt igénybe vett tanfolyamok árát vissza kell térítenünk, mivel ingyenes, ha a szerződés alapján veszünk részt rajta. A feltett kérdésre elmondom, hogy én ilyen tanfolyamon nem vettem részt. Úgy tudom, hogy minden megkezdett tanfolyam elején egy számlát küldenek a tanfolyamról. Amit kilépéskor kell törleszteni.

A barátnőmmel beszéltem erről, ő büszke volt rám, majd két nap múlva ő is aláírta. A szerződés feltételeit külön időpontban ismertük meg. Az aláírás körülményeiről elmondom, hogy 15.30 körül mentem be és kb. 22 órakor jöttem ki. Én nem tudtam az épületbe belépés előtt, hogy miért hívnak be, de 22 órakor már teljesen biztos voltam benne, hogy Sea org tag leszek és nekem milyen jó lesz. Mindenféle tájékoztatásokat adtak nekem. Valamilyen Imola íratta velem alá, ő győzködött, kezembe adta a legjobb tollát, amit valamilyen Husszeintől kapott, és aláírtam. Minden kérdésemre úgy felelt, hogy én meg legyek győzve, minden kérdésemre írott referenciákkal állt elő egy könyvből. Amikor M-al találkoztam és a papírt mutattam, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, rosszul aludtam, forgolódtam éjjel. Fokozatosan mégis úgy gondoltam, hogy jó döntést hoztam.

Sokat beszélgettünk a dologról M-al, végül február 7-én bementünk Imolához. Megint sokáig ott voltunk, M. is kapott referenciákat, olvasott. Elmondták neki, hogy ez miért jó, miért ez a legjobb döntés, amit tehet, és végül ő 20 perc győzködés után szintén egymilliárd évre leszerződött. Én szabtam kondíciókat a szerződésemhez, 10 évet hagytam az egyetem befejezéséig, belefoglalta, hogy clear-ré válok (a clear felső tudatossági szint). A kondíciókat az aláírást követően fogalmaztam meg, de ezt nem vették figyelembe, és aztán én is elálltam tőlük. Aztán naponta találkoztunk a központban Imolával.

Általában ketten mentünk be, de volt, mikor külön kezeltek minket. Nem tudom melyik napon, megjelent egy Manon nevű holland nő is. Elkezdtük szervezni az utazást. Az utazás Koppenhágába lett volna. Feltétele az volt, hogy teszteken kellett megfelelni. A teszt E-meter-es interjú, ez speciális vallási eszköz a szcientológusoknál. Azon alapszik, hogy a testen egy alacsonyabb feszültségű áramot vezetnek keresztül és a gondolatok hatására az ember testének elektromos ellenállása változik. Az E-meter ezt a változást mutatja ki. Az E-metert internetes fórumokon hazugságvizsgálóhoz hasonlítják. Kérdésekre kellett felelni, bizalmas és kevésbé bizalmas körből. Ezt egy harmadik nő végezte. E-meterrel tanfolyamzáráskor is teszteltek.

A feltett kérdésre elmondom, hogy a páromat is nők tesztelték. A tesztekről, miután kiderült, hogy megfeleltek, elkezdtük az „önéletrajz” írását. Ez a legapróbb részletekre is kiterjedt. 100valahány kérdésre kellett felelni. Ezzel pár nap alatt végeztünk. Az önéletrajzban személyes adatainkat kellett közölni, közeli rokonok neveit, címeit megadni, távoli rokonok nevét, címét megadni, közeli barátok nevét, címét megadni, érdeklődési körünket megadni, amiről barátainkkal beszélünk. Érdekelték őket párkapcsolataink, előző barátnők. Szexuális életünkről is írni kellett. Egy hetirendemet és egy napirendemet is le kellett írni. Előző iskoláimat felsorolni. Az egyházban elvégzett tanfolyamainkat is le kellett írni. Káros szenvedélyekről érdeklődtek. Olyan személyről is, aki ellenzi a szcientológiai érdeklődésemet. Voltam-e már Sea org tag, Sea-org menekült vagyok-e. kapcsolatban állok-e olyan szervezettel, ami a szcientológiából vált ki. Van-e fegyvereserőkbeli múltam. Igen-nem eldöntendő kérdések is még. Átfogó, teljes életrajzot kellett írni. Be akarok-e épülni, újságnak akarok-e hírt szolgáltatni. És ezeket a kérdéseket E-méteren is megkérdezték (hazugságvizsgálóval).

Hétvégén 10-én P-ra utaztunk M-ékhoz, vasárnap anyukámmal közöltem a szándékomat, hogy Koppenhágába megyek, minél hamarabb, és ott részt veszünk a sea-org képzésen. Mindkettőnk szülei megdöbbentek. Elmondani kívánom, hnogy olyan tréningeken vettünk rész, amin megtanultuk, hogyan kell közölni a „hírt”. Vasárnap még magabiztos voltam, menni akartam, másnap, hétfőn már nem annyira. Anyukámmal megbeszéltem, hogy az egyetemet elvégzem, és csak utána megyek.

Budapestre hétfőn anyukámmal visszamentünk, M-al közöltük a hírt. Utána a központba bementünk és ott is elmondtam, hogy nem akarok utazni. M. ekkor külön volt, az életrajzát fejezte be. Imolával és a hollanddal beszélgettünk kicsit, újra biztos lettem az utazásban. Anyukám is jelen volt, őt is győzködték, hogy engedjen el. A beszélgetés addig folyt órákig, míg rávezettek, hogy rögtön mennem kell. Anyukám meg kiborult és kiment, mert látta, hogy ezekkel nem lehet értelmesen beszélni. Én meg ekkor már minél hamarabb menni akartam Dániába.

M-al a központban összehoztak minket újra, ekkor jelenlétemben megrendelték M. repülőjegyét. M. tiltakozott az időpont miatt, de ennek ellenére megrendelték neki. Én még vacilláltam, és így csak neki rendelték meg. 14-re lett megrendelve. Utána könyörögnünk kellett, hadd tegyük át későbbre, és arra jutottunk, hogy a saját pénzünkből tudunk módosítani 2007. február 16-ra. A jegy is a saját pénzünkből lett megvéve. 20.000 Ft volt a jegy, 10.000 Ft a módosítás. M-nak azért volt pénze, mert szülei a szokásos havi zsebpénzt utalták neki. A jegyet interneten rendelték, egy, a központban dolgozó személy dombornyomott kártyájának adataival, M. nevére. És M. készpénzben adta oda neki az árat. M. éppen telefonált mikor ezt intézték. Látta, hogy intézik, tudott arról hogy már szerdán akarják utaztatni és rázta a fejét, tiltakozott, de ők mégis megrendelték. Imola klikkelt.

Ezek után, mikor a telefont letette, lementünk a teszt központba, ott beszélgettünk négyesben. Hosszas győzködés után sikerült elérni azt, hogy azt indulást péntekig eltoljuk. Ekkor csak M-ról volt szó, engem nem is vettek figyelembe. Feltehetően az volt a cél, hogy ha M. kimegy, én úgyis utána megyek. Ekkor még én is akartam menni. Estére szétváltunk, a győzködés hatására belegondoltam, mi vár ránk Koppenhágában, és kedd reggelre elhatároztam, hogy ez nekem nem hiányzik.

M-t felhívtam, találkoztunk, nem beszéltem le, búcsúzkodtunk. Reggel 8-kor jött, 10-kor elment. Anyukámat felhívtam, aki elindult újra Budapestre. Miután hívtam, a központból nemsokára kerestek, elmondtam, hogy jön anyukám, ők mondták, hogy mielőtt megjön, menjek be tréningezni. Nem mentem be, anyukám megérkezett, beszélgettünk, és a beszélgetés végére széttéptem a szerződést. Akkor gondoltam bele, hogy M-t is le kéne beszélni, mert nem biztos, hogy ez a legjobb cél az életében.

A feltett kérdésre elmondom, hogy a cél, amit ők kínálnak, az az, hogy a sea-org keretében az etikát bevezessük a Földön és az Univerzumban. Sok szervezeten belül lehet dolgozni, amik humanitárius tevékenységeket folytatnak. Zsebpénzt adnak, eleinte heti 50 dán korona, majd a duplája, + teljes ellátás + a bónusz, amiről én nem sokat tudok. Összeházasodni lehet, de már ezt sem támogatják, gyereket vállalni abszolút nem lehet, csak a szervezet elhagyásával, de ez meg azzal jár, hogy vissza kell fizetni a tanfolyamok költségét, ami bentlevéstől függően akár több millió forint is lehet.

M-t nem értük el, telefonja le volt merülve. Elment az iskolából kiiratkozni, de azonnal nem tudott, mert valami nyomtatványt kellett az egyetemen kitölteni. Találkoztam vele, próbáltam győzködni, de nem lehettem túl meggyőző, mert mondta, hogy menni akar, találkozzunk otthon és megbeszéljük. Estére beszéltünk meg időpontot P-ra. Ezután elindultam anyukámmal haza, innen akartam egyedül menni P-ra. M-t nem értem el telefonon, ezért Fehérvár felé mentem, hátha azt mondja, hogy Pesten maradt. Mindenképpen beszélni akartam vele. Az enyingi leágazóig kinyomoztam, hogy P-on lesz.

Este szülei jelenlétében beszélgettünk, másnap is beszélgettünk. Anyukám is megérkezett. A feltett kérdésre elmondom, hogy M. szülei belenyugvással fogadták a hírt, de úgy tűnik, nekik sem tetszik a döntés, ők is örülnének, ha lenne diplomája. M. szülei beszélgettek az anyukámmal az egyházról, egy képet alakítottak ki benne. Felvilágosították. Szekszárdra elmentem M-al miután anyukám hazament, hogy találkozzunk egy szcientológussal, aki esetleg tud tanácsot adni. A beszélgetés után vidáman jöttünk el, maradás mellett döntöttünk.

Ez szerdán volt, pár évvel kitoltuk az indulást. Megkértem a kezét is és ő igent mondott. M-t ezalatt többször hívták telefonon otthonában is, mobilján is. Ekkor ő beszélt is velük. Ekkor mindig kiborult. Másnap visszautaztunk Pestre, elterveztük, mit teszünk az elkövetkező pár évben, míg itthon vagyunk. Bementünk a központba, fél órát beszélgettünk négyesben, majd külön választottak minket. Egyszer még láttam, aztán mikor kérdeztem, hogy hol van, Imola mondta, hogy elment Manonnal a suliba kiiratkozni.

Engem egy veszteség-asszisztra küldtek. Itt M. elvesztését akarták velem feldolgoztatni. Ez személyes beszélgetéssé alakult, ahol ismét azt gondoltam, hogy a sea-org-ban a helyem. Annyit még tudok, hogy M. nővére találkozhatott vele, és arról számolt be nekem telefonon, hogy ott van M-al és még két nő is ott van, segítettek neki az albérletből kipakolni, volt velük egy sofőr is. Így négyesben elindultak P-ra. Eközben M-t nem értem el, a telefonját nem vette fel, ha hívtam, ha ismeretlen számról hívtam, akkor meg azt mondta, hogy le kell tennie. Mondta még, hogy este felhív. Ekkor már kint voltunk a központból anyukámékkal.

Beszélgettünk, újra utazni akartam, de láttam, hogy M-t elviszik, és ez nekem rossz volt, de úgy gondoltam, hogy ezzel akarnak engem is utazásra kényszeríteni. A két dolog ingadozott bennem. M-ék P-ra értek, felment a szobájába, összepakolt. Eközben a két nő a szüleivel megbeszélte a teendőket. Ezt a szüleitől tudom, ekkor M-al is tudtam telefonon beszélni. Kérdeztem, mi változott meg reggel óta, erre nem felelt. Aztán egy hang a háttérből mondta, hogy tedd le a telefont.

Esti találkozást beszéltünk meg újra. P-ról Pest felé indultak, Pest közeléből felhívtak M. telefonjáról Imola, és akkor mondta, hogy este nem találkozhatunk, én kértem őt, hogy ez nekem nem jó, de az Imola elterelte a szót. A végső válasza az volt, ha nem fogok tovább vacillálni az indulással és kezelem a helyzetemet (elolvasok egy-két könyvrészletet, amiből belátom, hogy milyen jó nekem, ha M-t elviszik, másik része meg arról, hogy anyukámat miként tudom meggyőzni, hogy ne legyen akadályozó tényező), de ezt a kezelést nem tettem meg. M-t számomra ismeretlen helyre vitték erre az estére. Telefonhívásaimat nem vették fel, Imola hívott ilyenkor vissza M. telefonjáról.

Ma reggel, azaz 2007. február 16-án kimentünk a reptérre, ekkor búcsúzni akartam és utoljára látni, erre volt kb. 10 percünk. De a kísérői, Manon és Imola ott voltak velünk. Siettették, nem volt olyan a búcsú, ahogy szerettem volna. M. falfehér volt. S-ra hazajöttem anyukámmal, útközben újra utazni akartam, majd maradni, összevissza inogtam. Majdnem azt sem tudtam, mi a valóság. Kétségbe voltam esve.

Egy sms-t kaptam tőle, hogy szép Koppenhága. Koppenhágából engem hívtak, egy nő, akiről semmit sem tudok, valami ilyesmit mondott talán, hogy Imola felettese, kérdezte, hogy érzem magam. Én ekkor nem voltam az utazás mellett. Kérdezte, mi lesz a kapcsolatunkkal, én mondtam, hogy folytatódik, kérdezte, hogy ezt hogyan gondolom. Angolul beszélt. Mondtam, hogy majd megoldom. Kb. 20 perc múlva újra hívott, hogy nem találja M-t, de még keresi egy kicsit és majd visszahív. Azóta nem hívott. Kb. 2 órát vártam és kártyát cseréltem…

M. apukája biztat, hogy újra visszajön a lány. Szerintem az a céljuk, mint már mondtam, hogy úgyis követni fogom. A fenti események miatt úgy gondoltam, hogy nem utazok, hanem feljelentést teszek. Úgy érzem, hogy kettőnket oly módon befolyásoltak-befolyásolnak pszichésen egymással párhuzamosan, hogy olyan dolgot tegyünk egymás iránti érzelmeinkből fakadóan, amit amúgy nem tennénk meg. Úgy érzem, jelentősen érzelmi zsarolással hatnak ránk.

A pszichés hatás során feltehető, hogy M. nem akaratlagosan cselekszik, (erre talán a fizikai tünetek utalnak: falfehér, tág a pupillája, teljesen természetellenesen viselkedik) hanem azt teszi, amit elvárnak tőle, arra hivatkozva, hogy én úgyis utána megyek. Igaz, hogy mindent úgy tettettek velünk, hogy az úgy tűnjön, mintha a mi beleegyezésünkkel történne, de szerintem jól látható, hogy jelentős személyiségváltozás következett be nálunk, végülis 1-1,5 hét alatt teljesen más életcélt adtak M-nak és majdnem nekem is. Nekem nincs egyházas irodalmam, de M. szüleinek van egy csomó. Szabadzóna néven az interneten is lehet egy-két dolgot olvasni, de ott mindenfélét lehet az egyházról találni.

A feltett kérdésre elmondom, hogy a központban semmiféle ételt, italt nem kínáltak nekünk. Az anyukám azt mondja, hogy sokszor volt nagyon tág a pupillám, mikor arról beszéltem, hogy mennem kell.

Mást az üggyel kapcsolatban elmondani nem tudok és nem is kívánok, a felvett jegyzőkönyv az általam elmondottakat helyesen tartalmazza, melyet elolvasás után helybenhagyólag aláírok.

(Remalom.blog.hu)