Pénteken, 2013. április 26-án, a Magyarok Világszövetsége székházában Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke részére a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya odaítélte a lovagrend legnagyobb kitüntetését, a Vitézi Aranykeresztet, a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetség elnöksége a szövetség fennállásának huszadik évfordulója alkalmából pedig a Hűség 1956-hoz Érdemkeresztet adományozta számára. A kitüntetett betegsége miatt az aranykeresztet fia, ifj. Rácz Sándor vette át.

Rácz Sándort Patrubány Miklós méltatta.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom Rácz Sándor urat, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács és a Magyar Földvédő Mozgalom elnökét, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökét.

Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a második világháborút követő időszak talán legsokoldalúbb, legképzettebb és legelkötelezettebb magyar politikusa Rácz Sándor. Az ő életútja nem csak szimbolikusan testesíti meg, hanem szinte leképzése a XX. századi magyar sorsnak. Tíz éves korában hadiárva, mert édesapja a Don-kanyarnál hősi halált hal. Tizenkét évesen családfenntartó. 1956. november 16-tól december 11-ig, letartóztatásáig, huszonhárom évesen, mint a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, gyakorlatilag Magyarország vezetője, a 250 000 fős megszálló hadsereg által levert forradalom utáni ország utolsó reménysége. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt rab, akinek évtizedekkel később első amerikai útja az Arlington-i temetőbe vezet, ahol megkoszorúzza John F. Kennedy sírját, akinek 25 000 magyarországi politikai elítélt – közöttük ő maga is – szabadulását köszönheti.

1988-ban a kommunizmus vége felé közeledő világban a magyarországi fordulat elsőként kiszemelt eljövendő vezetője. Washingtonban a Fehér Házban fogadja őt Zbigniew Brzezsinszki, akinek két kérdést tesz asztalára: Magyarország trianoni szétdaraboltatásának orvoslását és a magyar államadósság elengedését, illetve átütemezését. Mindezek után Rácz Sándor minden valószínűség szerint azért sem lett Magyarország államelnöke, mert a Freedom House-ban történt meghallgatása az első kérdésre adott válasza után véget ért. Mi a véleménye a magyar nép antiszemitizmusáról, és mit kíván ez ellen tenni? – volt Rácz Sándor tájékoztatása szerint az első kérdés, amire ő egy tőmondattal válaszolt: A magyar nép nem antiszemita! A meghallgatás ezzel véget ért.

Tényleges politikai lenullázásához még kellettek konkrét, magyarországi politikai lépések. Mint a rendszerváltás előtti évek titokban zajló politikai szabadegyetemének előadója, egyetemisták százaival volt élő kapcsolatban. Ennek is köszönhető, hogy a kommunizmus ellen látványosan szervezkedő, akkor huszonévesekből álló Fidesz őt, Rácz Sándort, az ’56-os forradalom élő hősét, első tiszteletbeli tagjává választotta. Amikor 1990-ben a Fidesz második kongresszusán javaslat született, hogy a Fidesz támogassa Rácz Sándor köztársasági elnök-jelöltségét, mely tisztségre őt Krassó György pártja jelölte, egy ma is aktív, akkor fiatal politikus ötször is mikrofonhoz lépett, és ellene szólt, mindaddig, amíg a Fidesz kongresszusa el nem állt a támogatásától. Rácz Sándor pedig 57 évesen, életereje teljében, politikai pályája csúcsán visszament falura gazdálkodni: szántott, vetett, aratott, tehenet fejt és elletett, és közben szenvedélyesen, magyar népe iránti töretlen elkötelezettséggel figyelte a magyar politikai élet minden mozzanatát, 2003-ban történt visszatéréséig, amikor őt a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé választották.

Óriási élettapasztalata és sokoldalúsága, amely a földműveléstől, az évtizedeken keresztül szerszámkészítő munkásságon túl, a diplomás politológusokat megszégyenítő tudású szabadegyetemi előadóig, a párját ritkító szónokig ível, Rácz Sándort a ma élő nemzedék életében a haza bölcsévé emeli. Eközben őt ifjonti forradalmi hév fűti. Rácz Sándor különös szellemi képességekkel megáldott, eleven észjárású, kreatív ember, aki páratlan asszociációkra képes. Magyar nemzete iránti felelősségétől vezérelve történészeket fölülmúló ismeretanyagot gyűjtött és vizsgált, majd tett teljesen egyedi ok-okozati összefüggésbe a XX. század magyar és egyetemes történetében. A trianoni békeparancshoz vezető út, 1956, 1989, és a világkommunizmus folyamatait alig ismeri őnála mélyebb összefüggéseiben magyar közéleti ember.

Közelről ismerve emberi erényeit: karizmatikus személyiségét, eleven észjárását, a magyarellenes folyamatokra kifinomult érzékét, erélyes fellépését megkockáztatom, hogy Rácz Sándor egyedül képes lehet egy egész tévelygő parlamentet magyar útra kényszeríteni. Ha ő ott lett volna, biztosan nem szavazott volna a budapesti parlament a lisszaboni szerződésről – olvasatlanul!

Ne feledjük: Rácz Sándor teljes értékű politikai rehabilitációja, nem az ő érdeke, hanem a magyar nemzet érdeke. Rácz Sándor teljes elhallgattatása, és a magyar politikai életből való kiszorítása – az ekként okozott kár mértéke miatt –, ugyanúgy beletartozik az elmúlt húsz év politikai bűneiknek sorába, mint a jogállam felszámolása, a magyar anyaföld áruba bocsátása, az ország kirablása és lezüllesztése.

(MVSZ Sajtószolgálat)

A Jobbik Magyarországért Mozgalom őszinte részvétét fejezi ki Rácz Sándor ’56-s hős gyászoló családjának, barátainak, tisztelőinek.

Rácz Sándor a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökeként a szovjet csapatok bevonulása után sem adta fel küzdelmét a magyar nép szabadságáért. A kommunista rezsim által életfogytiglanra ítélt szabadságharcos neve már a rendszerváltáskor is felmerült mint lehetséges köztársaságielnök-jelölt, 2005-ben pedig a Jobbik jelölte az államfői tisztségre.

Példamutató életútja a Jobbik tagságának is politikai iránytűül szolgált.

A Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökeként hazánkért végezett munkáját soha, egy percre sem adta fel. Isten nyugosztalja!

Vona Gábor, a Jobbik elnöke