- Tegnap (kedden, 16-án - a szerk.) este küldtem Szabó Gábor pártigazgatónak egy emailt, amelyben közöltem, hogy kilépek a Jobbik Magyarországért Mozgalomból. Bár visszajelzést még nem kaptam, én úgy tekintem, hogy már nem vagyok a párt tagja. Nagyon nehéz, nagyon szomorú döntés volt. Ez nem egy diadalmenet. 2005-ben jelentkeztem a Jobbikba, hivatalosan 2006 óta voltam párttag, tehát erős tizenkét éve. Nem a fénybe, csillogásba érkeztem ide, akkoriban nemhogy a Jobbik népszerűsége – még az ismertsége is rendkívül alacsony volt.

- Már Dúró Dóri kizárásánál is erősen fontolgattam ezt a lépést. Viszont az, hogy a Janit [Volner Jánost] kizárták, az két okból is arra indított, hogy nekem is lépnem kell, mégpedig kifelé. Az egyik egy közösségi indok, és ezt elmondtam az október 5-ei, éjszakába nyúló frakcióülésen is. Ott figyelmeztettem a többieket: „Jól gondoljátok meg, hogyan szavaztok. Ha az utolsó karakteres, karizmatikus, erős vezetőnket – átvitt értelemben – fejbe lövitek csak azért, mert rendkívüli tisztújítást akar, akkor az utolsó esélye is elvész annak, hogy ez a párt valaha jó eredményt tudjon elérni.” A másik pedig becsületbeli ok: jól tudom, hogy Volner János mit tett értem, az országos listaállításnál mellettem érvelt, és bár nem volt egyedül, nem volt könnyű dolga. Hogyha akkor nekem jó volt a Volner János, amikor segítségre volt szükségem, és abból a bizonyos nyakig érőből kihúzott, akkor legyen jó nekem akkor is, amikor mellette ki kell tartanom. Nagyon kényelmes lett volna elücsörögnöm a párt alelnöki székében, 71 százalékos támogatottsággal a hátam mögött. Finom volt a kávé, volt légkondi is. De nem maradhattam, ezt diktálta a parasztbecsület. Meg egyébként is betelt már a pohár.

- Részben azok az információk, amiket János említett. De van még más is. Folyamatos kiszorítósdi megy a pártban. Persze, lehet mondani, hogy a politikában meg az emberek alaptermészetében ez benne van. Úgy nem lehet irányítani egy pártot, hogy fajsúlyos kérdésekben ketten-hárman jól megbeszélik a dolgot, döntenek, aztán mindenki rohan utánuk, vagy épp a sajtóból tudják meg, mi történt. Jóra nem tudok gondolni ennek kapcsán. Az sem járja, hogy egy elnökségi tagot többszöri kérésére nem hívják meg kampányértekezletekre, megbeszélésekre.

- Ez egy egészen elképesztő baromság.

- Az, hogy a béruniós konferencián milyen meghívotti névsor volt – például Monika Ladmanova, a prágai Soros-alapítvány munkatársa – az egészen parádés. Erre szokták azt mondani: sakk-matt. Hogy a háttérben, ténylegesen milyen kapcsolatai vannak a pártvezetésnek ezekkel az emberekkel, arról nincs információm. Csak ilyen névsorokra támaszkodhat az ember. Ezek viszont árulkodóak. Mindez arra utal, hogy a Jobbik stratégiája nagyon hibás, nagyon elrontott. És hát tényleg van egy eltolódás balra.

- Mi azt képviseltük az elnökségben, hogy a Fideszt csak akkor lehet belátható időn belül legyőzni, ha nem hagyjuk egyedül a jobboldali térfélen. Ha hagyjuk, hogy azt a térfelet a Fidesz egyedül játssza be, lemondunk a jobboldali szavazók megszólításáról, és ehelyett az egyre fogyatkozó baloldali szavazótáborból próbálunk egy szeletet kihasítani, az hiba. Nemcsak ideológiai, hanem pragmatikus szempontból is. Mi sokkal határozottabb, de kulturált hangnemben megfogalmazott, klasszikus jobboldali témákkal szerettük volna megszólítani a fideszes szavazókat. Többször elmondtam az elnökségben is: lehet haragudni a Fidesz szavazóira, de az első harag után inkább gondolkozzunk el, miért nem ránk szavaztak. Ha a migrációs kérdésbe jobban beleálltunk volna, ha mertünk volna jobboldali hangszerelésű témákat is megpendíteni, akkor – a választást ugyan nem nyertük volna meg, de – lényegesen jobb eredményt értünk volna el.

- Csak kapkodom a fejem. Nagyon remélem, hogy nem igaz. Engem ilyesmivel szerencsére senki sem keresett meg, hála a Jóistennek, és semmi ilyet nem tapasztaltam. Ha viszont Szabó Balázs történetéből, vádjaiból bármi is igaz, akkor föl kell tenni a kérdést: mivel különb ez a pártvezetés, mint a jelenlegi hatalom? A másik kérdés: az említett 200 millióból mennyi a „kreatív” adomány és mennyi a szimpatizánsoké? Az biztos, hogy az összeget az ÁSZ-bírságra kellett volna költeni, nem a kampányra.

- Óriási hiba volt, hogy nem fogadta el, most már ő is látja. Őszintén: Jánosra kicsit morcos is vagyok, mert tavasszal el kellett volna indulnia a tisztújításon. Próbálta ezt helyrehozni a rendkívüli tisztújítás kibokszolásával. A János és a vezetés közti összetűzés már a májusi tisztújítás óta a levegőben lógott. Aki nem volt vak meg hülye, az látta ennek a jeleit. Szerintem már a szeptemberi kiskőrösi frakcióülésen el akarták vágni – képletesen – a torkát, ám akkor még akadozott a gépezet. Akkor még többen belátták a frakcióban, hogy végzetes hiba lenne őt kizárni. És hát a Jani egy százéves, nagyon egészséges tölgyfa, amit kisfejszékkel kivágni: nagy merészség. Úgy látszik, kevesebb mint egy hónap elég volt, hogy ezt mégis megtegyék. Egyébként számítottam rá, hogy még idén nekimennek.

- Igen. Érzésem szerint 2010 nyara óta. Azt éreztették velem, hogy annál jobb, minél kevesebbet szerepelek. És ez akkor is így van, ha 2016 szeptembere óta elvileg országos szóvivő voltam. Ám valójában keveset szerepelhettem. Formailag a párt kommunikátora voltam – gyakorlatilag mégsem. Az utolsó egy-két hónapban tettek felém kedves-aranyos gesztusokat, hogy egy kicsit fontosabbnak érezzem magam. És mert tudták, erős szálakkal kötődöm a Jánoshoz. Így próbáltak „leválasztani” róla.

- Kicsit olyan a helyzet, mintha bedobtak volna a szobába egy füstbombát. Dörzsöljük a szemünket, alig látunk valamit. Lemondása óta Gábort – a kiskőrösi frakcióülést leszámítva – talán nem is láttam Jobbik-rendezvényen. Ugyanakkor szerintem könnyen elképzelhető, hogy telefonon egyeztet Tamással vagy Marcival.

Gábornak a hibái ellenére volt egyfajta politikacsinálási képessége. Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton ezzel a képességgel szerintem nem rendelkezik. Az ideológiai aggályok mellett talán úgy foglalhatnám össze legtömörebben, mi a fő baj a mai Jobbikkal: sótlan, színtelen, szagtalan és kicsorbult élű párt lett. Annak idején én egy színes, szagos, erőtől duzzadó, jó értelemben borotvaéles párthoz csatlakoztam, de az idők során az arcél, a karakter, a „kraft” eltűnt. Ezt a leépülést nagyon rossz volt odabentről megélni.

- Nem szegtem meg az eskümet. És bár a Szent Korona kapcsán nem ildomos egy viccet idézni, most mégis kénytelen vagyok. Egyszer megkérdezték Hofitól: „Géza, hogy vagy?” Azt felelte: „Jól”. „Kicsit bővebben?” Hofi válasza: „Nem jól…” Ezzel arra célzok: nem mindegy, az eskü melyik részét idézzük. A Szent Koronára tett eskümben nemcsak az szerepel, hogy az elnökség kétharmados többséggel visszakérheti a parlamenti mandátumot, hanem az is, hogy ellenállunk mindenfajta hatalmi csábításnak. A Jobbik elnöksége még ennek a csekély hatalmi csábításnak sem tudott ellenállni, és egy kritikus hang politikai kivégzésére használta föl hatalmát. Ez a rész egyébként az esküben még előrébb is szerepel, mint amelyre ők hivatkoznak.

Szerintem Gyöngyösi Mártonnak kellene visszaadnia a mandátumát, mert Dóri és János kizárásánál is ő volt a nagyon rossz zsaru, Sneider Tamás pedig a jó zsaru. Ha Gyöngyösi visszaadná a mandátumát, akkor én is újragondolnám, hogy visszaadjam-e az enyémet.

- Határozottan igen. Mártonnak is megmondtam szemtől-szembe: az, hogy elnökhelyettesként picike hatalmat kapott, nagyon rossz hatást gyakorolt a jellemére. Egyébként Dóriék kizárása sem úgy volt, ahogyan azt a pártvezetés előadta. Nem a tisztújítás után alakult ki az „ölési szándék”, hanem már jóval előtte. Az is jellemző, ahogyan mindezt Márton az ATV-ben megfogalmazta: „Kidobtuk Dúró Dórát és Toroczkait, most meg utánuk dobtuk a másik hármat”. Hadd ne mondjam mátészalkai szófordulattal, hogy kiket hová dobálgasson! Mindenesetre egyszer majd őt is dobják valahonnan valahová, egyszer majd róla is szavazni fognak, talán hamarabb is, mint szeretné.

- De. Hibásnak, felelősnek érzem magam. Nem húzom ki magam a felelősség alól. 2016-ban még úgy ítéltem meg, hogy odabentről nagyobb hasznára vagyok ennek a közösségnek, mint kintről. Tiltakozhattam volna különböző formákban, még ha az politikai öngyilkosság is lett volna a részemről.

- Ha lenne eszük, most azonnal gatyába ráznák magukat, és hozzálátnának a jobboldali szavazók megszólításához. Még ma vagy holnap. Máskülönben tovább folytatódik a gyengülésük. Ez azért is szomorú, mert életem egy jelentős részét töltöttem ebben a közösségben.

- Eddig nem kerestek. A parlamentben független képviselő vagyok, és maradok.