Dank Magdolna onkológusi munkáját nem tudjuk megítélni, morális megbízhatósága azonban erősen kétséges. Az internet ugyanis nem felejt. A megbízott igazgató neve már felbukkant 2007–2008 táján, mégpedig egy súlyos ügyben, egy Szerbiába irányuló, gyógyszercsempész-hálózat lelepleződése kapcsán. A bűnszervezet drága citosztatikumokat szállított déli szomszédunkhoz.

Olyan eset is volt, hogy a megmaradt gyógyszereket adták tovább, amelyeket az elhunyt daganatos beteg hozzátartozói vittek vissza a kórházba vagy a patikába. A csempészés mértékét mutatja, hogy a korabeli sajtó szerint minden negyedik „ajándékgyógyszert” szabálytalanul könyveltek el.

A hálózat országos volt, budapesti kórházaktól és klinikáktól kezdve Kaposvárig és Kecskemétig kiterjedt, és a szakmai kollégiumok vezetői előtt éppúgy ismeretes lehetett, mint ahogy feltehetően a jelenlegi belügyminiszternek sem mondunk újat vele.

A nyomozók jó munkát végeztek, beazonosították például az utóbb Spanyolországban elveszített telefon tulajdonosát, a telefonról indított és fogadott hívásokat, beszélgetéseket. Felmerült, hogy Dank Magdolna Vilma, az Országos Onkológiai Intézet jelenlegi főigazgatója egyik fő beszállítója lehetett a csempészhálózatot irányító dr. Szabó Gábor orvoslátogatónak, akivel közös cége is volt – az Evex Pharma Kft. –, és akivel baráti viszonyt is ápolt. A nyomozók kezdeményeztek az OEP felé gyógyszerész- és orvosszakmai ellenőrzéseket is, és találtak is beazonosítható, a bíróságon azonban már ismeretlennek nevezett személyhez köthető, szabálytalan recepteket.

A hálózat kiterjedtsége oly fokú volt, hogy ha a nyomozati szakaszban feltárt összes adatot felterjesztették volna vádemelésre, az működésképtelenné tette volna az onkológiai ellátást, így hát a végül a 2014 októberében lezárult bírósági eljárásban

Ez sokunknak ismerős lehet a Gazdálkodj okosan! játék kis kártyájáról: „Szemeteltél az utcán, fizess tíz forintot!” És körülbelül annyi is lett a büntetése a négy bűnösnek (az ötödiket felmentették): az elsőrendű vádlott ötszázezer forint büntetést kapott, a többiek fejenként háromszázezret. Mivel a tettenérés mozzanatát mégsem illett teljesen kihagyni az ügyből, ezért az ítélet indokolásában említenek egy ismeretlenül maradt, a SOTE Radiológiai- és Onkoterápiás Klinikáján dolgozó személyt is, akitől az elsőrendű vádlott húsz doboz 80 mg-os Taxotere koncentrátumot szerzett meg 8 449 235 Ft értékben.

Száz szónak is egy a vége: ha ma baj van a magyar egészségügyben, az elsősorban morális baj. A szakmai és emberi becsület megfogyatkozása, a „még több pénz” és a „mi tudjuk legjobban” gőgjének csábítása. Az új főigazgatói kinevezés azonban nem eme generális baj orvoslása felé mutat.