Az állítása szerint ellenzéki politikusként mégsem fél, mégpedig a híveik miatt. Egy politikai közösség erejét szerinte nem a vízágyúk vagy az ÁVH-alelnökök határozzák meg, hanem a követők száma. Úgy gondolja, most is közel annyian vannak, mint az áprilisi választáskor. Ha a 15 éves Mansfeld Péter szembe mert szállni Hruscsov tankjaival, akkor nehogy már ők ne merjenek a mostaniakkal, mondta. Ezt követően elénekelték közösen a Himnuszt.

Hankó Balázs felesége következett, aki férje üzenetét közvetítette. A letartóztatott fideszes politikus a Magyar Péter által gyakran használt, II. János Pál-i szlogent hangoztatta: Ne féljetek! Szerinte politikai foglyok lettek, mert kiálltak a nemzet és a keresztény kultúra mellett. Ők viszont a börtönből is vívják szabadságharcukat. Hankóné Hrágyel Zsuzsanna mögött ismét felbukkantak közös gyerekeik. Hankó Balázs üzenete szerint a globalizmussal és kitartottjai hálózatával állnak most szemben. Ők ezzel szemben igent mondtak a teremtett világ rendje szerinti kultúrára, polgári keresztény konzervatív közösségeikre, a nemzetre és szuverenitásra. Hankó szerint új lengyel mintára kreálták meg azt az új politikai koncepciót, ami börtönnel sújtott le rájuk.

Úgy látja, feljelentőkből vezetők lettek. Nekik, mondta, vagyoni hátrány a Márai- vagy a Jókai-emlékév, a II. János Pál-kiállítás, az Edda, Varga Miklós, Deák Bill Gyula, az operett- vagy a cigánymuzsika (mondjuk, tényleg támogattak olyanokat, amelyek miatt letöltendőnek kellene járnia, azt sem nézve, hogy azok fideszes kampányfellépések voltak-e... - a szerk.). Úgy ítélnek szerinte, hogy a programok nyilvános kulturális célját nem is vizsgálják. Először szavai szerint volt munkatársai lettek áldozatok, majd olyanokra is rámutattak, akiknek felelősségük sem volt a területen. Ezek, tette hozzá, a kommunizmus és globalizmus módszerei, melyeket nemzetközi szervezetek, jogvédők sora tapsolva éljenez. Az összefogás szimbólumaként hordják a piros-fehér-zöld karkötőt a csuklójukon, és minden este kilenckor kulcsolják össze imára a kezüket, javasolta.

Áder János érkezett a színpadra. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a HírTv ünnepi műsorának egyik vendége Lánczi Tamás, aki nem sokkal korábban Baka András kapcsán kifejtette: szerinte a köztársasági elnök a Tisza mellett korteskedik, államfőtől pedig ő nem is emlékszik korábbról hasonlóra. Áder azzal kezdte, hogy hetven évvel ezelőtt ezekben az órákban már túl voltunk az első gátszakadáson. A kommunista hatalom már nem tudott a terror eszközével válaszolni. Nemzeti jelképeket, vélemény- és szólásszabadságot, szabad választásokat követeltek. Lázadtak korábban máshol is, a magyar forradalom lett viszont a legnagyobb nemzetközi kisugárzású. Miért nem fogadta el a magyar nép a kommunista diktatúrát? – tette fel a kérdést. Majd idézte Márai Sándor versét, a Mennyből az angyalt.

Miből lett elege a népnek? Áder így sorolta: elég volt a kétszázezer főre bővített néphadseregből, a III. világháborús készülődésből, a korlátlan hatalmú ÁVH-ból, csengőfrászból és a viccmesélésért kiszabott büntetésből, embertelen fogvatartási körülményekből. A kisajátításból, államosításból, jegyrendszerből, vas és acél országát erőltető délibábokból, padláslesöprésből, feketevágásból. A koncepciós perekből, internálásból, recski kényszermunkatáborból, hortobágyi birkahodályokba való kitelepítésekből. Kovács Bélát, Nagy Ferencet, Tildy Zoltánt emlegette, az első koncepciós pereket (mármint amelyeket ő tart elsőknek - a szerk.), kékcédulás választásokat. Egy gazdát, aki a saját földjén véletlenül tüzet okozott, halálra ítéltek azzal, hogy a téesz földjét veszélyeztette. Idézte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét is, majd úgy összegezte, az embereknek a hazugságból lett elegük.

A volt államfő hosszan folytatta az 1956-os események ismertetését, végigvéve az egyes napokat október 23. és november 4. között. Idézte azt is, mit írt Fekete István író ezekben a napokban. Majd kifejtette, miként emlékezett meg a nemzetközi közösség a magyar forradalomról. Kennedy elnök például azt mondta, nincs nap a történelem kezdete óta, ami világosabban mutatta volna, hogy az ember szabadságvágya örök és elpusztíthatatlan. 1956 megrengette a világot, megrendültté tette a világ szabadságszerető népeit. A forradalom hőseire emlékeznünk szerinte közös felelősségünk. Idézte Nagy Gáspár egyik versét is. Az arcok és a szemek, mondta, velünk maradnak, az idő ezüstorsóján pedig a képek visszahozott, örök emlékek.

Áder tehát hosszú beszédében végig a hetven évvel ezelőtt történtekre fókuszált, és bár áthallásokat kivehetett az, aki ki szeretett volna, nem vont egyértelmű párhuzamot az akkori és mostani idők között.

Szűcs Gábor megköszönte a beszédet, majd Nagy Feró pattant a színpadra, hogy Dsida Jenő versét, a Psalmus Hungaricust énekelje el.

Bóka János következett. A Fidesz frakcióvezetője azt mondta, ők is a szabadság vágya miatt érkeztek a Bem-szoborhoz, 1956 hősei az ő hőseik, eszméik az ő eszméik, küzdelmük az ő küzdelmük. Elbukva is győztek, és ebből sarjadt ki a mi szabadságunk. Nemcsak emlékezni és emlékeztetni akarnak a múltra. Üzenni is szeretnének a jövőnek, gyermekeinknek és unokáinknak. Azt üzenik: ne feledjék, milyen nagy dolog a szabadság. Sőt, a legnagyobb dolog. Az önkényt ismerik és felismerük, Illyés szavait ismerve tudják, ahol zsarnokság van, ott mindenütt az van. Még az óvodákban is! Tudják, hogy a Parlament és a kínpad is lehet színpad. De felismerik-e a szabadságot, tette fel a kérdést. Ne hagyják, hogy a zsarnokság mondja meg nekik, mi a szabadság. Különben az önkény mondja meg nekik, kik ők és kik lesznek. Meg akarnak maradni magyaroknak, a szabadság nemzetének.

A frakcióvezető szerint a dicsőséges két hét megmutatta, hogy nincs szabadság függetlenség nélkül, mert csak független hazában lehetünk szabadok. Csak magyarként lehetünk szabadok, mondta. Csak azok lehetnek azok, akik építeni akarnak valamit, amit a magukénak mondanak. Így elmondva szerinte a szabadság egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik. A történelmünk viszont azt mutatja, hogy a szabadságért mindig meg kellett harcolnunk. Így van szerinte ma is, mert a szabadságnak voltak, vannak és lesznek ellenségei.

Bóka szerint szabad országban nem állítanak fel politikai rendőrséget, a hatalom nem fenyeget senkit letartóztatással, nem mutogatnak senkit bilincsben és vezetőszáron a hatalom utasítására. Szabad országban szerinte nincsenek politikai foglyok, nem akarják felszámolni az ellenzéket, és nem akarnak újra egypártrendszert építeni. A szabadság ellenségei szerinte mindig rejtőzködtek, így volt 1956-ban is. A szabadság mai ellenségei is elfedik szerinte arcukat, és gúnyt űznek a szabadságból. Akkor úgy, hogy az újságjukat Szabad Népnek nevezték el. És tudják, ahol nincs szabadság, ott csak kontroll van – utalt a honlapra, amely élén Magyar Péter testvére áll. Nem fogja megtenni más helyettük, hogy megvédje a szabadságot és függetlenséget. Hiába hívták meg, mondta, a helytartók főnökeiket az ünnepre. Itt Ursula von der Leyen érkezésére utalt. De nekik ma velük nincs dolguk, mondta, és inkább lengyel és olasz barátaikkal ünnepelnek. Szerinte ma is vannak, akik meg akarják mondani, miben kell hinni, hogyan kell élni. Ma is el akarják szerinte törölni a múltat, elvenni a jövőt. Elmondása szerint ők elhajtották a gyarmatosítókat (igen, ezt a volt SZDSZ-es Netanjahu-kiszolgáló mondta - a szerk.), kiseprűzték őket, ezért máig gyűlölik őket. Ma pedig az a kérdés szerinte, gyarmattá leszünk-e újra.

Meghallgatták ezután felvételről Varga Miklós előadásában Márai versét, a Mennyből az angyalt.

Schmidt Mária tartott végül beszédet. A Terror Háza Múzeum korábbi főigazgatója szerint ez a nap lesz most már mindig a mérték. Barátja, Karátson Gábor festőművész írta ezt. Személyesen ismerhetett több ötvenhatos hőst, sokkal tartozik nekik. Példájukból szerinte megfejthető, miért érezte úgy egykor az egész nemzet, hogy nem tűr tovább. Mint mondta, már mindenki fulladozott, és a megmaradás vágya merevítette ki a pillanatot. Méltatlanul keveset beszélünk szerinte róluk, de több mint négyszáz ellenálló honfitársunkat végezték ki az 1956-ot megelőző tíz évben. A megfélemlített többség megpróbálta szerinte kimozogni a kommunistákat, az egész ország némaságba burkolózott. Aztán megelégelték, fegyvert fogtak, de nem készültek hősnek. Magyar hazafiak voltak, akik megértették, hogy harcuktól, kiállásuktól függ a nemzet megmaradása. Sokat tanult Balás-Piri Lászlótól, Karátson Gábortól, Regéczy-Nagy Lászlótól és Wittner Máriától, akik mind megjárták a börtönt. Wittner egy lyukas zászló közepébe Krisztus arcát hímezte, egy ilyen zászlót ajándékozott a Terror Háza Múzeumnak. Schmidt reméli, hogy nem dobják ki.

Ma is vannak Schmidt szerint olyanok, akik el akarják orozni az ötvenhatos srácoktól-lányoktól a világformáló tetteiket. Megint azzal próbálkoznak szerinte, hogy elhazudják nemzeti forradalmunkat, és be akarják zárni, átrendezni a Terror Házát. (Valójában nem akarták bezáratni - teszi hozzá a Magyar Hang.) Schmidt szerint bizottságokat akarnak összehívni, hogy eldöntsék, ki maradhat a Tettesek Falán. (Ez is Schmidt sajátos interpretációja - szintén a lap megállapítása.) Azt sem akarják hagyni, hogy újra a Népszabadság mondja meg, mi az igazság.

A végén minden felszólaló felment a színpadra, miközben közösen elénekelték az Ismerős Arcoktól a Nélküledet.

Orbán Viktor nemrég Bayer Zsoltnak beszélt arról, nincs itt az ideje, hogy felszólaljon egy hasonló rendezvényen. Szerinte majd később jelenhet meg egy Békemeneten, ha már aktuális lesz. Azért a lakitelki DPK-gyűlésen persze felszólalt, ott pedig arról beszélt, hogy vadásznak rá, valamint ők készen állnak az ellenállásra, kioszthatnák egymás között a felszerelést, kinek élesebbet, kinek tompábbat. Magyar Péter erre úgy reagált, hogy a volt kormányfő szavai szerinte kimeríthetik az államrend megdöntésére való felszólítást.