Jó néhány cikkünkben már utaltunk arra, hogy, finoman szólva, nem értünk egyet Hoffmann Rózsa angoltanítást háttérbe szorító (pontosabban: azt csak második nyelvként, késő felső tagozattól oktató) terveivel.
Érveinket már futólag említettük, tegyük meg most még egyszer:
Érveinket már futólag említettük, tegyük meg most még egyszer:
- az angol nyelv ma a világ legeslegfontosabb nyelve, amivel gyakorlatilag bárhol érvényesülhetünk. Szemben mondjuk a franciával, némettel vagy akár kínaival. (Próbáljunk csak kínaiul beszélni egy átlag skandinávhoz; németül egy átlag koreaihoz stb.!) A latinról nem is beszélve...
- az angol nyelvtudást követeli meg messze a legtöbb munkaadó. A többi nyelv csak „ráadás” - még a német multik is 95%-ban angolt követelnek meg, és nem németet. Ez utóbbi csak „jó, ha van”.
- a magyarok nyelvtudása siralmas, az emberek több, mint háromnegyede semmilyen(!) nyelvet nem beszél, és már az hatalmas haladás lenne, ha ezek legalább egy idegen nyelvet beszélnének. És, ha már lehet választani, akkor az legyen a legfontosabb nemzetközi nyelv, az angol, legalább azt próbáljuk beleverni a gyerekek fejébe.
- az angol nyelv gyerekkorban (minél fiatalabban) elkezdett oktatásának két, hatalmas előnye is van:
a.) motiváció. A gyerek biztosan szereti a könnyűzenét, a filmeket vagy az Interneten fellelhető információk olvasgatását – nos, ezek túlnyomó többsége angolul van. Nem németül, nem oroszul, nem kínaiul, nem franciául, nem spanyolul, nem latinul. Az, hogy ezeket megértheti, hatalmas motivációt jelent. Márpedig a motiváció a sikeres(!) nyelvtanítás alfája és omegája. Ha nincs motiváció, a gyerek a büdös életben nem fogja megtanulni a nyelvet - lásd pl. kötelező orosz, amit a magyarok a motiváció teljes hiánya miatt soha nem tanultak meg.
b.) az angol nyelv, legalábbis kezdetben, igen könnyen tanulható. Aztán ez, a középfokú szint felett, irdatlanul nagy szókincse és illogikus kiejtése (helyesírása) miatt persze átfordul az ellentettjébe (erről majd később), de addig is hatalmas sikerélménye lesz a gyereknek, hogy minimális erőfeszítéssel idióta ragozási táblák (német, orosz stb.), nyelvtani nemek (megint csak: német, orosz stb.) biflázása nélkül, viszonylag kevés tanulás után játszi könnyedséggel ki tudja magát úgy fejezni, hogy megértsék.
a.) motiváció. A gyerek biztosan szereti a könnyűzenét, a filmeket vagy az Interneten fellelhető információk olvasgatását – nos, ezek túlnyomó többsége angolul van. Nem németül, nem oroszul, nem kínaiul, nem franciául, nem spanyolul, nem latinul. Az, hogy ezeket megértheti, hatalmas motivációt jelent. Márpedig a motiváció a sikeres(!) nyelvtanítás alfája és omegája. Ha nincs motiváció, a gyerek a büdös életben nem fogja megtanulni a nyelvet - lásd pl. kötelező orosz, amit a magyarok a motiváció teljes hiánya miatt soha nem tanultak meg.
b.) az angol nyelv, legalábbis kezdetben, igen könnyen tanulható. Aztán ez, a középfokú szint felett, irdatlanul nagy szókincse és illogikus kiejtése (helyesírása) miatt persze átfordul az ellentettjébe (erről majd később), de addig is hatalmas sikerélménye lesz a gyereknek, hogy minimális erőfeszítéssel idióta ragozási táblák (német, orosz stb.), nyelvtani nemek (megint csak: német, orosz stb.) biflázása nélkül, viszonylag kevés tanulás után játszi könnyedséggel ki tudja magát úgy fejezni, hogy megértsék.
Amikorra az angol „bekeményül” (ahogy írtuk, jellemzően középfok után, felsőfok előtt, azaz sokszor csak az érettségi után), a gyerek, az angol tanulása kapcsán szerzett pozitív tapasztalataival (hogy ti. „nem is olyan nehéz a nyelvtanulás!”) már kedvvel fog más, (kezdetben sokkal nehezebb) nyelvekbe is belekezdeni. Képzeljük most el ugyanezt fordítva: egy piszok kemény és nehéz, ráadásul alig motiváló (nincsenek zenekarok, filmek, érdekes internetes szövegek pl. a kedvenc sportklubjáról, amit szeretne megérteni) nyelvvel (pl. latin) kezd a srác, utána az esetek nagy többségében azt fogja mondani, hogy „Pfuj, ezzel is vért izzadtam / egy büdös szót nem tudok, én más nyelvet nem (sem) fogok/akarok/tudok megtanulni!”
- közismert tény, hogy az ember feje nem káptalan. Sokan (nem csak magyarok!) képtelenek egynél több nyelvet normálisan megtanulni és az elsőként tanult idegen nyelv lesz (marad) mindig az, amit a legkönnyeben használ. Ez különösen igaz a kiejtésre, amelynek megtanulását minél korábban érdemes kezdeni, hogy minél inkább hasonlítson az „őslakosokéra”. Ennélfogva, ha lehet, legyen az alsótól (lehetőleg harmadiktól) kötelezően tanított nyelv az angol – az a nyelv, amire mind az adott személynek, mind az ország gazdaságának, idegenforgalmának stb. a legnagyobb szüksége lesz. Aztán azt a nyelvet veszi fel pluszban mellé később, felsőben, amit akar. Ugyanez vonatkozik azokra, akik nem gimnáziumban tanulnak tovább az általános után, hanem (jó esetben) szakmunkásképzőben. Nekik általában csak annyi nyelvtudásuk marad, amit az általánosban megtanultak, nem több. Márpedig ha az angolt csak hetedikben kezdték tanulni, akkor igencsak gyengén muzsikálhatnak abból mindössze két évnyi tanulás után...
- stb. stb. (Majd bővebben is visszatérünk az ügyre, ha tényleg valóra válik Hoffmann idiotizmusa.)
Talán mondanunk sem kell, hogy a fideszes sajtó talpnyalóbb része igencsak aktívan nyalja Hoffmann hátsó felét. Míg a két fideszes napilap közül a Magyar Nemzet kifejezetten korrekt álláspontra helyezkedett (aug. 31-én Jilly Viktor korrekt cikkét [Ne az angol legyen az első idegen nyelv?] hozták le, majd pár nappal később egy azt támogató olvasói levelet), a Magyar Hírlap már az elejétől fogva ámokot futott. Szegény hülye Apáti Miklós már az aug. 26-i Hírlap vezércikkében(!) kiállt Hoffmann és annak őrültségei mellett.
Ma meg mit olvasunk? „Le kell állni az angol nyelv erőszakos oktatásával”- írja a lap anyaga, amely megszólaltaja a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének korábbi elnökét, Légrádi Tamást, aki szintén kiáll az angol nyelv „lefokozása” mellett. Ez az idióta sem érti meg, amit már a bevezetőben vázoltunk: olyan borzasztóan siralmas a magyarok nyelvtudása, hogy igenis arra kell törekedni, legalább egy nyelvet tanítsunk meg nekik, úgy, hogy azon valamennyire kommunikációképesek legyenek. Ennek pedig az angolnak kell lennie, a mai első számú nemzetközi kommunikációs nyelvnek. Nem a spanyolnak, nem a németnek, nem a kínainak, nem a latinnak.
A cikk hozzászólói jórészt az értelmesebbek (értsd: akik teljesen elvetik Hoffmann idióta ötletét) közül kerülnek ki. Van azonban pár elvakult szemellenzős-fideszes díszpinty is. Egy ilyent hadd idézzünk: „én mindkét nyelven beszélek,de hidd el az angolt könnyebb volt megtanulni, mert a szókincsük is igen sekélyes. ”
Jujj, ezt a barmot... pont az az angol a „sekélyes szókincsű”, amelynek még az élő, ill. holt anyagnevekre is külön(!) szava van, pl. wood - tree, leather - skin, flesh – meat; arról nem is beszélve, hogy nagyon sok dologra már amiatt is minimum(!) két, a köznapi életben általánosan(!) használt szava van, mert a nyelvük mind újlatin, mind germán alapú. az angolnak mind az ógermán, mind a latin (jellemzően francia) nyelvekből vannak jövevényszavai. Pár ilyen páros ITT, a táblázat Germanic, ill. Latinate oszlopában van felsorolva. És ez az angol az, ami az ilyen kőfideszes idióták szerint „sekélyes szókincsű” - az eszem megáll!
Talán mondanunk sem kell, hogy a fideszes sajtó talpnyalóbb része igencsak aktívan nyalja Hoffmann hátsó felét. Míg a két fideszes napilap közül a Magyar Nemzet kifejezetten korrekt álláspontra helyezkedett (aug. 31-én Jilly Viktor korrekt cikkét [Ne az angol legyen az első idegen nyelv?] hozták le, majd pár nappal később egy azt támogató olvasói levelet), a Magyar Hírlap már az elejétől fogva ámokot futott. Szegény hülye Apáti Miklós már az aug. 26-i Hírlap vezércikkében(!) kiállt Hoffmann és annak őrültségei mellett.
Ma meg mit olvasunk? „Le kell állni az angol nyelv erőszakos oktatásával”- írja a lap anyaga, amely megszólaltaja a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének korábbi elnökét, Légrádi Tamást, aki szintén kiáll az angol nyelv „lefokozása” mellett. Ez az idióta sem érti meg, amit már a bevezetőben vázoltunk: olyan borzasztóan siralmas a magyarok nyelvtudása, hogy igenis arra kell törekedni, legalább egy nyelvet tanítsunk meg nekik, úgy, hogy azon valamennyire kommunikációképesek legyenek. Ennek pedig az angolnak kell lennie, a mai első számú nemzetközi kommunikációs nyelvnek. Nem a spanyolnak, nem a németnek, nem a kínainak, nem a latinnak.
A cikk hozzászólói jórészt az értelmesebbek (értsd: akik teljesen elvetik Hoffmann idióta ötletét) közül kerülnek ki. Van azonban pár elvakult szemellenzős-fideszes díszpinty is. Egy ilyent hadd idézzünk: „én mindkét nyelven beszélek,de hidd el az angolt könnyebb volt megtanulni, mert a szókincsük is igen sekélyes. ”
Jujj, ezt a barmot... pont az az angol a „sekélyes szókincsű”, amelynek még az élő, ill. holt anyagnevekre is külön(!) szava van, pl. wood - tree, leather - skin, flesh – meat; arról nem is beszélve, hogy nagyon sok dologra már amiatt is minimum(!) két, a köznapi életben általánosan(!) használt szava van, mert a nyelvük mind újlatin, mind germán alapú. az angolnak mind az ógermán, mind a latin (jellemzően francia) nyelvekből vannak jövevényszavai. Pár ilyen páros ITT, a táblázat Germanic, ill. Latinate oszlopában van felsorolva. És ez az angol az, ami az ilyen kőfideszes idióták szerint „sekélyes szókincsű” - az eszem megáll!
Frissítés (16:30): Hadd reagáljunk pár olvasói észrevételre. (Természetesen a későbbiekre is fogunk, amennyiben lesz bennük olyan felvetés, amire érdemes válaszolni.) Dőlt betűvel az idézet Olvasóinktól; közvetlen utána a válaszunk.
Czúz Imre: „Az angolt a spanyol főleg mexicói és a kínai nyelvek váltják le. Miért míg a spanyol és kínai fiatalodó társadalommal rendelkezik, szemben az öregedő angol társadalommal a internet és pc sem mérvadók mert váltótípusaik előbb utóbb spanyolul meg kínaiul fogják terjeszteni. A fiatalodó társadalomnak van jövője és nem a korosodóénak.” Igen, majd valamikor. De nem a következő 30-40 évben. Addig garantáltan az angol marad az a nyelv, amin a világon a legtöbb ember beszél második (azaz az anyanyelv után legjobban beszélt / legtöbbet tanult / használt) nyelvként. Tessék belekalkulálni a „tehetetlenséget” is: igaz, hogy valószínűleg túlszülik a hispánok a fehér, angol anyanyelvű amerikaiakat (ill. a pakik, niggerek az angolokat), de attól még a németek, skandinávok, kínaiak, japánok, koreaiak, oroszok, dél-európaiak stb. második nyelvként még mindig az angolt fogják beszélni, és nem fognak új nyelvet megtanulni. Talán majd a gyerekeik – de ahhoz generációváltás kell, ami hosszú idő, 40-50 év.
Juhász András: „Bocsánat, de ez egy tévedés. Mármint az, hogy először magyarul tanuljon meg a gyerek. Egyáltalán nem zárja ki a kettő egymást, sőt, egymást erősíti. Nyugodtan lehet már óvodás korban egy idegen nyelvvel megismertetni, csak az előnyére válik.” Mindkét tábornak igaza van. Azoknak is, akik szerint először a magyar nyelvtant kell megismerni (mi az a melléknév? ige? határozó?), és azoknak is, akik szerint simán lehet kétnyelvű környezetbe járatni az óvodás, sőt, egyenesen bölcsődés gyerekeket is. Ez utóbbiak játszi könnyebbséggel fognak idősebb korukban minkét nyelven megszólalni – és azokat nem igazán fogják keverni, ami megfigyelhető az eltérő anyanyelvű szülők által nevelt gyerekeknél is.
Lipusz Zsolt 100%-ig találó hozzászólását külön kiemeljük: „Ehhez nincs mit hozzáfűzni, az angol egyetemes világnyelv, aki ennek a tudásától megfosztaná a gyerekeket, a tudáshoz, műveltséghez jutásuk esélyét korlátozná óriási mértékben. Persze, lehet vitatkozni arról, jó-e ez vagy rossz, ám attól még tény: az angol nélkül ma már semmire sem megy az ember. S némi szellemi horizont-tágítás ráfér a nemzeti oldalon állók egy részére is, s akkor majd nem hisznek el olyan hülyeségeket, hogy a világ összes nyelve közül a magyar a legősibb, a nyugat a 10. században műveletlen, barbár volt, már a középkorban összeesküdtek bizonyos háttérerők a magyarság kiirtására stb.”
Dániel Dani: „A latin viszont tényleg segít,én tanultam a gimiben két évig, különórákon.” Segít, de semmiképp nem szabad az angol helyett kötelezően elsőként tanítani az általunk már vázolt okokból. Ezek közül a legfontosabb a többi nyelv megtanulására, megismerésére vonatkozó igény motivációjának fenntartása. A latin igen bonyolult nyelv, ahol egy nyelvtanilag helyes mondatot talán csak évek(!) tanulása után lehet kimondani. Az angol? Ennek az ellentettje. Melyik nyelv ad több sikerélményt, ad több motivációt a kezdő(!) tanulóknak, az, ahol már pár óra után egész jól megérteti magát az ember (persze ekkor még csak minimális szókinccsel és sokszor megbicsakló, ugyanakkor az érthetőséget nem befolyásoló nyelvhelyességgel), vagy az, ahol akkor még a nyelvtani alapoknak csak a kezdeténél jár, és szóba sem kerülhet a megszólalás? (Egy vicces, ugyanakkor találó példa a Brian életét ismerők számára: Mennyivel könnyebb kimondani azt, hogy „Rómaiak, menjetek haza!” angolul, mint latinul, hogy a célközönség megértse a mondanivalót, és ne csak a fejét vakarja, hogy vajon mit jelenthet „A római nép ők mennek a ház”? Lásd „Romanes eunt domus” vs. „Romani ite domum”) A kötelező tárgyak oktatásánál figyelembe kell venni azt is, hogy mi az, ami a tanulók sikerélményét, magabiztosságát növeli, további nyelvek megismerésének igényét előmozdítja. Az angol – kezdeti könnyűsége miatt – tipikusan ilyen. És akkor még nem szóltunk az angol első számú világnyelv-szerepéről: nem csak kellemes (sikerélmény-adó, továbbmotiváló), hanem hasznos is (képes lesz gyakorlatilag az egész világon mindenkivel(!) kommunikálni).
A másik, szintén a latinnal kapcsolatos kérdés az, hogy mennyire jó, érdemes latinul tudni ahhoz, hogy az ember más nyelveket tanuljon. Kétségtelen, hogy sokat segít az angoltanulásban is a latin szókincs, hát még a neolatin (francia, spanyol, olasz stb.) nyelvekében. Azonban. Több tanulmány is van (pl. EZ), amely leszögezi, hogy egy újlatin nyelv (itt: spanyol) tanulásakor egy mai, modern, másik(!) újlatin nyelvet (itt: a franciát) már ismerők jobban helyt álltak, gyorsabban tanultak, mint a latinul tudó tesztcsoport. (Idézet: „Students who studied Latin at school were less well prepared for learning Spanish than their contemporaries who had learned French at school. The superior performance of the French group was particularly marked in the correct use of grammar rules and was also obvious as a trend in vocabulary skills. The negative transfer effects of Latin on learning Spanish, which became apparent in the analysis of grammar errors, suggest that accessing Romance languages by way of Latin may not only be a detour but may also be a complication.”)
Egyáltalán: Európa és a világ angolul beszél. Mi velük szeretnénk komunikálni. Angolul kell tanulnunk, ezen felül az összes idegen nyelv ismerete hasznos és dicsérendő. Gyakorlatilag a legtöbb másik országban az angol az elsőként, alsóban, kötelező jelleggel tanított idegen nyelv, és nem vacakolnak helyette a Hoffmann-féle bagázs által javasolt franciával meg latinnal. Ha az angol nyelv egyértelműen domináns közvetítő nyelvvé vált Európában, akkor minek nekünk ezen agyalni és új utakat keresni? Ha ez a mai valóság, ezen felül a gyerekeket általában az angol nyelv érdekli (zenekarok, filmek, Internet), akkor minek akarunk kitalálni egy speciális “magyar utat”? Magyarországon annak van realitása, hogy a gyerekek tömege egy idegen nyelvet tanul meg használható színvonalon (ez sem valósul meg még igazán). Ha pragmatikusan gondolkodunk, akkor ennek az angolnak kellene lennie ma, 2011-ben.
Tallós Emil: „Nos, lehet, hogy ez a csacsi ötlet Hoffmann Rózsától származik, ám nem kéne túlságosan gyorsan pálcát törni az oktatáspolitikus feje fölött. Ez a kérdés ugyanis nem a Fidesz által megvalósítandó oktatáspolitika alapkérdése, és mint bohókás ötlet, korrigálható.” Még nem tudjuk, kormányprogramra emeli-e majd a párt ezt a „csacsi ötletet”, mivel, idézzük, „az államtitkárság heteken belül benyújtja a kormánynak a nyelvoktatási stratégiát”. Nagyon reméljük, hogy nem.
„Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Fideszben a Hoffmann-féle oktatáspolitika alternatívája a liberális Pokorni-féle, amitől viszont a Jóisten mentsen meg mindannyiunkat, hiszen egyenes folytatása lenne a szoclib kormányok oktatáspolitikusai ámokfutásának.” Semmi sem fekete-fehér. Hoffmannak vannak rendkívül jó, csak támogatandó ötletei is. Az első a mindennapos testnevelésórák, a második pedig az általános iskolai kötelező hangszeres oktatás. Ezeket minden erőnkkel támogatjuk. Az elsőt azért, mert tudjuk, milyen tragikus fizikai állapotban van a mai gyerekanyag, és már ebben a korban meg kell szerettetni a gyerekekkel a mindennapi mozgást, ami, később, felnőttkorban, a hosszú, egészséges élet egyik legfontosabb záloga lesz (hogy ti. minden nap minimum 30-40 percet komolyan mozogjon [fusson, ússzon stb.] a delikvens). A másodikat (hangszeres oktatás) pedig azért, mert mégiscsak Kodály országa vagyunk, és jól ismerjük az általános iskolákban kötelező(!) hangszeres oktatást előíró országok (pl. a Kodály-módszereket tőlünk átvevő és azóta azok alapján oktató Finnország) zenei életbeli sikereit. Tessék megszámolni, hány nemzetközileg (el)ismert zenekara van a finneknek! Igen, mindez a kötelező hangszeres oktatás érdeme. Nem véletlen, hogy Hoffmann is kötelezővé akarja tenni ezt.
„S még valami: a latinra igenis szükség lenne legalább a középiskolákban, már csak azért is, hogy ne okleveles szakbarbárokat, hanem végre értelmiségi diplomásokat állítson elő a felsőoktatás. Vajon miféle orvos, vagy jogász lesz pl. a mai generációkból, ha nem csak, hogy nem olvasták eredetiben Tacitust, de tán még nem is hallottak róla!” Választható tárgyként rendben, az ellen semmi kifogásunk, sőt. Első tárgyként, ahogy Hoffmann is pedzegette? Ugyan már – elvenné a gyerekek önbizalmát, motivációját, ráadásul gyakorlatilag senkivel sem tudna rajta kommunikálni – de még passzívan sem (hány popzenekar énekel latinul?).
Barati Ferenc: „Az angol olyan nevetségesen könnyű, hogy már azzal el lehet jutni az alap szintre, ha az ember számítógépes játékokkal játszik. Innen meg már csak egy kis tanulás, és hopp - már meg is van a középfok.” Mondjuk ez egy kicsit túlzás, de – ha az ember mellétanul egy kicsit – kb. így van. Ezért is állunk ki az első nyelvként való oktatása mellett, mert ti. hihetetlen sikerélményei lesznek a tanulóknak, motiváltak lesznek a többi nyelv megtanulására is. Amely nem mondható el a többi, sokkal „döcögősebben” „induló” nyelvről – a latin- vagy némettanulásba sokaknak beletörik a bicskája, és megutálnak kivétel nélkül minden idegen nyelvet, nem lesznek hajlandók megtanulni egyet sem.
Nemez Plánenem: „És szörnyű, hogy még a "nemzeti hírportál" is az idegenek seggét nyalja! MAGYAR EMBERT NE KÉNYSZERÍTSENEK A HAZÁJÁBAN IDEGEN NYELVRE!!!!!!!!!!!” Olvasónknak láthatóan nem esett le a tantusz: nem azt mondjuk, hogy mától mindenki angolul beszél Magyarországon, és slussz. Azt mondjuk, hogy „a fene a Fideszbe, hogy lehet olyan hülye ötletekkel előhozakodni, hogy a gyerekek először valami újlatin [vagy egyenesen latin!] nyelven tanuljanak, és csak másodikként angolul.”
„ha nem akarok soha angolul megszólalni mert egy ostoba primitív nyelv... vagy bári más okból, ne kényszerítsenek! Ha erdészként az erdő szélén élek miért nem kaphatok diplomát csak ha idegen nyelvet beszélek? Megmondom miért! MERT EL KELL KORCSOSÍTANI AZ ANYANYELVÜNKET!!! (félre értés elkerülése végett angolul beszélek, Svédül nagyjából... csak az elvekkel van a baj! )” Mi köze van a nyelv „elkorcsosításának” a nyelvtanuláshoz? Lásd a francia nyelvvédő gyakorlatot – ott hatóságilag fellépnek az „elkorcsosítás” ellen. A diplomásoktól meg igenis elvárható egy olyan szint most, 2011-ben, hogy legalább angolul (vagy valamilyen idegen nyelven) képesek legyenek kommunikálni. Miközben a legtöbb germán országban az utcaseprő is beszél angolul, nálunk még a diplomásoktól se követeljük meg ugyanezt? Biztos, hogy ez az ország javára válik?
Nagy Ádám: „Az angol egy primitív nyelv, ami az idők alatt vált ilyenné, egyszerűsödött, és kiveszett belőle minden nemes, az ősgermán nyelvből. Egy biztos addig, míg a nemzeti oldalon is így ajnározzák ezt a nyelvet, addig nagy gond van!!! Már nem is a magyar szót használják, hanem az angolt sokan a "nagy nemzeti magyarok" soraiból is. Először itt kéne rendet tenni, és nem majmolni ezt a tákolmány nyelvet!!!!!” Olvasónk valószínűleg nem beszél angolul (vagy ha igen, akkor semmiképp sem a középfok feletti szinten), másképp nem írna ekkora badarságot. Nehéz a nyelvek között „nehézségi” sorrendet felállítani, de az holtbiztos, hogy az angol, ha az ember azt felsőfokon vagy még jobban akarja beszélni / olvasni, az egyik legbonyolultabb nyelv az egész világon az általunk már a fő cikkünkben említettek miatt (hihetetlenül nagy, pl. a németet lazán „verő” aktív(!) szókincs, illogikus helyesírás stb.). Ne tévesszen meg bennünket a látszólagos kezdetekbeli egyszerűsége – bőven „behozza” azt a nyelv a középfok után!
Czúz Imre: „Az angolt a spanyol főleg mexicói és a kínai nyelvek váltják le. Miért míg a spanyol és kínai fiatalodó társadalommal rendelkezik, szemben az öregedő angol társadalommal a internet és pc sem mérvadók mert váltótípusaik előbb utóbb spanyolul meg kínaiul fogják terjeszteni. A fiatalodó társadalomnak van jövője és nem a korosodóénak.” Igen, majd valamikor. De nem a következő 30-40 évben. Addig garantáltan az angol marad az a nyelv, amin a világon a legtöbb ember beszél második (azaz az anyanyelv után legjobban beszélt / legtöbbet tanult / használt) nyelvként. Tessék belekalkulálni a „tehetetlenséget” is: igaz, hogy valószínűleg túlszülik a hispánok a fehér, angol anyanyelvű amerikaiakat (ill. a pakik, niggerek az angolokat), de attól még a németek, skandinávok, kínaiak, japánok, koreaiak, oroszok, dél-európaiak stb. második nyelvként még mindig az angolt fogják beszélni, és nem fognak új nyelvet megtanulni. Talán majd a gyerekeik – de ahhoz generációváltás kell, ami hosszú idő, 40-50 év.
Juhász András: „Bocsánat, de ez egy tévedés. Mármint az, hogy először magyarul tanuljon meg a gyerek. Egyáltalán nem zárja ki a kettő egymást, sőt, egymást erősíti. Nyugodtan lehet már óvodás korban egy idegen nyelvvel megismertetni, csak az előnyére válik.” Mindkét tábornak igaza van. Azoknak is, akik szerint először a magyar nyelvtant kell megismerni (mi az a melléknév? ige? határozó?), és azoknak is, akik szerint simán lehet kétnyelvű környezetbe járatni az óvodás, sőt, egyenesen bölcsődés gyerekeket is. Ez utóbbiak játszi könnyebbséggel fognak idősebb korukban minkét nyelven megszólalni – és azokat nem igazán fogják keverni, ami megfigyelhető az eltérő anyanyelvű szülők által nevelt gyerekeknél is.
Lipusz Zsolt 100%-ig találó hozzászólását külön kiemeljük: „Ehhez nincs mit hozzáfűzni, az angol egyetemes világnyelv, aki ennek a tudásától megfosztaná a gyerekeket, a tudáshoz, műveltséghez jutásuk esélyét korlátozná óriási mértékben. Persze, lehet vitatkozni arról, jó-e ez vagy rossz, ám attól még tény: az angol nélkül ma már semmire sem megy az ember. S némi szellemi horizont-tágítás ráfér a nemzeti oldalon állók egy részére is, s akkor majd nem hisznek el olyan hülyeségeket, hogy a világ összes nyelve közül a magyar a legősibb, a nyugat a 10. században műveletlen, barbár volt, már a középkorban összeesküdtek bizonyos háttérerők a magyarság kiirtására stb.”
Dániel Dani: „A latin viszont tényleg segít,én tanultam a gimiben két évig, különórákon.” Segít, de semmiképp nem szabad az angol helyett kötelezően elsőként tanítani az általunk már vázolt okokból. Ezek közül a legfontosabb a többi nyelv megtanulására, megismerésére vonatkozó igény motivációjának fenntartása. A latin igen bonyolult nyelv, ahol egy nyelvtanilag helyes mondatot talán csak évek(!) tanulása után lehet kimondani. Az angol? Ennek az ellentettje. Melyik nyelv ad több sikerélményt, ad több motivációt a kezdő(!) tanulóknak, az, ahol már pár óra után egész jól megérteti magát az ember (persze ekkor még csak minimális szókinccsel és sokszor megbicsakló, ugyanakkor az érthetőséget nem befolyásoló nyelvhelyességgel), vagy az, ahol akkor még a nyelvtani alapoknak csak a kezdeténél jár, és szóba sem kerülhet a megszólalás? (Egy vicces, ugyanakkor találó példa a Brian életét ismerők számára: Mennyivel könnyebb kimondani azt, hogy „Rómaiak, menjetek haza!” angolul, mint latinul, hogy a célközönség megértse a mondanivalót, és ne csak a fejét vakarja, hogy vajon mit jelenthet „A római nép ők mennek a ház”? Lásd „Romanes eunt domus” vs. „Romani ite domum”) A kötelező tárgyak oktatásánál figyelembe kell venni azt is, hogy mi az, ami a tanulók sikerélményét, magabiztosságát növeli, további nyelvek megismerésének igényét előmozdítja. Az angol – kezdeti könnyűsége miatt – tipikusan ilyen. És akkor még nem szóltunk az angol első számú világnyelv-szerepéről: nem csak kellemes (sikerélmény-adó, továbbmotiváló), hanem hasznos is (képes lesz gyakorlatilag az egész világon mindenkivel(!) kommunikálni).
A másik, szintén a latinnal kapcsolatos kérdés az, hogy mennyire jó, érdemes latinul tudni ahhoz, hogy az ember más nyelveket tanuljon. Kétségtelen, hogy sokat segít az angoltanulásban is a latin szókincs, hát még a neolatin (francia, spanyol, olasz stb.) nyelvekében. Azonban. Több tanulmány is van (pl. EZ), amely leszögezi, hogy egy újlatin nyelv (itt: spanyol) tanulásakor egy mai, modern, másik(!) újlatin nyelvet (itt: a franciát) már ismerők jobban helyt álltak, gyorsabban tanultak, mint a latinul tudó tesztcsoport. (Idézet: „Students who studied Latin at school were less well prepared for learning Spanish than their contemporaries who had learned French at school. The superior performance of the French group was particularly marked in the correct use of grammar rules and was also obvious as a trend in vocabulary skills. The negative transfer effects of Latin on learning Spanish, which became apparent in the analysis of grammar errors, suggest that accessing Romance languages by way of Latin may not only be a detour but may also be a complication.”)
Egyáltalán: Európa és a világ angolul beszél. Mi velük szeretnénk komunikálni. Angolul kell tanulnunk, ezen felül az összes idegen nyelv ismerete hasznos és dicsérendő. Gyakorlatilag a legtöbb másik országban az angol az elsőként, alsóban, kötelező jelleggel tanított idegen nyelv, és nem vacakolnak helyette a Hoffmann-féle bagázs által javasolt franciával meg latinnal. Ha az angol nyelv egyértelműen domináns közvetítő nyelvvé vált Európában, akkor minek nekünk ezen agyalni és új utakat keresni? Ha ez a mai valóság, ezen felül a gyerekeket általában az angol nyelv érdekli (zenekarok, filmek, Internet), akkor minek akarunk kitalálni egy speciális “magyar utat”? Magyarországon annak van realitása, hogy a gyerekek tömege egy idegen nyelvet tanul meg használható színvonalon (ez sem valósul meg még igazán). Ha pragmatikusan gondolkodunk, akkor ennek az angolnak kellene lennie ma, 2011-ben.
Tallós Emil: „Nos, lehet, hogy ez a csacsi ötlet Hoffmann Rózsától származik, ám nem kéne túlságosan gyorsan pálcát törni az oktatáspolitikus feje fölött. Ez a kérdés ugyanis nem a Fidesz által megvalósítandó oktatáspolitika alapkérdése, és mint bohókás ötlet, korrigálható.” Még nem tudjuk, kormányprogramra emeli-e majd a párt ezt a „csacsi ötletet”, mivel, idézzük, „az államtitkárság heteken belül benyújtja a kormánynak a nyelvoktatási stratégiát”. Nagyon reméljük, hogy nem.
„Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Fideszben a Hoffmann-féle oktatáspolitika alternatívája a liberális Pokorni-féle, amitől viszont a Jóisten mentsen meg mindannyiunkat, hiszen egyenes folytatása lenne a szoclib kormányok oktatáspolitikusai ámokfutásának.” Semmi sem fekete-fehér. Hoffmannak vannak rendkívül jó, csak támogatandó ötletei is. Az első a mindennapos testnevelésórák, a második pedig az általános iskolai kötelező hangszeres oktatás. Ezeket minden erőnkkel támogatjuk. Az elsőt azért, mert tudjuk, milyen tragikus fizikai állapotban van a mai gyerekanyag, és már ebben a korban meg kell szerettetni a gyerekekkel a mindennapi mozgást, ami, később, felnőttkorban, a hosszú, egészséges élet egyik legfontosabb záloga lesz (hogy ti. minden nap minimum 30-40 percet komolyan mozogjon [fusson, ússzon stb.] a delikvens). A másodikat (hangszeres oktatás) pedig azért, mert mégiscsak Kodály országa vagyunk, és jól ismerjük az általános iskolákban kötelező(!) hangszeres oktatást előíró országok (pl. a Kodály-módszereket tőlünk átvevő és azóta azok alapján oktató Finnország) zenei életbeli sikereit. Tessék megszámolni, hány nemzetközileg (el)ismert zenekara van a finneknek! Igen, mindez a kötelező hangszeres oktatás érdeme. Nem véletlen, hogy Hoffmann is kötelezővé akarja tenni ezt.
„S még valami: a latinra igenis szükség lenne legalább a középiskolákban, már csak azért is, hogy ne okleveles szakbarbárokat, hanem végre értelmiségi diplomásokat állítson elő a felsőoktatás. Vajon miféle orvos, vagy jogász lesz pl. a mai generációkból, ha nem csak, hogy nem olvasták eredetiben Tacitust, de tán még nem is hallottak róla!” Választható tárgyként rendben, az ellen semmi kifogásunk, sőt. Első tárgyként, ahogy Hoffmann is pedzegette? Ugyan már – elvenné a gyerekek önbizalmát, motivációját, ráadásul gyakorlatilag senkivel sem tudna rajta kommunikálni – de még passzívan sem (hány popzenekar énekel latinul?).
Barati Ferenc: „Az angol olyan nevetségesen könnyű, hogy már azzal el lehet jutni az alap szintre, ha az ember számítógépes játékokkal játszik. Innen meg már csak egy kis tanulás, és hopp - már meg is van a középfok.” Mondjuk ez egy kicsit túlzás, de – ha az ember mellétanul egy kicsit – kb. így van. Ezért is állunk ki az első nyelvként való oktatása mellett, mert ti. hihetetlen sikerélményei lesznek a tanulóknak, motiváltak lesznek a többi nyelv megtanulására is. Amely nem mondható el a többi, sokkal „döcögősebben” „induló” nyelvről – a latin- vagy némettanulásba sokaknak beletörik a bicskája, és megutálnak kivétel nélkül minden idegen nyelvet, nem lesznek hajlandók megtanulni egyet sem.
Nemez Plánenem: „És szörnyű, hogy még a "nemzeti hírportál" is az idegenek seggét nyalja! MAGYAR EMBERT NE KÉNYSZERÍTSENEK A HAZÁJÁBAN IDEGEN NYELVRE!!!!!!!!!!!” Olvasónknak láthatóan nem esett le a tantusz: nem azt mondjuk, hogy mától mindenki angolul beszél Magyarországon, és slussz. Azt mondjuk, hogy „a fene a Fideszbe, hogy lehet olyan hülye ötletekkel előhozakodni, hogy a gyerekek először valami újlatin [vagy egyenesen latin!] nyelven tanuljanak, és csak másodikként angolul.”
„ha nem akarok soha angolul megszólalni mert egy ostoba primitív nyelv... vagy bári más okból, ne kényszerítsenek! Ha erdészként az erdő szélén élek miért nem kaphatok diplomát csak ha idegen nyelvet beszélek? Megmondom miért! MERT EL KELL KORCSOSÍTANI AZ ANYANYELVÜNKET!!! (félre értés elkerülése végett angolul beszélek, Svédül nagyjából... csak az elvekkel van a baj! )” Mi köze van a nyelv „elkorcsosításának” a nyelvtanuláshoz? Lásd a francia nyelvvédő gyakorlatot – ott hatóságilag fellépnek az „elkorcsosítás” ellen. A diplomásoktól meg igenis elvárható egy olyan szint most, 2011-ben, hogy legalább angolul (vagy valamilyen idegen nyelven) képesek legyenek kommunikálni. Miközben a legtöbb germán országban az utcaseprő is beszél angolul, nálunk még a diplomásoktól se követeljük meg ugyanezt? Biztos, hogy ez az ország javára válik?
Nagy Ádám: „Az angol egy primitív nyelv, ami az idők alatt vált ilyenné, egyszerűsödött, és kiveszett belőle minden nemes, az ősgermán nyelvből. Egy biztos addig, míg a nemzeti oldalon is így ajnározzák ezt a nyelvet, addig nagy gond van!!! Már nem is a magyar szót használják, hanem az angolt sokan a "nagy nemzeti magyarok" soraiból is. Először itt kéne rendet tenni, és nem majmolni ezt a tákolmány nyelvet!!!!!” Olvasónk valószínűleg nem beszél angolul (vagy ha igen, akkor semmiképp sem a középfok feletti szinten), másképp nem írna ekkora badarságot. Nehéz a nyelvek között „nehézségi” sorrendet felállítani, de az holtbiztos, hogy az angol, ha az ember azt felsőfokon vagy még jobban akarja beszélni / olvasni, az egyik legbonyolultabb nyelv az egész világon az általunk már a fő cikkünkben említettek miatt (hihetetlenül nagy, pl. a németet lazán „verő” aktív(!) szókincs, illogikus helyesírás stb.). Ne tévesszen meg bennünket a látszólagos kezdetekbeli egyszerűsége – bőven „behozza” azt a nyelv a középfok után!
Frissítés (17:09): Három új, érdekesebb olvasói hozzászólást hadd idézzünk:
Hujber David: Ez a Hoffmann Rózsa egy h*p*. Mit képzel, mit tanulnak a gyerekek angol helyett? Megint oroszt? Vagy esetleg zsiráf nyelvet? Vagy latint, hogy a papok s*ggét nyalhassák (nem csak anyagiasult formában)? (Kuruc.info: pontosan, ezért is vagyunk teljesen kiakadva a Fidesz idióta tervén...) A Fidesz kezd egyre nevetségesebbé válni. 2014-ben nem lesz még 1/3 sem, azt most borítékolom. I speak English, because it's an international language. Ez az első mondat, amit meg kellett tanulnunk az első angol órán. Vajon miért? (Kuruc.info: azért, amiért mi sem látnánk szívesen az angolul kívül semmilyen más idegen nyelvet kötelező nyelvként ma, 2011-ben, pláne nem az igen nehéz, a gyerekekből mindennemű érdeklődést kiölő, azokat nem motiváló latint.)
Felföldi Szabina: A mindenki számára elérhető információ kb. 95%-a angol nyelvű. Nem lenne érdekünk érteni ezeket a szövegeket? (Kuruc.info: a Fidesznek, láthatóan, nem érdeke. Már csak azt kellene tudni, hogy miért cselekednek ilyen nyíltan a saját(?) nemzetük kommunikáció- /versenyképessége ellen.) Az "okos" hozzászólásokhoz: miért lenne az anyanyelvünk hátrányára az, ha megtanulnánk más nyelveken is beszélni? Nem értem a logikát. (Kuruc.info: mi sem, lásd pl. a franciák nyelvvédelmét...)
Nagy Gábor: „Tákolmány bizony [az angol], a szókincsük naponta bővül, de olyan szavakkal, amiket egy belőtt nigger rapper böfög ki magából, így van már több mint 1000000 szavuk" ezt mi is könnyen elérnénk, elég lenne esténként a kocsmákban jegyzetelni, egy részeg tud ám érdekes dolgokat mondani.” Olvasónk láthatóan nem olvasta el figyelmesen azt, amit írtunk. Az angol nyelv, bár tele van szlenggel (nem véletlen, hogy vastag szlengszótárak kaphatók hozzá – az Urban Dictionary-ben jelenleg pl. 6,059,908 [gyk. hatmillió] rekord szerepel), nem csak miatta olyan mérhetetlenül és a többi idegen nyelvhez képest, felsőfok felett, megtanulhatatlanul gazdag szókincsű, hanem (főleg) a történelme miatt: amiatt, hogy több más nyelv „egyesülésével” jött létre, azok szavait megtartva és párhuzamosan(!) használva.
Hujber David: Ez a Hoffmann Rózsa egy h*p*. Mit képzel, mit tanulnak a gyerekek angol helyett? Megint oroszt? Vagy esetleg zsiráf nyelvet? Vagy latint, hogy a papok s*ggét nyalhassák (nem csak anyagiasult formában)? (Kuruc.info: pontosan, ezért is vagyunk teljesen kiakadva a Fidesz idióta tervén...) A Fidesz kezd egyre nevetségesebbé válni. 2014-ben nem lesz még 1/3 sem, azt most borítékolom. I speak English, because it's an international language. Ez az első mondat, amit meg kellett tanulnunk az első angol órán. Vajon miért? (Kuruc.info: azért, amiért mi sem látnánk szívesen az angolul kívül semmilyen más idegen nyelvet kötelező nyelvként ma, 2011-ben, pláne nem az igen nehéz, a gyerekekből mindennemű érdeklődést kiölő, azokat nem motiváló latint.)
Felföldi Szabina: A mindenki számára elérhető információ kb. 95%-a angol nyelvű. Nem lenne érdekünk érteni ezeket a szövegeket? (Kuruc.info: a Fidesznek, láthatóan, nem érdeke. Már csak azt kellene tudni, hogy miért cselekednek ilyen nyíltan a saját(?) nemzetük kommunikáció- /versenyképessége ellen.) Az "okos" hozzászólásokhoz: miért lenne az anyanyelvünk hátrányára az, ha megtanulnánk más nyelveken is beszélni? Nem értem a logikát. (Kuruc.info: mi sem, lásd pl. a franciák nyelvvédelmét...)
Nagy Gábor: „Tákolmány bizony [az angol], a szókincsük naponta bővül, de olyan szavakkal, amiket egy belőtt nigger rapper böfög ki magából, így van már több mint 1000000 szavuk" ezt mi is könnyen elérnénk, elég lenne esténként a kocsmákban jegyzetelni, egy részeg tud ám érdekes dolgokat mondani.” Olvasónk láthatóan nem olvasta el figyelmesen azt, amit írtunk. Az angol nyelv, bár tele van szlenggel (nem véletlen, hogy vastag szlengszótárak kaphatók hozzá – az Urban Dictionary-ben jelenleg pl. 6,059,908 [gyk. hatmillió] rekord szerepel), nem csak miatta olyan mérhetetlenül és a többi idegen nyelvhez képest, felsőfok felett, megtanulhatatlanul gazdag szókincsű, hanem (főleg) a történelme miatt: amiatt, hogy több más nyelv „egyesülésével” jött létre, azok szavait megtartva és párhuzamosan(!) használva.
Zoltan Pal: „Az igaz, hogy egy idegen nyelv nem àrt, de miért pont az angol? Ja , hogy vilàg nyelv meg a multik. Ha meg nézzük a hasznàlhatosàgàt kis hazànk környékén akkor visszont a német az a nyelv amit tudnunk kellene. Ausztria, Bajororszàg csak egy köpésre van. Vékonyka pénztàrcànk nem engedhet meg vilàg körüli utakat de még a kontinens màsik oldala Anglia sem olcso mulatsàg ha màr gyakorolni szeretnénk.” 1.) Gyakorlatilag minden (legalábbis fiatalabb) német, ill. osztrák beszél angolul. 2.) nem kell ahhoz Angliába mennünk, hogy angolul kelljen beszéljünk. Elég csak egy idetévedt turistával találkoznunk. Ha nem német nyelvterületről jön, akkor meg vagyunk lőve, szinte biztos, hogy nem tud majd németül, különösen, ha a fiatalabb korosztályból van; angoltudás birtokában viszont 99%, hogy képesek leszünk vele kommunikálni. Ráadásul angolul minden környező, jellemzően szláv országban beszélnek, mivel ott is az az elsőként oktatott idegen nyelv – németül (már) nem annyira. Minden másik európai ország (dél/észak) dettó - angolul mindenhol beszélnek, németül meg gyakorlatilag sehol. 3.) „Az igaz, hogy egy idegen nyelv nem àrt, de miért pont az angol? Ja , hogy vilàg nyelv meg a multik” - meg az Interneten fellelhető szövegek 95%-a angol stb. – egyáltalán: szinte minden angol. Tessék pl. az angol Wikipedia alaposságát, naprakészségét, információtartalmát összehasonlítani a némettel (a magyarról nem is szólva), csak hogy az egyik leglényegesebb és legfontosabb általános információforrást említsük. Akkor meg miért kellene kötelezően latint, franciát, spanyolt vagy oroszt tanulni első nyelvként, ahogy Hoffmann és fideszes bandája / támogatói (Magyar Hírlap stb.) szeretné?
Frissítés (18:53): Hadd reagáljunk Nagy Ádám legújabb hozzászólására (Gan Ceann két, a Fidesz + Hoffmann ostoba, a magyarságot kifejezetten versenyhátrányba hozni próbáló nyelvpolitikájáról szóló írását, hosszúsága miatt, nem citáljuk. Hozzászólónk, mint – különösen cigányügyben – szinte mindig, fején találta a szöget, és különösen ajánljuk ezeket. Max Graaf hozzászólásaira meg nem reagálunk külön, mert eddig (másoknak válaszként) mindent leírtunk, amit neki is megírnánk.):
„Szókincse van [az angolnak] tény, nem is lenne nehéz, ilyen múlttal, amit összelopkodtak.” Izé, miért lenne „lopás” az, ha egy nyelvben megtalálható azoknak a nyelveknek a szókincse, amelyekből szervesen (le)származik? Nem jövevényszavakról beszélünk, hanem a latinból, ill. az ógermánból egyenes ágon örököltekről.
„Valóban nehezebbé valaki felsőfokon akar angolul beszélni vagy azon túl, de ez nem jelent még semmit uraim. számos nyelvvel vagyunk így és az angol a világ leglogikátlanabb nyelvei egyike, nem csoda ha nehezebbé válik, de nem azért mert fejlett volna, nem, hanem mert logikátlan” Hol állítottuk ennek az ellenkezőjét? Sehol. Mi is azt írtuk, hogy az angol kezdőknek (és így kisiskolásoknak) ideális sikerélmény-szerző nyelv, mert „csak” haladó (középfok utáni) fokon kezd el nehézzé válni. Többször leírtuk, hogy ez utóbbi azért (is) van, mert a kiejtése (helyesírása) hihetetlenül illogikus.
„szóval, nem értem az álláspontotokat, és nem is szép nyelv, még időmértékes verselésre sem alkalmas stb. (ezzel nincs egyedül)” Ki írta, hogy az? (Egyébként a nyelvek szépségéről nem érdemes vitát nyitni, mert az gyakorlatilag teljesen szubjektív. Van, akinek pl. a francia nagyon szép, van, aki meg utálja és rondának tartja (pl. jelen sorok írója). Kinek a pap... Mindenesetre pl. EZEN a listán második lett; a lista első négy helyén újlatin nyelvek vannak, utánuk pedig a kínai, az angol, az orosz, a finn, a japán és az arab. Tudományosan azonban semmiképp nem mérhető a „szépség”, és ha az ezeket írón múlna, akkor a francia a héber előtt az utolsó előtti lenne...)
„Közép-Európában igen is inkább a német megy, és furcsálom, hogy ti akartok éppen egy némethez is angolul szólani...hol a bajtársiasság?” Olvasónk jól láthatóan nem értette meg írásunk lényegét. Nem azt mondjuk, hogy tiltsák be a németoktatást. Azt, hogy az ország, a magyarok verseny-, kommunikációképessége és nem utolsósorban a kisiskolások további nyelvek tanulására történő sarkallásához az angol nyelv ma, 2011-ben, a legideálisabb, és ezen okokból azt és csak azt javasoljuk első, kötelező nyelvként, szemben Hoffmannék + a Fidesz elborult újlatin (esetleg orosz) elképzeléseivel. A németet soha nem degradáltuk le, sőt, második idegen nyelvként kifejezetten ajánljuk is; csupán - a fent felsorolt okok miatt - első, kötelező nyelvként nem. Van különbség!
„Az anglománná tett németek valóban ezt csinálják, angolul szólnak ott is ahol beszélnek németül!!! Lehet angolul tanulni, de remélem ez a tákolmány előbb utóbb kiszorul onnan, ahol most használatos...” Sajnos(?), ma, 2011-ben, angolul KELL tanulni, ha az ember kommunikációképes akar lenni. Van egy „apró” különbség aközött, ha az ember majd' hétmilliárd emberrel képes kommunikálni, az általuk mondottakat / írtakat megérteni (angol), és aközött, ha ugyanezt csak max. 180 millióval (német), és akkor még a Wiki legoptimálisabb becslését (98 millió anyanyelvű + 80 idegen nyelvű beszélő) citáltuk.
Még egyszer leszögezzük: a kötelezően oktatandó első nyelv mibenlétének, kiválasztásának azért van Magyarországon különös jelentősége, mert sereghajtók vagyunk nyelvtudásban és átlagban a legkevesebb nyelvet vagyunk képesek megtanulni (nagy átlagokról beszélünk természetesen). Magyar vonatkozásban már az is nagy eredmény, ha valaki egyetlen egy idegen nyelven beszél, sajnos. Márpedig ha az oktatásügynek egy ennyire rossz kilátásokkal rendelkező közegben kell dolgoznia, akkor nem pocsékolhatja az időt az angol helyett olyan „luxusnyelvek” megtanítására, mint a latin, francia vagy akár német. (Amelyek, ráadásul, sokkal kisebb sikerélményt nyújtanak a gyerekeknek és sokkal kisebb a motiváció a megtanulásukra, mint az angolé. Hiszen Harry Potternek sem a francia vagy a német az „anyanyelve”...) A maximális „kihozatalra”, „haszonra” kell törekedni, és azt ma, sajnos(?), csak és kizárólag a kötelezően, alsó tagozatos kortól kezdve oktatott angol jelenti: legalább az első számú világnyelvet beszélje a gyerek, ha már mást nem. Amit, nem mellesleg, számtalan másik országban felismertek és sikerrel alkalmaznak. (Vö. „Svédországban / Hollandiában / számtalan másik európai országban még az utcaseprők is beszélnek angolul.”)
„Szókincse van [az angolnak] tény, nem is lenne nehéz, ilyen múlttal, amit összelopkodtak.” Izé, miért lenne „lopás” az, ha egy nyelvben megtalálható azoknak a nyelveknek a szókincse, amelyekből szervesen (le)származik? Nem jövevényszavakról beszélünk, hanem a latinból, ill. az ógermánból egyenes ágon örököltekről.
„Valóban nehezebbé valaki felsőfokon akar angolul beszélni vagy azon túl, de ez nem jelent még semmit uraim. számos nyelvvel vagyunk így és az angol a világ leglogikátlanabb nyelvei egyike, nem csoda ha nehezebbé válik, de nem azért mert fejlett volna, nem, hanem mert logikátlan” Hol állítottuk ennek az ellenkezőjét? Sehol. Mi is azt írtuk, hogy az angol kezdőknek (és így kisiskolásoknak) ideális sikerélmény-szerző nyelv, mert „csak” haladó (középfok utáni) fokon kezd el nehézzé válni. Többször leírtuk, hogy ez utóbbi azért (is) van, mert a kiejtése (helyesírása) hihetetlenül illogikus.
„szóval, nem értem az álláspontotokat, és nem is szép nyelv, még időmértékes verselésre sem alkalmas stb. (ezzel nincs egyedül)” Ki írta, hogy az? (Egyébként a nyelvek szépségéről nem érdemes vitát nyitni, mert az gyakorlatilag teljesen szubjektív. Van, akinek pl. a francia nagyon szép, van, aki meg utálja és rondának tartja (pl. jelen sorok írója). Kinek a pap... Mindenesetre pl. EZEN a listán második lett; a lista első négy helyén újlatin nyelvek vannak, utánuk pedig a kínai, az angol, az orosz, a finn, a japán és az arab. Tudományosan azonban semmiképp nem mérhető a „szépség”, és ha az ezeket írón múlna, akkor a francia a héber előtt az utolsó előtti lenne...)
„Közép-Európában igen is inkább a német megy, és furcsálom, hogy ti akartok éppen egy némethez is angolul szólani...hol a bajtársiasság?” Olvasónk jól láthatóan nem értette meg írásunk lényegét. Nem azt mondjuk, hogy tiltsák be a németoktatást. Azt, hogy az ország, a magyarok verseny-, kommunikációképessége és nem utolsósorban a kisiskolások további nyelvek tanulására történő sarkallásához az angol nyelv ma, 2011-ben, a legideálisabb, és ezen okokból azt és csak azt javasoljuk első, kötelező nyelvként, szemben Hoffmannék + a Fidesz elborult újlatin (esetleg orosz) elképzeléseivel. A németet soha nem degradáltuk le, sőt, második idegen nyelvként kifejezetten ajánljuk is; csupán - a fent felsorolt okok miatt - első, kötelező nyelvként nem. Van különbség!
„Az anglománná tett németek valóban ezt csinálják, angolul szólnak ott is ahol beszélnek németül!!! Lehet angolul tanulni, de remélem ez a tákolmány előbb utóbb kiszorul onnan, ahol most használatos...” Sajnos(?), ma, 2011-ben, angolul KELL tanulni, ha az ember kommunikációképes akar lenni. Van egy „apró” különbség aközött, ha az ember majd' hétmilliárd emberrel képes kommunikálni, az általuk mondottakat / írtakat megérteni (angol), és aközött, ha ugyanezt csak max. 180 millióval (német), és akkor még a Wiki legoptimálisabb becslését (98 millió anyanyelvű + 80 idegen nyelvű beszélő) citáltuk.
Még egyszer leszögezzük: a kötelezően oktatandó első nyelv mibenlétének, kiválasztásának azért van Magyarországon különös jelentősége, mert sereghajtók vagyunk nyelvtudásban és átlagban a legkevesebb nyelvet vagyunk képesek megtanulni (nagy átlagokról beszélünk természetesen). Magyar vonatkozásban már az is nagy eredmény, ha valaki egyetlen egy idegen nyelven beszél, sajnos. Márpedig ha az oktatásügynek egy ennyire rossz kilátásokkal rendelkező közegben kell dolgoznia, akkor nem pocsékolhatja az időt az angol helyett olyan „luxusnyelvek” megtanítására, mint a latin, francia vagy akár német. (Amelyek, ráadásul, sokkal kisebb sikerélményt nyújtanak a gyerekeknek és sokkal kisebb a motiváció a megtanulásukra, mint az angolé. Hiszen Harry Potternek sem a francia vagy a német az „anyanyelve”...) A maximális „kihozatalra”, „haszonra” kell törekedni, és azt ma, sajnos(?), csak és kizárólag a kötelezően, alsó tagozatos kortól kezdve oktatott angol jelenti: legalább az első számú világnyelvet beszélje a gyerek, ha már mást nem. Amit, nem mellesleg, számtalan másik országban felismertek és sikerrel alkalmaznak. (Vö. „Svédországban / Hollandiában / számtalan másik európai országban még az utcaseprők is beszélnek angolul.”)
