A vád által a szórakozóhelyek bevételeként bemutatott összegek egy tekintélyes része igazából borravaló volt, amit a dolgozók vittek haza, nem az üzemeltető céget gazdagította – ezt sulykolta hétfői tárgyalásán Vizoviczki László, akit azzal (is) vádolnak, hogy tetemes pénzek után nem fizetett áfát. Az ügyészség fő bizonyítékait képezik azok a „napi rajzoknak” nevezett nem hivatalos nyilvántartások, amiket a diszkókban vezettek az alkalmazottak a bejövő összegekről. Ezek alapján az ügyészek állítják, a „diszkópápa” érdekeltségébe tartozó cégek sokkal nagyobb bevételt realizáltak, mint amit a NAV felé bevallottak.

A perben már több könyvvizsgáló szakértőt meghallgattak, és azt mindnyájan elismerték, hogy a rögzített számok vélhetően a borravalót is tartalmazzák, azonban ketten csak 7-8% közé, egyikük pedig alig 15 százalékra becsülte ennek arányát. Vizoviczki ellenben arra szeretné rávezetni a Fővárosi Törvényszéket, hogy ez jelentős alulbecslése a valódi borravalómozgásoknak, továbbá úgy véli, hogy becslésnek büntetőeljárásban, bűnösség megállapításánál nincs helye, tekintettel arra, hogy az eljárásjog a kétséget kizáró bizonyítást ír elő.

Márpedig nem mindegy, hogy a szakértők által főként a napi rajzokból kiszámolt több mint ötmilliárdos eltitkolt bruttó bevételből mennyi a borravaló, azaz olyan összeg, ami után nem is kellett volna a cégnek áfát fizetni.

A diszkótulajdonos már előre jelezte, az eddig ismertetett szakértői munkára észrevételeket kíván tenni. Nem aprózta el, mondanivalóját kinyomtatva, egy vaskos iratlefűzőben is átadta a bíróságnak, és egyúttal úgy saccolt, öt teljes tárgyalási napon keresztül ismerteti majd annak tartalmát. Mint mondta, napi 10-15 óra munkával állította össze a könyvnyi anyagot.

A maratoni, közel hatórás monológ hallgatása közben az egyik ülnök már viszonylag az elején elpilledt, de a bírónő felriasztotta. A jelenlévő harminc vádlott közül viszont négyen-öten szundikáltak egy órácskát.

A felolvasás hétfői felvonásán Vizoviczki kijelentette, álláspontja szerint az igazságügyi szakértő által megnevezett alig félmilliárdos borravalóösszeg túl kevés a valósághoz képest. Tudniillik – magyarázta a vállalkozó – a zenés szórakozóhelyeken nem ritka a húsz százalék feletti jatt. Szerinte ez nagyban függ a zenei stílustól, az ugyanis meghatározza a vendégek átlagéletkorát, a különböző korú csoportok pedig eltérő mértékben hajlamosak borravalót osztogatni.

Példaként említette, hogy míg étteremben nagyobb összegeket költve általában csak a szokásos tíz százalék körüli összeget számolnak rá a számlára a vendégek, egy diszkóban egy 800 forintos energiaitalért szinte mindenki ezer forintot hagy ott – ez pedig huszonöt százalékos többlet. Egy-egy általa kiemelt zenés estről készült kimutatást is ismertetett a klubtulajdonos, ezek átlagos 21-22 százalékos borravalót mutattak.

Külön kiemelte Vizoviczki, hogy a szakértők azokat a konkrét összegeket sem a borravalóhoz számolták, amikről már a napi rajzokból is kiderült, hogy ilyen pénzek. Például egy helyen fel van tüntetve „bugyi: 8000”.

– Mivel bugyit soha nem árultunk, ez nyilván olyan úgynevezett „bugyipénz” volt, amit a táncoslányoknak adnak az vendégek, „kifejezve elégedettségüket” – világosította fel a bíróságot a vádlott.

Nem a bugyijába, hanem rendszerint üzletvezetője kezébe maga Vizoviczki László is kapott zsíros borravalót az általa „VIP vendégeknek” nevezett személyektől – derült ki –, mi több, jelenléte a fogyasztást is serkentette.

„Volt olyan vendég, aki csak akkor költött el több százezer forintot, ha velem tölthetett el néhány percet, mert az nagy presztízst jelentett neki” – mesélte Vizoviczki, és felelevenített egy olyan esetet is, mikor egy Sz. Attila nevű férfi majd két és fél millió forint értékben rendelt pezsgőt csak azért, hogy – kissé kínos ittassága ellenére – a klubtulajdonos beengedje a VIP-szekcióba, és ott szigorúan öt percet beszéljen vele a többi vendég szeme láttára.

„A vendégek szemében a legnagyobb érték egyértelműen az én jelenlétem volt” – szögezte le szerénytelenség nélkül a vállalkozó, aki szerint az egyszerű, mezei vendégek is jobban szórták a borravalót, ha látták őt. Hogy mindez mennyire így volt, annak kapcsán megjegyezte, miután őrizetbe vették, és „elkezdődött a lejáratása”, azonnal kiürültek a VIP-termek, mert megszűnt a személye jelentette presztízs.

A diszkómogul szerint egyébként kedvesen kísérgetni a gyakran részeg VIP vendégeket nem könnyű kenyér, ezért úgy érzi, rá is szolgált a sokszázezres jattokra.

„Sokkal jobban megdolgoztam a borravalóért, mint bármelyik pincér” – mondta, azt viszont visszautasította, hogy az alkalmazottak borravalójából egy forintot is eltett volna.

„A trendi szórakoztatás ismerete nélkül ezeket a folyamatokat nem lehet megérteni” – summázta Vizoviczki László, miért lát a vádhatóság bűncselekményt cégei pénzmozgásai mögé. Egykori munkatársai pedig azért vallottak rá terhelően – érvelt a fővádlott –, mert féltek, ha nem így tesznek, velük is úgy elbánnak majd, mint főnökükkel.

Azt mondja, a vendégeket is megdöbbentette a letartóztatása, és azt nem érti sok újságíró, hogy a róla szóló híreknél az olvasói érdeklődést nem a bűnözői mivolta, hanem a társadalom javára kifejtett áldozatos munkája miatt kialakult celeb státusza fokozza. „A kis médiumokat nem érdekli ez, csak az olvasottság” – fűzte hozzá, mielőtt hosszan sorolni kezdte volna jótékonykodásait.

Vizoviczki László újra nyomatékosította, a bulvármédia kitalációja, hogy személyes kapcsolatban volt vezető kormánypárti politikusokkal.

A cégvezér ellen egyébként nem ez az egyetlen büntetőeljárás, vesztegetésért és szerzői jogok megsértéséért is bíróság elé kell állnia.

(MNO nyomán)