Mi sem lenne természetesebb tehát, mint egy buksisimogatás a részükről, elvégre a Zsidesz megint megfelelt a saját maga által is vallott (de persze a "kedvezményezettek" által kitalált és elterjesztett) elméletnek: jó hazafiak akartak lenni - Izráel és gyarmata jó szolgái -, azonban mégsem ez történt. Pontosabban ezúttal sem ez történt. Csak az, ami az elmúlt időszakban folyamatosan: hiába talál ki naponta valamilyen sok milliárdos "projektet" a betegesen zsidóimádó kormány, nekik nem elég. Holoemlékév, Sorsok Háza, semmi sem elég jó, hiába ömlik eléjük a gojok adója. Hogy érezzük: még mindig nem tettük jóvá, még mindig van adósságunk feléjük, még mindig nem vagyunk elég jó - héber értelemben vett - "hazafiak", még mindig van tenni-, hajbókolni- és fizetnivalónk. És így lesz ez, amíg magyar lesz e földön.

Vagy zsidó.

Most éppen azt találták ki, hogy a "holokauszt hőse" talán nem is a holokauszt hőse. Talán nem is akarta megmenteni őket. Mert őket mindig mindenki csak kiirtani akarta - mi az hogy, ki is irtotta, nem is egyszer! -, ezért kivétel nélkül mindenkinek legyen szépen bűntudata, és persze próbálja folyamatosan, lélegzetvétel nélkül jóvátenni. Próbálja csak, ahogy bírja, úgysem lesz elég jó.

Majd ők eldöntik.

Majd ők döntenek Koszorúsról is. Meg arról is, szabad lett volna-e szobrot emelni neki. Magyarországon. Ők.

Annak a Koszorúsnak, aki talán, ha ma élne, és végignézte volna, mit művelt azóta nemzete ellen a "hálás zsidóság", talán másként cselekszik abban a bizonyos pillanatban.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Koszorús Ferenc vezérezredes szobrának felavatásával kapcsolatban fontosnak tartja az alábbiakat közölni.

A jelenlegi ismereteink szerint kijelenthető, hogy Koszorús Ferenc tisztességes magyar ember, becsületes magyar katonatiszt volt, aki hazáját hűséggel szolgálta.

Részlet Horthy emlékirataiból: “Összefogásukra és eltávolításukra Baky és Endre, a két belügyi államtitkár rajtaütésszerű akciót tervezett. Erre a hírre az Esztergom mellett állomásozó páncéloshadosztályt Budapestre rendeltem, és a budapesti csendőrség parancsnokát utasítottam, hogy ha kell, erőszakkal akadályozza meg a zsidók elszállítását… Hogy a Budapesten lévő zsidóságot ez a közbelépésem mentette meg, hivatalosan tanúsítja a magyar zsidóbizottság nyilatkozata, amelyet tagjai, Stern Samu, Pető Endre dr. és Wilhelm Károly dr. 1946. febr. 3-án állítottak ki.”A „Koszorús-akcióként” néven ismert, 1944. júniusi budapesti bevonulás hátráltatta a védett házak kiürítését, a fővárosi deportálások megindítását és ez a késedelem növelte a zsidóság túlélésének esélyeit. Az eddigi ismeretek alapján azonban nem igazolható, hogy a katonai beavatkozásnak a deportálások leállítása lett volna a kifejezett célja.

A Mazsihisz úgy gondolja, hogy emlékművek, szobrok felavatását megelőzően a társadalmi párbeszédre fordítandó időt nem szabad megtakarítani, mert ennek elmaradása felesleges konfliktusokat generál – amire a közelmúltban több sajnálatos példa is volt.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ezért idén novemberre tudományos konferenciát hív össze, hogy közös erővel tisztább képet alkothassunk Koszorús Ferenc szerepéről a budapesti zsidóság megmenekülése kapcsán. A konferenciára a Mazsihisz fiatal történészeket és Koszorús Ferenc Amerikában élő fiát is meg kívánja hívni.