 |
Balczó András olimpiai bajnok öttusázó a Sátánhoz hasonlította a magyar kormányt. Szerinte Magyarország zsidó hódoltsági terület, de ehhez hozzátette azt is: ő nem antiszemita, s a vallás és a család nagyon fontos a számára, viszont a pizsamáján nem visel kokárdát. Balczó senkinek sem adott interjút, azt tanácsolta a sorban álló újságíróknak, hogy figyeljék jól az előadását.
Balczó András Vásárhelyen járt. Bárhol fordul meg, nagy esemény, az emberek szeretik, tisztelik, találkozni akarnak vele. A sajtó képviselői is „sorba álltak" a Németh László Városi Könyvtárban, szerettek volna vele beszélgetni. Nem sikerült. Mindenkit visszautasított, mondván, nem szokott interjút adni. Nem igaz. Évekkel ezelőtt e sorok írójával is szóba állt még, és az interneten is több – idén készült – anyag található, olvasható. Azt tanácsolta, hallgassuk meg az előadását, biztos több kérdésünkre választ kapunk, illetve, ha még maradnak bennünk kételyek, azokat a publikum előtt vessük fel, hogy az elhangzott választ a jelenlévők összevethessék a megjelenttel.
Így kezdődött. Majd a Németh László Városi Könyvtár zsúfolásig megtelt olvasótermében, a közönség előtt folytatódott. Gyerekkoráról, a sportról viszonylag röviden szólt, nem felejtve el megemlíteni: „Biztos voltam benne, hogy nincs Isten, úgy hittem, ezt az idősebbek találták ki, hogy legyen valami kapaszkodójuk, támpontjuk". Pedig édesapja evangélikus lelkész volt, vallásos nevelést kapott. 1962. július 1-jén változott meg számára a világ, ekkor halt meg az édesapja, a döbbenet, az ijedtség és a tanácstalanság uralkodott el rajta. És elmondása szerint ekkor döbbent rá, Isten létezik. Ezt követően – lehet, hogy már előtte is? – a sportot, az öttusát is a belső, a lelki, az akarati tényező, a szorgalom oldaláról közelítette meg. Ezért ijedt meg nagyon 1969-et, az ötödik egyéni világbajnoki címét követően, mert úgy érezte, elszállt belőle az akarat, nem jelent örömet a győzelem, nem bosszantja a vereség. De tudta, még nem hagyhatja abba, és talpra is állt, müncheni sikerével ért fel igazán a csúcsra. Úgy érzi, mindig akkor volt képes a legjobb teljesítményre, amikor nem volt vesztenivalója.
A vallás, a hit, a család – tizenkét gyermek édesapja –, a teljesség utáni vágy élteti, a boldogság keresése mellett szívesen politizál, vagyis foglalkozik a közösség, az ország ügyeivel. Mert mindig figyelemmel kísérte a nemzet sorsát. A mostani kormányt – amely szerinte a tőkével karöltve, azt kiszolgálva uralkodik – a Sátánhoz hasonlította, majd kijelentette: „Ma hazánkban demokratikus alapon működő fasizmus van." Talán meg sem értettük teljesen, amikor hozzáfűzte: „Magyarország zsidó hódoltsági terület", és magyarázatként csak annyit mondott: „Ez köztudott, olyan evidens, mintha azt mondanám, ma péntek vagy szerda van." Balczó András nem tartja magát antiszemitának.
Pár perc elteltével teljesen megváltozott. Mosolygós, kedves, humoros lett. A családjáról, a gyerekeiről beszélt, a legkisebb még általános iskolás. Jó volt hallgatni. Azt is megemlítette pirulva, nevetve, hogy nem a folyamatosan csökkenő magyarság – amelyet manapság szerinte tudatosan „irtanak", sanyargatnak – miatt vállaltak ennyi csemetét. Ötöt szerettek volna, tizenkettő lett, ennyi: „Esküszöm, a pizsamámon nem volt kokárda..."
A Legenda számokban
Balczó András 1938. augusztus 16-án született Kondoroson. Az öttusasport egyik legnagyobb alakja: nyolcszor nyert egyéni magyar bajnokságot, hatszor tagja volt a győztes csapatnak. Öt egyéni és öt csapat világbajnoki aranyat akasztottak a nyakába, az 1960-as és '68-as olimpián a győztes trió tagja, egyéniben negyedik, illetve ezüstérmes. A müncheni ötkarikás játékok egyéni bajnoka, csapatban a második helyen végzett. A sportágtól aktív karrierje befejezése után fokozatosan eltávolodott.
(Délmagyar)
Kapcsolódó: Balczó András: Magyarország zsidó gyarmat
