Russell Grigg: Darwin titokzatos betegsége

Vallásos befolyások visszautasítása

Darwint az evolúcióval és a természetes kiválasztódással kapcsolatos gondolkodásmódja és írásai arra indították, hogy minden vallásos befolyást elutasítson, melyek közül az egyik William Paley volt.

Húszas éveinek elején Charles anglikán lelkésznek készült. A Cambridge egyetemen folytatott teológiai tanulmányai alatt elolvasta William Paley Natural Theology (Természeti Teológia) című könyvét is, amely a teremtést alátámasztó híres „óra" érvvel kezdődik (egy óra feltételez egy óraművest, ugyanúgy egy terv is egy Tervezőt). Charles így nyilatkozott erről a könyvről: „Nem hiszem, hogy lett volna olyan könyv, amelyet Paley Natural Theology (Természeti Teológia) könyvénél jobban csodáltam volna. Annak idején csaknem kívülről tudtam."

Vallásos befolyást felesége, Emma is gyakorolt rá, akit 1839-ben vett el és aki gyerekeiknek a Bibliát olvasgatta.

Amint Charles a természetes kiválasztódásról szóló elméletét kidolgozta, ezek a befolyások lecsökkentek. Francis nevű fia visszaemlékezik Charles mondására: „Sohasem adtam fel a kereszténységet, míg negyven éves nem lettem". Életének ebben a szakaszában halt meg lázban legidősebb leánya, Annie, és ez az utolsó szöget ütötte bele kereszténységének koporsójába.

Mindezek fölött pedig Darwin tudta, hogy elmélete merő ateista materializmus, mely gránátot ha a viktoriánus társadalomra dobják, aláássa az emberek hitét Istenben, a Bibliában és az Egyházban. Darwin tulajdonképpen az öklét rázta a Mindenható Istennel szemben. A cambridgei Adam Sedgwick professzor, napjainak legkiválóbb geológusa, aki egyúttal kreacionista is volt, ezt rögtön fel is ismerte, amint elolvasta a Fajok eredetét 1861-ben. Így írt a könyvről: „Nagy adag materializmus az elejétől a végéig, eszesen megfőzve és feltálalva... És mindezt miért? Biztos vagyok benne, hogy nem egyéb célból, csupán csak azért, hogy függetlenné tegyen minket a Teremtőnktől."

Darwin fő védelmezője az akkori idők legnagyobb hitetlenje, vallás-gyűlölője és az Egyház főellensége, Thomas Henry Huxley volt, akire a „Darwin bulldogja" gúnynevet ragasztották. Sir Julian Huxley, Thomas unokája, aki 1959-ben a Fajok eredete megjelentetésének századik évfordulóján Chicagoban tartott ünneplésen a megnyitó beszédet tartotta, ezt mondta: „Darwin igazi vívmánya az volt, hogy az ésszerű vita világából eltávolította azt a gondolatot, hogy Isten az élő szervezetek Teremtője."

Lélektanilag nem kétséges, hogy Charles Darwin szenvedett a bűntudattól. Ez tagadhatatlanul abból a vágyából fakadt, hogy elmeneküljön Istentől és Paley érveinek súlyától, amelyekkel az a Natural Theology (Természeti Teológia) című könyvében a tervezést támasztotta alá. Vagyis a természetes kiválasztódás elmélete tulajdonképpen kísérlet volt Darwin részéről, hogy a tervezést egy intelligens Tervező szükségessége nélkül magyarázza meg. A Harvard University egyik professzora, Stephen Jay Gould egyetért ezzel: ő úgy véli, hogy „Darwin a természetes kiválasztódás elméletét nagyrészt azért alkotta meg, hogy a tervezést közvetlenül cáfolja meg."

Ugyanakkor még többről van itt szó. Darwin szerint a természetes kiválasztódás nem fokozatos, ahogy azt a mai írók bemutatják, nem is egy Isten által teremtésre felhasznált folyamat, ahogy azt a teisztikus evolucionisták hirdetik, hanem olyasvalami, ami teljesen céltalan és meg nem tervezett — Gould a „céltalanság természetességének nevezi". Darwin tudta, hogy ez az elképzelés romba döntheti és romba is fogja dönteni több millió hívő hitét, és ő lesz az, aki ráereszti a gyanútlan világra. De mi van, ha téved? Hogyan vállalhatja a felelősséget azért, amit ez másoknak okoz? Nem meglepő, hogy „kelések lepték el" (lásd lentebb), a Fajok eredetét „elátkozott könyvének" nevezte, magát pedig a „Sátán papjának" vélte.

A „Fajok eredetének" kiadása

Az eredmény az lett, hogy Darwin 20 évre elhalasztotta munkájának kiadását. Tettre végül is az serkentette, hogy 1858 júniusában Alfred Russel Wallacetól, a maláj szigetvilágban dolgozó természetbúvártól egy levelet és egy kéziratot kapott. A kézirat tökéletesen összefoglalta a természetes kiválasztódás elméletét, amelyen Charles olyan sokáig elmélkedett. Ennek következtében abbahagyta egy többkötetes eposz írásának tervét, és helyette egy egykötetes „Kivonatot" készített, amint azt a Bevezetőben többször is megemlítette. Ez a „Kivonat" 1859. november 24-én került kiadásra A fajok eredete címmel.

Ez jelentős traumával járt: Darwin a kiadás előtt egy évig ritkán volt képes egyfolytában 20 percnél tovább írni gyomorfájdalmai miatt, a korrektúrát pedig 1859. október 1-jén fejezte be hányásrohamok közepette.

A korrektúra bekötése előtt 10 nappal így írt barátjának, J.D. Hookernek: „Az utóbbi időben nagyon rosszul voltam, rettenetes „krízisem" volt. Az egyik lábam elefántkórhoz hasonlóan feldagadt, szemeim majdnem bezáródtak, bőrkiütések és lángvörös kelések borítottak: bár azt mondják, ezek biztosan jót fognak nekem tenni. Olyan volt, mint a pokolban élni." Mai életrajzírói „önbizalom hiányáról, zsörtölődéséről és arról az emésztő félelméről írnak, hogy '...életemet egy fantáziának szenteltem'."

Betegsége miatt nem volt jelen Londonban könyve első példányainak eladásakor, valamint Thomas Huxley és Samuel Wilberforce püspök között Oxfordban 1860. június 30-án megrendezett vitán, sőt azon a Royal Society of London gyűlésen sem, mely odaítélte neki a Copley kitüntetést 1864 novemberében. Ugyanabban az évben azt írta Hookernek, hogy „úgy sejtem, kevés ember hányt ilyen gyakran az elmúlt 5 hónapban."

Amiről Darwin nem tudott

Ma már tudjuk, hogyha Darwin előre láthatta volna az eljövendő tudományos fejleményeket, akkor jó oka lett volna attól félni, hogy elméletéről egy nap bebizonyosodik majd, hogy téves.

Először is: Gregor Mendel akkor még nem állapította meg az átöröklés és a genetika törvényeit és nem adta ki errő szóló munkáját. E törvények kimondják, hogy az utódok jellemzőiket szülőiktől öröklik pontos matematikai arányok szerint, és nem véletlenszerű, rendszertelen folyamatok során nyerik abból, amit Darwin „örökléskeveredésnek" nevezett.

James Joule, R.J.E. Clausius és Lord Kelvin akkoriban kezdték kifejleszteni a termodinamika fogalmait. A termodinamika első törvénye kimondja, hogy energiát sem létrehozni, sem megsemmisíteni nem lehet (tehát a jelenlegi világegyetem sem hozhatta létre önmagát), a második törvény szerint pedig a világegyetem növekvő rendezetlenség felé halad lefelé irányuló hanyatlásban (azaz összességében véve, a dolgok nem válnak rendezettebbé idővel).

Louis Pasteur csak akkoriban fogott hozzá híres kísérleteihez, melyek kimutatták, hogy az élet (még a mikroba is) csak életből eredhet és nem élettelen tárgyból.

A valószínűség matematikai törvényeit akkor még nem alkalmazták az evolúció elméletére, melyek kimutatják, hogy az élet véletlenszerű keletkezésének az esélye gyakorlatilag nulla.

A molekuláris biológia még nem létezett, mely később felfedezte, hogy a sejt semmi esetre sem alakulhatott ki véletlenül, mivel annyira bonyolult.

A kövületeket akkor még nem tanulmányozták eléggé és a paleontológusok még nem tudták megmondani, mint ma, hogy átmeneti láncszemek nem léteznek.

Ezek közül a fogalmak vagy törvények közül — ha ismertek lettek volna akkor, mikor Charles Darwin a Fajok eredetét írta (1856-59) — egy is elég lett volna Darwin elképzeléseinek megtorpedózásához, együttvéve pedig egyszerűen megölik az evolúció elméletét!

Jelentősége napjainkban

Ma ezek az evolúció elméletét cáfoló ellenvetések már mind ismertek és, mint ilyenek, lehengerlő bizonyitékként szolgálnak az evolúció ellen. Röviden: azt jelzik, hogy az evolúció nem történhetett meg, míg a kövülettár azt mutatja, hogy nem is történt meg. Hihetetlen, hogy máskülönben értelmes tudósok továbbra is az evolúció fogalmába kapaszkodnak, és az ellene szóló bizonyítékok megkerülése érdekében úgy változtatgatják azt, ahogyan csak tudják, függetlenül az elmélet által a társadalomra gyakorolt romboló erkölcsi és társadalmi hatásoktól. Ahogyan Michael Denton mondja: „...a huszadik század agnosztikus és szkeptikus szemléletmódjáért talán a természet darwini nézete a legfelelősebb." Darwin jól tette, hogy aggódott elmélete hosszú távú hatásáért!

De mindez miért történt? Miért lett az elmélet sokkal fontosabb, mint az alátámasztásához szükséges bizonyítékok?

Válasz:  Azért, amivel az alternatíva jár. Ha a teremtés bibliai leírása igaz, akkor lesz egy ítélet napja is, mivel a Teremtő Isten azt mondta, hogy „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt [megj.: tudniillik Jézust]; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból." (Apostolok cselekedetei 17,31)


RUSSELL M. GRIGG, M.Sc.(Hons), ipari vegyészmérnök volt, majd 20 évig az Overseas Missionary Fellowship (Tengeren Túli Misszionáriusok) hittérítőjeként dolgozott, most pedig a Creation Science Foundation (Teremtéstudományi Alapítvány) tagja.

(Kuruc.info - Kiáltó Szó)