Feleségem orvos létére többet kap kézhez úgy, hogy otthon van a kicsikkel (ami persze helyes!), mint amikor ügyeletet vállalva is dolgozott egy kórházban. Ez nem a gyermekek után járó állami támogatás dicsérete, hanem a fizetése nevetséges voltát jelzi.

Ez is jól jellemzi azt a magyar paradoxont, hogy iskolázatlanul, semmi energiát bele nem fektetve a társadalom és a család irányába, többet lehet keresni, mint ha valaki 28 éves koráig folyamatosan tanul, mellette gondosan neveli a gyerekeit és dolgozik.

Ennyi a munka becsülete ma Magyarországon. Mivel csak én dolgozom a családban, és én is az eü.-ben tengődök, egyre nehezebbé válik az életünk. Január óta tízezer ft-tal kevesebbet keresek a megszorítások miatt, ugyanannyi vagy több munkaóra mellett is. A munkám teljesítménye nem romlott mindamellett, hogy statisztikailag is kimutathatóan többet kell dolgoznom nekem és kollégáimnak. Fiatal, pályakezdő orvosok nagy számban hagyják el az országot az ismeretségi körömből, s mivel oktatásukkal is foglalkozom, el szokták mondani, hogy nincs perspektíva ma Magyarországon számukra, hogy itthon kezdjék el pályafutásukat, és nem csak a fizetés játszik ebben szerepet.

A napokban elkezdtünk nézelődni külföldi munkalehetőségek után, és elég sok lehetőség adott is, kifejezetten úgy is, hogy a család elhelyezését is megoldják. A szomszéd ismerős, frissen szakvizsgázott doktornő pár hete próbálkozott meg Angliában elhelyezkedni, azóta visszajött szabadságra, és idehaza fel is mondott előző munkahelyén. Ugyanazért a munkáért, jobb körülmények között, kevesebb órában és kevesebb felelősség mellett a nyolcszorosát keresi meg. Igaz, hogy idegen környezetben él, de nem kell rettegnie a havi számlák és lakbér miatt, most már ráadásul magára is tud költeni. A mai Magyarországon ennek örül egy fiatal orvos!

A politika nem nagy teret foglalt el életünkben, a választásokon, különböző referendumokon leadtuk a voksunkat, és ebben ki is merült az aktivitásunk. A regnáló hatalom elleni tüntetésekkel egyetértettem, de a feleségem és gyermekeim miatt nem vettem részt rajtuk.

Ez megváltozott.

A mai magyar politika olyan irányt vett, hogy most már a feleségem és a gyermekeim miatt fogok a vasárnapi demonstráción részt venni. Szabadnapos kollégáimmal együtt fogjuk megmutatni, hogy elég volt! Kollégáim között mindenféle politikai beállítottságú van, de még a "veszett" baloldaliak is azt mondják, hogy jobb, ha ennek vége lesz, és új választásokat írnak ki. Szakmámból véve egy hasonlatot: ha egy beteg haldoklik, nem a ráncfelvarrásokkal kell foglalkozni.

A vasárnapi megmozdulás mérföldkőként fog szerepelni a hatalom számára. Itt fog eldőlni, hogy meddig engedi húzni a nép a további felelőtlen sanyargatást, kizsákmányolást. Az összes dolgozó embernek meg kell mutatnia, hogy elég volt abból, hogy mi tartjuk el a luxusban élő hatalmi elitet és a nem dolgozó ingyenélőket, bőrszíntől függetlenül.

Sokan - mint én is - a munkahelyem és gyermekeim, feleségem féltése miatt nem demonstráltam idáig. A helyzet annyira megváltozott, hogy már nincs mit félteni. Egy kizsákmányoló, semmibevevő munkahelyet nem féltek, az igát úgyis húzni kell, akárki lesz a hajcsár. 

A feleségemet és a gyermekeimet viszont féltem és óvom attól, hogy egy ilyen hazug világban kelljen felnőniük és élniük, ahol fejük tetejére álltak az értékrendek: a pénz és a hatalom diktál mindenek felett.

Vasárnap ott leszünk, és elmondjuk: elég volt!
 
Mindenkinek - aki megérdemli - jó egészséget kívánok!