A képek a Szerb utca 9. szám alatt lévő, I. emelet 1. számú lakásban voltak - írja az Origó.

Ezt a lakást hivatalosan Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó volt anyósa, az Orbán Viktor Facebook-oldalát kezelő Kaminski Fanny anyja bérli az önkormányzattól, ezt először az RTL Klub híradója hozta nyilvánosságra.

Halkó Gabriella Jáksó László egykori élettársa, aki Habony Árpád közeli ismerőse. Halkó január végén lett a TV2 gazdasági és stratégiai igazgatója.

Korábban a VS írta meg: "Jáksó László és Halkó Gabriella kft.-je a Szépművészeti Múzeumtól összesen 300 millió forint értékű reneszánsz és barokk festményeket kölcsönzött mindössze 15 ezer forintos havi díjért. A műkincseket az egyik cégtulajdonos magánlakásában állították ki."

A cikkben az is szerepelt, hogy "a Brand Lab Tanácsadó Kft.-t Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadó húgától, Habony Máriától vette meg 2010-ben Jáksó László és Halkó Gabriella, és a mai napig ők a tulajdonosok.”

A művek között van például két Antonio Diziani-kép, a Nimfa tájban és a Szatír tájban, illetve két Francesco Simonini-festmény, a Csatajelenet és Csatajelenet II.. A képek a nemzeti vagyon részét képezik.

A cím nyilvánosságra kerülése után Juhász Péter, az Együtt párt alelnöke, V. kerületi önkormányzati képviselője levélben jelezte a Szépművészeti Múzeumnak, hogy egy festményüket szeretné kibérelni.

"Az imént értesültem arról, hogy némi készpénzért bárki bérelhet önöktől képet a lakásába dekorációnak. Nekem nagyon megtetszett Albrecht Dürer A sárkány láncra verése; Látomás az új Jeruzsálemről című képe, így kérem, azt részemre bérbe adni szíveskedjenek. Kérem, értesítsenek a bérlés feltételeiről, havi pár ezer forintot szívesen áldoznék rá" - írta levelében, amit Facebook-oldalán tett közzé.

Ez a festményes történet nem a Szépművészeti Múzeumról szól, hanem az ország magánemberéről.

Legalább másfél éve húzódó történet végére került pont, amikor ma az atlatszo.hu közzétette, hogy tényleg a Szerb utca 9. első emeleti lakásában őrizték a Szépművészeti Múzeum tíz antik festményét, amelyeket a Brand Lab Kft. kölcsönzött ki a gyűjteményből.

A festmények három hónapig voltak a híres lakásban, amelyet Kaminsky Fanni édesanyja bérel az V. kerületi önkormányzattól. Kaminsky Fanni Habony Árpád gyermekének anyja. A Brand Lab Kft. Jáksó László és gyermekének anyja, Halkó Gabriella közös cége, amit eredetileg Habony testvére hozott létre, Halkó neve pedig onnan lehet ismert, hogy nemrég TV2 gazdasági és stratégiai igazgatójának nevezték ki, miután Andy Vajna átvette a csatornát. A közgyűjteményi képek tehát abban a lakásban landoltak, amely több személyes szálon kötődik Magyarország leghíresebb magánemberéhez, Habony Árpádhoz.

A történet 2014 októberében került nyilvánosságra, amikor a vs.hu megírta a furcsa kölcsönszerződés részleteit, ezek szerint a tíz antik – összesen majdnem 300 millió forintra becsült értékű – festmény 2013. december 10-től volt a cégnél, havonta képenként 15 ezer forintot (plusz áfa) fizettek érte, majd a Baán László és Halkó Gabriella által aláírt szerződést 2014. március 10-én váratlanul felbontották, pedig eredetileg jóval tovább lett volna érvényben. Azt akkor még nem lehetett tudni, hova vitték a múzeumból a képeket, csak annyit, hogy egy magánlakásban voltak, de a címet a múzeum kitakarta.

Ezt a címet perelte ki most atlatszo.hu a múzeumból, amihez egészen a Kúriáig el kellett vinni az ügyet, és hát igen, izé, ne kerteljünk, a Szerb utca 9-ről van szó. Ott voltak a képek.

Még jó, hogy visszakerültek.

Azt nem lehet csodálni, hogy a Szépművészeti Múzeum ezt a történetet nem plakátolta ki óriásmolinón a homlokzatra. Még tavaly februárban kiadtak egy sajtóközleményt, ami arról szólt, hogy minden a jogszabályoknak és a felelős gazdálkodás szabályainak megfelelően történt, „közgyűjteményi értékek sérelmének még csak a közvetett veszélye sem állt fenn”, a képek egyébként is a raktári anyaghoz tartoznak, és a múzeum hozzávetőlegesen 3000 tárgyat kölcsönöz.

De sajnos nem, az nem normális, hogy az ország legértékesebb közgyűjteményéből a Szerb utca 9-be kölcsönözzék a műtárgyakat. Van rengeteg normális kölcsönzés: múzeumok egymás között, illetve közhivatalok részére – rendszerint ingyenesen – ami a tételek zömét alkotja, és jóval ritkábban előfordulhat céges kölcsönzés is, leginkább filmforgatásra, ami plusz bevételi forrás az intézménynek.

Ami itt történt, inkább arról szólhatott, hogy vannak kérések, amelyeknek egyszerűen nem lehet ellenállni. És ettől igazán szomorú ez az eset. Mert Baán László az ország talán legjobb múzeumigazgatója, és ez a történet nem jellemző rá. Nem jellemző, de mégis megtörtént.

Nézegetem a képeket, olasz és németalföldi festők alkotásai. Szépen mutathatnak a falon, különösen az egyik, Maffeo Verona észak-itáliai mester Jupiter Ámor diadalmenetében című műve.

Fehér paripák vontatják a szerelemistenke tüzes kerekű diadalszekerét, amit lelkesen gesztikuláló mitológiai nők vesznek körül, a szekér mellett a megbéklyózott Jupiter halad. Az istenek királyát láncra verte a pöttöm Ámor, megalázottan fordítja félre a fejét.

Ahogy a közérdek néz félre láncra verve, megalázottan az ország leghíresebb magánemberének szekere mellett gyalogolva.

Mert ez a történet nem a Szépművészeti Múzeumról szól, hanem a nem-közszereplőkről, akiknek nem lehet nemet mondani. Akik a politikusokkal ellentétben nem engedik meg azt a luxust, hogy bármiért számon kérhetőek legyenek, akik nem viselnek politikusi felelősséget, és nem tartoznak elszámolással senkinek. Akik bármikor vehetnének itáliai barokk festményt maguknak – ha már annyira szeretik a művészetet –, mégis inkább vételeznek a raktárból, ahol a köz kincseit őrzik.