Tegap még csak kérdőjellel írtuk ki a gyilkos akkor még csak (a helyszín és a gyilkos előélete alapján) valószínűsíthető cigány származását. Mára az bizonyossá vált (közvetlen szomszéd neve [lásd cigánytelep], a gyerek neve, rokonok [itt: unokatestvér] nagy száma, a cigány családokban oly általános terror stb.), hála a sonline.hu cikkének. A cikkre érkezett kommentárokat (már amit nem cenzúráztak ki a cigányfajvédő moderátorok) is érdemes elolvasni – mind kivétel nélkül arról szól, hogy, bizony, ez is cigány.

"Lincshangulat a gyermekgyilkosság miatt Kaposváron

Kaposvár: Meghalt egy hároméves kisfiú kedd délután Kaposváron. Információink szerint saját apja ütötte agyon, brutálisan...

Kaposvár szélére, a Hangyásmálhegyre riasztották kedden kora délután a mentősöket. A bejelentés szerint egy hároméves kisfiúhoz. A szakemberek sokáig küzdöttek a kicsi életéért, de nem sikerült megmenteni. A jelek azonban egyértelműek voltak...

Hamarosan a rendőrök is a helyszínre érkeztek. Hogy mitől halt meg az apró fiúcska, az hivatalosan csak órák múlva, az orvosszakértői boncolás után derült ki: egyértelműen bántalmazás okozta a halálát.

Az utcán mindenütt ez a téma. A nevét senki sem adja, de a tragédiáról mindenki tud. Villámló tekintettel beszélnek az apáról, aki megölte a gyermekét. Mert mindenki biztos abban, hogy így történt...

– Nem ez volt az első eset, hogy bántotta azt a gyereket – mondja egy férfi az autóból kikönyökölve. – Ezért ült börtönben is. Tavaly szabadult. Én csak látásból ismertem őket. Olyan szép kis fiúcska volt...

– Én láttam őket, talán percekkel a tragédia előtt – teszi hozzá a mellette ülő felesége. – Nem tűnt fel semmi. A férfi a nyakában vitte azt a kicsit. Aztán már csak a szirénázó mentő robogott el, a gyerek meg a földön feküdt.

Mutatják a helyet, ahol történt. De attól, hogy oda menjünk, óva intenek. A családot pedig hiába keresnénk, a rendőrségre vitték őket.

A környéken viszont mindenki azt beszéli: nem kell találgatni, hogy ki a tettes...

A helyszínen szívszorító látvány: gézdarabok, gumikesztyűk... Ott, ahol a mentősök a kisfiú életéért küzdöttek, vagy háromnegyed órán át. A szomszédban lakó Orsós Józsefnéék azt mondják: arra lettek figyelmesek, hogy elmegy a házuk mellett a férfi, nyakában a kisfiúval. Utána az asszony, aki azt kiabálja: mit csináltál vele...?! A férfi letette a kisfiút a földre, és nyomkodni kezdte a mellkasát – mondja a szomszédban lakó asszony. A másik házban lakók hívták a mentőket. S míg a mentősök a kisgyermeket próbálták újraéleszteni, az apa meglógott...

– Szeretnék beszélni, én hozzátartozó vagyok – kiabál utánunk feldúltan egy fiatal nő. A nevét nem árulja el, csak annyit: az anya unokatestvére. – Tudja meg mindenki, hogy milyen ember ez! Folyton bántotta a gyerekeket, a nagyobbakat is. A Kevinke kórházba is került már, úgy megverte. Az anyjuk sem tudta megvédeni őket, pedig anyaotthonba is elment már. Mi már nemigen tartottuk a kapcsolatot, de ha kéri, biztosan segítettünk volna.

Közben jön a hír: a rendőrség megállapította: a kisfiú halálát egyértelműen bántalmazás okozta. Nem tudni, ezeket mikor szenvedte el...

A kocsmában is ez a téma. Azt is tudni vélik az ottaniak: a férfi azért bántotta a kicsit, mert a fejébe vette, hogy nem ő az apja. Volt, hogy a cigarettáját is elnyomta a hároméves kisfiún... – Ez az ember ne csak a rendőrök elől bujkáljon – hangzik egy érces hang. – Ha ezen a környéken valaki megtalálja, biztosan agyonüti.

Szövegdoboz: Lincshangulat Hangyásmálon

– Amíg meg nem lesz, én biztosan ki nem engedem a gyerekeimet – véli Máté Ákosné. – Milyen ember, aki ilyet tesz...? A Nádasdi utca tövében igencsak elszabadultak az indulatok. A tragédiáról mindenki tud, az érintetteket mindenki ismeri.

A rendőrség óvatosan fogalmaz: a kisfiú halálát bántalmazás okozta, ezért halált okozó testi sértés miatt indítottak eljárást ismeretlen tettes ellen."