Kis Grófo azt kérte, hogy tartsák tiszteletben családja kéréseit.

Grófót roma hagyományok szerint kriptába temették a szolnoki temetőben, az érvényben lévő járványügyi szabályok betartásával az elhunyt családja mellett barátai, zenésztársai, tisztelői osztoznak a gyászban. A gyászoló család engedélyével a sajtó is részt vehetett az autentikus szertartáson.

A temetésig napokon át virrasztást tartottak, hogy így tisztelegjenek a tragikus hirtelenséggel távozott zenész emléke előtt. Ilyenkor a gyászolók a roma hagyományoknak megfelelően az elhunyttal közös emlékeket idéznek fel, róla beszélgetnek, tiszteletére kedvenc italát fogyasztják, valamint számára kedves ételét neki is tálalják, mintha még élne.

Négylovas hintón, zeneszóval kísérték utolsó útjára Grófót, a muzsikus mellé szívének kedves tárgyait, ruháját, hangszerét is eltemették. A roma szokások szerint ilyenkor az elhunyt zsebébe pénzt is tesznek, hogy legyen mivel megfizetnie a vámot a túlvilágon.

A temetésre az ország minden részéről érkeztek, hogy leróják tiszteletüket Grófo előtt. Az elhunyt családja mellett az egész roma közösség képviseltette magát a szertartáson - zárul a könnyekig meghatóan polkorrekt cikk.

Például arról, hogy a hatályos kormányrendelet szerint ötvennél több fő nem vehet részt temetésen, de az "egész roma közösség képviseltetése" természetesen ennél nagyobb létszámot jelent, a szabályokra fittyet hányásról szintén hallgató Szoljon szerint több száz főt. Emlékezhetünk, amikor a Deák téri magyargyilkosság áldozatai miatt tartott kegyeleti megemlékezést a Mi Hazánk, a pintérség nem győzött büntetni, de most valamiért más volt a helyzet. Szegény Győzikét úgyis üldözték már eleget...