A püspökök a katolikus.hu oldalon olvasható nyilatkozatban kiemelték: az ügynökakták nyilvánosságra hozatala akkor szolgálja múlt sebeinek gyógyítását, ha nem vezet leegyszerűsítő megállapításokhoz, és nem egyes emberek tönkretétele a célja.

A most nyilvánosságra hozott dokumentumokban szereplő egyházi személyek nevei mögött nagyon sokféle történet van. Voltak közöttük olyanok, akik valóban együttműködtek a pártállammal, bizalmas információkat szolgáltatva a közösség tagjairól és másokról. "Az ő nevükben kérjük az áldozatok és hozzátartozóik bocsánatát" - fogalmaztak.

Voltak azonban olyanok is, akiket megkínoztak vagy megzsaroltak, olyanok, akik semmitmondó jelentéseket készítettek, és olyanok is, akiket megpróbáltak, de nem tudtak beszervezni, 6-os karton azonban róluk is készült. Ráadásul az iratok egy részét megsemmisítették, így a megmaradt iratanyag nem ad teljes képet - tették hozzá.

Fontosnak nevezték, hogy "ne tévesszük szem elől az összképet". A kommunista diktatúra kiépítése során több mint száz papot és szerzetest öltek meg, és mintegy 2000 került börtönbe vagy kényszerlakhelyre. A szerzetesrendek nagy részének működését betiltották, körülbelül 11 500 szerzetest tettek az utcára, az egyházi alapítású közösséget, ifjúsági mozgalmakat, kulturális egyesületeket betiltották, az egyházi iskolák nagy részét államosították. Az egyházak voltak a diktatúra kiemelt célpontjai - írták.

Azt is fontos világosan látni - folytatták -, hogy a kommunista múlt legfőbb bűnrészesei nem a beszervezettek, hanem a tartótisztek, a pártállam vezetői, a diktatúra aktív működtetői voltak.

A társadalmi megbékélés, a múlt sebeinek a gyógyítása csakis az igazság mentén valósulhat meg. "Senkinek a tetteiről ne alkossunk elhamarkodottan véleményt, amíg nem ismerjük a történetének minden részletét. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a múlt sebeire az igazi megoldás nem a megvetés, a bosszú vagy a gyűlölet, hanem csakis a beismerés, a megbocsátás és az irgalom" - zárták nyilatkozatukat a püspökök.

(MTI)