Tudja-e a Kedves Olvasó, kicsoda Benedek Judit? Nos, megvalljuk őszintén, eddig mi nem nagyon tudtuk. Ez most, hogy egy méreteset hazudott a svéd sajtónak, egy csapásra megváltozott.
Induljunk azonban az alapoktól. Mit lehetett eddig tudni Benedek Juditról? Azt, ami a Függelékben tükrözött cikkben is szerepel: az „Európai történet” című, cigánysajnáltató színdarabját mutatták be február 19-én. Az interjúból (a szokott jájszegínromákozó nyafogás mellett) az is kiderül, hogy a nő ezentúl a Magyar Színháznak fog dolgozni, azaz tőle kapja majd a pénzt.
Mi ez a Magyar Színház? Egy klikk IDE, a honlapjára, és egy pillantás baloldalt középre. Jééé, hát ezeket a Nemzeti Alapítvány meg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tartja fent.
Induljunk azonban az alapoktól. Mit lehetett eddig tudni Benedek Juditról? Azt, ami a Függelékben tükrözött cikkben is szerepel: az „Európai történet” című, cigánysajnáltató színdarabját mutatták be február 19-én. Az interjúból (a szokott jájszegínromákozó nyafogás mellett) az is kiderül, hogy a nő ezentúl a Magyar Színháznak fog dolgozni, azaz tőle kapja majd a pénzt.
Mi ez a Magyar Színház? Egy klikk IDE, a honlapjára, és egy pillantás baloldalt középre. Jééé, hát ezeket a Nemzeti Alapítvány meg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tartja fent.
 |
Tudják az olvasók, mi a Nemzeti Erőforrás Minisztérium? A kormány egyik leg-balliberálisabb, legócskább lepratelepe. Olyan minisztérium, amely a feltétlen kormányhűségéről híres (hírhedt) Magyar Hírlap jegyzetíróinál is kicsapta a biztosítékot. Például a mai lapszámban Bíró Zoltán a következőt írta a „Biztonság, bizalom, politika” c. cikkében (kiemelés tőlünk): „Ez a törekvésük [a kormány meggyengítése] sikeres lehet, ha a kormányzat némely pontjain a másféle szándékok vagy a tétovaság, a tehetetlenség sokak szemében megkérdőjelezik a kormány egészének szándékait vagy képességeit. Vannak ilyen foltok a parlamenti többség és a kormány ténykedésében. Most elsősorban ilyennek tekinthető a kulturális irányítás, amely a magyar szellemi élet egy jelentős részét közvetlenül érinti. Nemcsak a Nemzeti Színház igazgatójának botránykrónikája és ezzel kapcsolatban a tárca nehezen védhető magatartása mutatja ezt, hanem a kulturális életet érintő személyi döntések sora, melyek olyan képet mutatnak, mintha e téren a korábbi liberális-balliberális kulturális politika utóvéd harca kapna kormányzati támogatást. Már a kormány szerkezetében is megkérdőjelezhető az úgynevezett Nemzeti Erőforrás Minisztérium.”
Nos, ilyen magyarellenes uszítást végző, cigánysajnáltató színdarabokat írókat fizetünk – közpénzből. Hála Orbánnak és balliberális, csak szavakban magyar bandájának. Igen: itt semmi sem változik. Orbán nem tanul a saját, 1998 és 2002 közötti hibáiból, és azt hiszi, hogy ha olyanokat támogat a „kultúrában”, akik kígyót-békát kiabálnak rá, meg fogja magát szerettetni. Ez nem működött az első kormány idején – és most sem fog. Bele fog bukni keményen.
Van azonban tovább is! Nem, Benedek Juditnak nem elég az, hogy szánalmas „színdarabjait” a jövőben is írogathatja (közpénzen), jól uszíthat ellenünk, sajnáltathatja a cigányait. Nem, őkelme továbbment. Valószínűleg azt hívén, hogy a mucsai paraszt magyarok egy nyomorult idegen nyelven nem tudnak, egy jó ízeset hazudott a baloldali-szocdem svéd Arbetarbladet c. napilapnak. Az ITT található cikk („angol” „fordítás” ITT) legnagyobb hazugsága:
"Ett annat exempel: ungerska romer i en hel by tvingades fly från sina hem, bortjagade av uniformerade högerextremister."
Mindez magyarul:
„Egy másik példa [a cigányellenességre]: egy teljes falu [Gyöngyöspata] valamennyi cigányát elüldözték otthonukból szélsôjobboldali egyenruhások."
Mindezt május elején nyilatkozta a szajha, azaz akkor, amikor másról sem szólt a magyarországi média, mint hogy Richard Field és a Vöröskereszt mekkorát hazudott a csillebérci üdültetés kapcsán. Tudta nagyon jól a élősködő, hogy mekkorát hazudik, mégsem zavartatta magát... (a [jelenleg] egyetlen olvasói hozzászólás rendesen helyreteszi a kurvát.)
A cikknek van folytatása, a jún. 4-én megjelent, ITTENI (angol "fordítás" ITT) anyag. Talán mondanunk sem kell, ez is a magyarországi szegínromákok kitaszítottságáról, az üldöztetésről szól...
Hát igen. Orbán nyafog, hogy milyen rosszakat ír-mond róla a balliberális „értelmiség” külföldön. Közben meg olyanokat pénzel(!) a Nemzeti Erőforrás Minisztériumán keresztül, akik, bár tudják, milyen vastag hazugságról van szó, csakazértis nyomják a hülyeségüket, Magyarországnak súlyos, pénzben (elrémített emberek és ezen keresztül elmaradó, konkrét turisztikai, gazdasági stb. bevételek; az EU-ban munkát vállalni kívánó, az esetleges munkaadók előítéletessége miatt a magyarok hátrányba hozása stb.) is mérhető károkat okoznak. „Gratulálunk”, Orbán!
A cikknek van folytatása, a jún. 4-én megjelent, ITTENI (angol "fordítás" ITT) anyag. Talán mondanunk sem kell, ez is a magyarországi szegínromákok kitaszítottságáról, az üldöztetésről szól...
Hát igen. Orbán nyafog, hogy milyen rosszakat ír-mond róla a balliberális „értelmiség” külföldön. Közben meg olyanokat pénzel(!) a Nemzeti Erőforrás Minisztériumán keresztül, akik, bár tudják, milyen vastag hazugságról van szó, csakazértis nyomják a hülyeségüket, Magyarországnak súlyos, pénzben (elrémített emberek és ezen keresztül elmaradó, konkrét turisztikai, gazdasági stb. bevételek; az EU-ban munkát vállalni kívánó, az esetleges munkaadók előítéletessége miatt a magyarok hátrányba hozása stb.) is mérhető károkat okoznak. „Gratulálunk”, Orbán!
Jellemző, hogy a magyar médiában (pedig több, mint egy hónap telt el az első, durván hazaáruló svéd cikk megjelenése óta!) egy büdös szó nem esett Benedek hazugságáról. Nem olvasnak svéd napisajtót? Valószínűleg csupán el akarták hallgatni, mivel az ügy mindkét oldalnak igen kínos, és se a Benedeket kitartó kormányoldal (hogy ne kérje rajtuk számon senki, mi szükség van ennek a hazaáruló szemétnek a pénzelésére), se a rajvédők (ne járassák le a saját kutyájuk kölykét akkor, amikor mindenki a Field-botrányról beszél és tudja, mi az igazság) nem akarták nagydobra verni, mit is mondott Benedek.
Függelék: a februári, magyar cikk:
Benedek Judit: Se tabu, se előítélet
Február 19-én, szombaton mutatja be a Kolibri Színház Robert Jelinek Európai történet című darabját. A dráma az előítéletek és a népcsoportok együttélésének kérdését járja körbe egy kisfalusi gyilkosság kapcsán. Az előadás rendezőjével, Benedek Judittal beszélgettünk a premier előtt.
► Ha van, vagy a közelmúltig volt a magyar színházban tabutéma, az talán a cigány-magyar együttélés problémája. Hogyan lehet a mai közbeszéd állapotát figyelembe véve korrekten, de valódi kérdéseket feltéve gondolkodni a kérdésről a színházban?
Benedek Judit (BJ): Úgy, hogy igazi helyzetet hozunk létre a színpadon. Az Európai történet a szerelemről szól. Két ember, az egyik történetesen roma, a másik nem roma, szerelmes lesz egymásba. A kérdésünk az, hogy ez miért bűn. Az egyik megnézésen egy roma lány azt kérdezte: „Hát nem mindenki csak ember?” Aztán körülbelül öt perc után ugyanaz a lány azt mondta, hogy igen, voltak cigányozók az ő osztályában is. Szerintem a kérdések, a valódi kérdések már megszülettek, és biztosnak érzem magamat abban, hogy jól fel is tudjuk azokat tenni a darabbal.
► A történet szerint két cigány fiút gyanúsítanak a polgármester lányának meggyilkolásával, akik a templomba menekülnek, és ott a lelkésznő befogadja őket. A történet mintha arról szólna, hogy az igazsághoz milyen prekoncepciókon és könnyen alkotott ítéleteken keresztül vezet az út, már ha egyáltalán elvezet odáig. Maga az igazság, vagy az oda vezető út a fontosabb?
BJ: Szerintem az igazságnak nagyon sok arca van, és az, amit igazságnak neveznek például egy ország vezetői, az csak egyetlen és időleges alakja annak, sokszor elbújik amögött, amit mondanak. Ezért én inkább az oda vezető útról szeretnék mesélni a kamaszoknak, vagyis ahhoz szeretném hozzásegíteni őket, hogy arról beszéljenek a darab után hogy, mi is – mármint mit jelent – az, hogy „igazság”, és hol található.
► Többek között a tavaly ugyancsak a Kolibriben bemutatott Boni és Klájd is azt mutatta, hogy nagyon pontosan, a saját nyelvén tudsz szólni a 10-14 éves korosztályhoz. Mennyiben kell máshogy nyúlni a témához, ha nem felnőtt, hanem ifjúsági közönség előtt boncolgatnak egy ilyen érzékeny témát?
BJ: Szerintem előítélet nélkül. Teljesen komolyan kell beszélni azokról a témákról, amik legjobban fájnak, vagyis arról, ami tabu. Ha mi nem félünk, a fiatalok se fognak félni. Hinnünk kell abban, hogy az ifjúság, a következő generáció képes arra, amire mi talán nem voltunk annyira felkészülve. Szerintem nincs olyan téma, amiről ne lehetne beszélni, amit csak óvatosan lehetne megközelíteni. Sőt a befejezést is nyitva lehet hagyni, hogy ne csak mi, felnőttek mondjuk meg, hogy mi az igaz és mi nem. Talán mondanom sem kell, mennyire fontos, hogy meghallgassuk, mit is mondanak erről a fiatalok. Ezen az úton elkezdődhet egy dialógus, ami mind a fiatalt, mind a felnőttet rémületesen élő dolgok átgondolására vezethet.
► A cím arra vonatkozik, hogy nem feltétlenül csak a magyar viszonyokról lesz szó az előadásban, hanem nagyobb összefüggéseket is próbál majd keresni, vagy az „Európai” egészen másra utal a címben?
BJ: Nem utal másra, pontosan erről van szó! Hiszen nem csak Magyarországon van baj e tekintetben. Véletlenül éppen itt történik meg a darab, de igazából lehetne Európában szinte akárhol, sajnos!
► A kolibris bemutató után, ha jól tudom, a Magyar Színházban fogsz dolgozni. Mire készülsz ott?
BJ: Igen, a Magyar Színházban fogok egy viszonylag új darabot rendezni, a 9-14 éves korosztálynak. A témája nem lesz olyan kemény, mint az Európai történetnek, de mint mindig az én előadásaiban, a fiatalok érzelmeiről szól. Identitásról, szerelemről, barátságról és fájdalomról. Egy dráma arról, hogy milyen felnőni. Isa Schöier Läppstift för odöda (magyar fordításban: Rúzs) című darabjáról van szó, és úgy gondolom, hogy ugyanannyit lehet nevetni, mint sírni rajta. És ha még mondhatok valamit, ami az én vesszőparipám: ha valamit is akarunk változtatni, akkor a fiatalokkal kell kezdeni. Ez lehet, hogy naivitásnak hangzik, de csak ebben hiszek.
Függelék: a februári, magyar cikk:
Benedek Judit: Se tabu, se előítélet
Február 19-én, szombaton mutatja be a Kolibri Színház Robert Jelinek Európai történet című darabját. A dráma az előítéletek és a népcsoportok együttélésének kérdését járja körbe egy kisfalusi gyilkosság kapcsán. Az előadás rendezőjével, Benedek Judittal beszélgettünk a premier előtt.
► Ha van, vagy a közelmúltig volt a magyar színházban tabutéma, az talán a cigány-magyar együttélés problémája. Hogyan lehet a mai közbeszéd állapotát figyelembe véve korrekten, de valódi kérdéseket feltéve gondolkodni a kérdésről a színházban?
Benedek Judit (BJ): Úgy, hogy igazi helyzetet hozunk létre a színpadon. Az Európai történet a szerelemről szól. Két ember, az egyik történetesen roma, a másik nem roma, szerelmes lesz egymásba. A kérdésünk az, hogy ez miért bűn. Az egyik megnézésen egy roma lány azt kérdezte: „Hát nem mindenki csak ember?” Aztán körülbelül öt perc után ugyanaz a lány azt mondta, hogy igen, voltak cigányozók az ő osztályában is. Szerintem a kérdések, a valódi kérdések már megszülettek, és biztosnak érzem magamat abban, hogy jól fel is tudjuk azokat tenni a darabbal.
► A történet szerint két cigány fiút gyanúsítanak a polgármester lányának meggyilkolásával, akik a templomba menekülnek, és ott a lelkésznő befogadja őket. A történet mintha arról szólna, hogy az igazsághoz milyen prekoncepciókon és könnyen alkotott ítéleteken keresztül vezet az út, már ha egyáltalán elvezet odáig. Maga az igazság, vagy az oda vezető út a fontosabb?
BJ: Szerintem az igazságnak nagyon sok arca van, és az, amit igazságnak neveznek például egy ország vezetői, az csak egyetlen és időleges alakja annak, sokszor elbújik amögött, amit mondanak. Ezért én inkább az oda vezető útról szeretnék mesélni a kamaszoknak, vagyis ahhoz szeretném hozzásegíteni őket, hogy arról beszéljenek a darab után hogy, mi is – mármint mit jelent – az, hogy „igazság”, és hol található.
► Többek között a tavaly ugyancsak a Kolibriben bemutatott Boni és Klájd is azt mutatta, hogy nagyon pontosan, a saját nyelvén tudsz szólni a 10-14 éves korosztályhoz. Mennyiben kell máshogy nyúlni a témához, ha nem felnőtt, hanem ifjúsági közönség előtt boncolgatnak egy ilyen érzékeny témát?
BJ: Szerintem előítélet nélkül. Teljesen komolyan kell beszélni azokról a témákról, amik legjobban fájnak, vagyis arról, ami tabu. Ha mi nem félünk, a fiatalok se fognak félni. Hinnünk kell abban, hogy az ifjúság, a következő generáció képes arra, amire mi talán nem voltunk annyira felkészülve. Szerintem nincs olyan téma, amiről ne lehetne beszélni, amit csak óvatosan lehetne megközelíteni. Sőt a befejezést is nyitva lehet hagyni, hogy ne csak mi, felnőttek mondjuk meg, hogy mi az igaz és mi nem. Talán mondanom sem kell, mennyire fontos, hogy meghallgassuk, mit is mondanak erről a fiatalok. Ezen az úton elkezdődhet egy dialógus, ami mind a fiatalt, mind a felnőttet rémületesen élő dolgok átgondolására vezethet.
► A cím arra vonatkozik, hogy nem feltétlenül csak a magyar viszonyokról lesz szó az előadásban, hanem nagyobb összefüggéseket is próbál majd keresni, vagy az „Európai” egészen másra utal a címben?
BJ: Nem utal másra, pontosan erről van szó! Hiszen nem csak Magyarországon van baj e tekintetben. Véletlenül éppen itt történik meg a darab, de igazából lehetne Európában szinte akárhol, sajnos!
► A kolibris bemutató után, ha jól tudom, a Magyar Színházban fogsz dolgozni. Mire készülsz ott?
BJ: Igen, a Magyar Színházban fogok egy viszonylag új darabot rendezni, a 9-14 éves korosztálynak. A témája nem lesz olyan kemény, mint az Európai történetnek, de mint mindig az én előadásaiban, a fiatalok érzelmeiről szól. Identitásról, szerelemről, barátságról és fájdalomról. Egy dráma arról, hogy milyen felnőni. Isa Schöier Läppstift för odöda (magyar fordításban: Rúzs) című darabjáról van szó, és úgy gondolom, hogy ugyanannyit lehet nevetni, mint sírni rajta. És ha még mondhatok valamit, ami az én vesszőparipám: ha valamit is akarunk változtatni, akkor a fiatalokkal kell kezdeni. Ez lehet, hogy naivitásnak hangzik, de csak ebben hiszek.
