Mit olvasunk a szombati Népszabó Nem volt német–francia romavita? című, az első Függelékben teljességében megtalálható cikkben?
„A francia külügyminiszter azt megerősítette, hogy „eléggé éles” párbeszéd zajlott le Sarkozy és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke között. „Gyakran történik ilyen a politikában. Ez nem egy jelentős incidens, nagyon jól ismerik egymást, régóta dolgoznak együtt” – jegyezte meg Kouchner, emlékeztetve arra, hogy Barroso második mandátumát a francia elnök is támogatta.”
Hogy miért olyan érdekes ez? Azért, mert a balliberális-rajvédő média azt bizonygatja, hogy egész Európa most a cigányokat kitoloncoló Franciaország ellen van, aminek szép bizonyítéka a Barroso-Sarkozy összecsapás. Az egyik ilyen bértollnok a második Függelékben megtalálható, átnézésre feltétlen ajánlott kommentárjainkkal ellátott cikkű Bede Márton. Hoppá, szegény hülye Bedét a saját oldalán(!) álló Népszabadság is megcáfolta? Mivé lesz így a világ?
Első függelék: a Népszabadság cikke:
Nem volt német–francia romavita?
A francia diplomácia vezetője egy rádióinterjúban azt mondta: nem tud arról, hogy a francia elnök és a német kancellár között szóba került-e a németországi cigánytáborok felszámolásának kérdése, amely kisebb diplomáciai vihart kavart Párizs és Berlin között. Nicolas Sarkozy a brüsszeli állam- és kormányfői találkozó után kijelentette: Angela Merkel elárulta, neki is szándékában áll a „táborokat felszámolni”.
A francia elnök állítását a német kancellár szóvivője és diplomatái cáfolták. „Én nem hallottam, pedig végig ott voltam. Az elnök nem mondott semmi különöset nekem az egészről. Lehet, hogy ez egy bizalmas megbeszélés volt Merkel és Sarkozy között” – mondta Bernard Kouchner. A francia külügyminiszter azt megerősítette, hogy „eléggé éles” párbeszéd zajlott le Sarkozy és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke között. „Gyakran történik ilyen a politikában. Ez nem egy jelentős incidens, nagyon jól ismerik egymást, régóta dolgoznak együtt” – jegyezte meg Kouchner, emlékeztetve arra, hogy Barroso második mandátumát a francia elnök is támogatta.
Kouchner ugyanakkor megismételte Párizs álláspontját, miszerint elfogadhatatlan, hogy Viviane Reding alapjogi és igazságügyi uniós biztos a második világháború történéseihez hasonlította a mostani kitoloncolásokat.
Második függelék: Bede anyaga:
Hülye nyugati politikuson röhögni = MENŐ
Velejéig romlott, szívtelen ember, aki Ukrajnán meg szegény belaruszokon nevet. A legtöbben egyébként ilyenek vagyunk. Abban viszont mindenki egyet szokott érteni, hogy a minálunk szerencsésebb helyzetben lévők balszerencséjén, bénaságán, önsorsrontásán szabad hangosan kacagni. Amikor pedig ezeknek a tejben-vajban fürdő népeknek a vezetői bizonyulnak silányabbnak a mieinknél, na akkor lehet csak igazán röhögni.
Vegyük például Franciaországot, ezt a különös vidéket, ahol a kormány nem szereti sem a burkát, sem a cigányokat. A muszlim nők viseletének megítélésén lehet vitatkozni, és nem is övezte általános európai felháborodás a francia tiltást. Pedig ez nem csak kontraproduktív intézkedés, ahogy azt az eheti bombariadó az Eiffel-toronynál szépen megmutatta, hanem igen nehezen egyeztethető össze a szabadság magasztos, és egyébként részben francia származású eszményével.
A kelet-európai cigányok vegzálása, kiutasítgatása ennél sokkal egyszerűbb ügy, nem csoda, hogy a páneurópai szélsőjobboldali csürhén kívül viszonylag kevesen tapsoltak ennek. (Kuruc.info: ez a „kevés” Európa többsége. Többek között az olaszok, a francia példa nyomán a koszovói korcsokkal szemben bekeményítő németek, a gyakorlatilag 100%-ig a Sarkozy mögött felsorakozó átlagfinnek, a csehek, a bolgárok stb.) A francia kormány cinikus aljassága olyan, egyébként Nicolas Sarkozyhez hasonlóan jobboldali politikusoknál is kiverte a biztosítékot, mint Angela Merkel német kancellár, és az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, José Manuel Barroso. (Kuruc.info: ennek kommentálását lásd a bevezetőben) Brüsszelben ritkán szokták az egyes EU-tagok – különösen az igazán fontos tagok – kormányait a nácikhoz hasonlítgatni, de most erre is bőven van példa. (Kuruc.info: Bede „természetesen” nem említi meg, hogy a nácizó luxemburgi politikus azóta kénytelen volt visszaszívni kijelentését, sőt, a saját hazája(!) határolódott el tőle. Ejnye Bede – pár nappal a történtek után is elhallgatod ezt a cseppet sem marginális eseményt?!)
Mindig megalázó olyan angol – vagy éppen francia – nyelvű újságcikkeket olvasni, amelyekben a szerző alig leplezi őszinte megdöbbenését, hogy azon a hülye Magyarországon milyen vezetőket képes magának választani a birka nép, és hogy miért nem hajlandó legalább a legselejtesebbeket elzavarni. Így hát különösen lélekmelengetők azok a pillanatok, amikor fordul a kocka.
A francia belpolitika szinte teljesen megfejthetetlen jelenség mindenki számára, aki nem szokott hóna alá csapott bagettel, az aktuális időjárási viszonyokhoz képest botrányosan alulöltözve végigszökellni Párizs híres kör- és sugárútjain. Annyit viszont még kívülállóként is észre lehetett eddig venni, hogy ezek a franciák nagyon szeretnek maguknak rendkívül arrogáns, mindenféle mocskos figurákkal smúzoló, viszont kérlelhetetlenül tökös vezetőket választani, Napóleontól de Gaulle-on át egészen Jacques Chiracig. A Sarkozy-jelenség így különösen megfejthetetlen.
Nehéz megérteni a férfit, aki a világ egyik legkívánatosabb nőjének oldalán, egy relatíve kívánatos ország első embereként is ilyen pitiáner tudott maradni. (Kuruc.info: Sarkozy pitiáner? Érdekes, amíg nem lépett fel a cigók ellen, addig a magyarországi balliberálisok kedvence volt. Most, hogy fellépett a Párizs összbűnözésének 60-80%-áért felelős korcsok ellen, menten „pitiánerré” vált?) Olyanról például Prince óta nem hallott a világ, hogy egy alacsony növésű férfi pénzt és hatalmat latba vetve intézze el, hogy nyilvános fellépésein hozzá hasonlóan apró emberek lehessenek csak körülötte (Kuruc.info: szánalom: az Index már Sarkozy alacsony növésével példálózik, mint negatívum – ha már mást nem talál...). Amit pedig Sarkozy szellemi vezérletével a bevándorló cigányok ellen Franciaországban elkövetnek, arra – ahogy ugye sokan hüledezve rámutattak –, tényleg nem volt példa Nyugat-Európában 1945 óta. (Kuruc.info: aljas hazugság. 1945 után is irtották, üldözték rendesen a korcsokat. Hadd utaljunk pl. arra, hogy még az náci múlt miatt a sarokba kényszerített NSZK-ban is megtörténhetett a következő: „Magasabb szinten, 1956-ban [már a jópofizás, a politikai korrektség, a náci múlt miatti kussolás idejében] a Német Szövetségi Bíróság úgy döntött, hogy „deportálásuk [a cigóké] koncentrációs táborokba nem faji alapú üldöztetés része volt, hanem bűnmegelőző intézkedés”.. Ez nem vicc, tessék elolvasni EZT)
A francia kormány indítékai (Kuruc.info: mi? A bűnözés felszámolása?) és módszerei annyira alávalók, hogy az ember itt Kelet-Európában kénytelen magát csipkedni, hátha csak álmodik. Tényleg nyugaton válik valóra, amivel mi csak ijesztgetjük magunkat, hogy egy demokratikusan megválaszott politikai vezető, a sokasodó viharfelhőket látva, a szörnyű nép legaljasabb érzelmeit kiszolgálva alpári rasszizmusba menekül? (Kuruc.info: hát mit csináljon, ha a franciaországban állomásozó cigók átlag 150-200-szor nagyobb arányban bűnöznek, mint az átlag? Tehet arról Sarkozy, hogy a cigányság ott is bűnöző?) Hát tényleg nem is vagyunk mi olyan hülyék ebben az európai mezőnyben?
Ha nem szerencsétlen, nagyon szegény emberek bőrét vinnék vásárra, a cigányellenes francia intézkedéseken még jobban lehetne röhögni. (Kuruc.info: „szerencsétlen, nagyon szegény emberek”... jó vicc. Lásd pl. EZT: „[Kitoloncolt] Romák érkeznek a bukaresti repülőtérre. Új ruhákban, jól tápláltan”. Ennyit a „mélyszegínségről”, „éhező”, „éhen haló”, „rongyokban járó” korcsokról...) Ahogy a necces pénzügyek esetében hagyományosan egymásnak falazó francia politikai elit néhány piti zsebtolvajra (Kuruc.info: meg súlyosan környezetkárosítóra, meg rablóra, meg [rendőr]gyilkosra stb. - hadd utaljunk arra, hogy a jelenlegi „háború” azzal kezdődött, hogy románk akarattal elgázolt egy rendőrt. Erről, „természetesen”, mélyen hallgat Bede, meg a párizsi bűnügyi statisztikákról [pár ITT] is. Meg aztán, ugye, a számok nem hazudnak...) igyekszik kenni az ország minden baját. Ahogy ezek a politikusok még ahhoz is gyávák, hogy a társadalmilag beágyazottabb, sokkal keményebb diónak számító észak-afrikai bevándorlókkal merjenek kekeckedni. (Kuruc.info: majd fognak – így is rohamléptekkel tolódik Európa a szélsőjobbra, eljön még a mozlimokkal való „kérdés-rendezés” ideje is...) És mindennek a tetejébe ahogy a keménykedő franciák az EU keretein belül teljesen értelmetlen intézkedésekkel igyekeznek “rendet” tenni, amint a legszebben a Belgiumba kiutasított, majd egyből vissza is forduló cigányok találékonysága szépen bebizonyította. (Kuruc.info: nyugalom, Bede, Sarkozy majd ezt a kiskaput is bezárja; korai lesz az örömködésed.)
„A francia külügyminiszter azt megerősítette, hogy „eléggé éles” párbeszéd zajlott le Sarkozy és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke között. „Gyakran történik ilyen a politikában. Ez nem egy jelentős incidens, nagyon jól ismerik egymást, régóta dolgoznak együtt” – jegyezte meg Kouchner, emlékeztetve arra, hogy Barroso második mandátumát a francia elnök is támogatta.”
Hogy miért olyan érdekes ez? Azért, mert a balliberális-rajvédő média azt bizonygatja, hogy egész Európa most a cigányokat kitoloncoló Franciaország ellen van, aminek szép bizonyítéka a Barroso-Sarkozy összecsapás. Az egyik ilyen bértollnok a második Függelékben megtalálható, átnézésre feltétlen ajánlott kommentárjainkkal ellátott cikkű Bede Márton. Hoppá, szegény hülye Bedét a saját oldalán(!) álló Népszabadság is megcáfolta? Mivé lesz így a világ?
Első függelék: a Népszabadság cikke:
Nem volt német–francia romavita?
A francia diplomácia vezetője egy rádióinterjúban azt mondta: nem tud arról, hogy a francia elnök és a német kancellár között szóba került-e a németországi cigánytáborok felszámolásának kérdése, amely kisebb diplomáciai vihart kavart Párizs és Berlin között. Nicolas Sarkozy a brüsszeli állam- és kormányfői találkozó után kijelentette: Angela Merkel elárulta, neki is szándékában áll a „táborokat felszámolni”.
A francia elnök állítását a német kancellár szóvivője és diplomatái cáfolták. „Én nem hallottam, pedig végig ott voltam. Az elnök nem mondott semmi különöset nekem az egészről. Lehet, hogy ez egy bizalmas megbeszélés volt Merkel és Sarkozy között” – mondta Bernard Kouchner. A francia külügyminiszter azt megerősítette, hogy „eléggé éles” párbeszéd zajlott le Sarkozy és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke között. „Gyakran történik ilyen a politikában. Ez nem egy jelentős incidens, nagyon jól ismerik egymást, régóta dolgoznak együtt” – jegyezte meg Kouchner, emlékeztetve arra, hogy Barroso második mandátumát a francia elnök is támogatta.
Kouchner ugyanakkor megismételte Párizs álláspontját, miszerint elfogadhatatlan, hogy Viviane Reding alapjogi és igazságügyi uniós biztos a második világháború történéseihez hasonlította a mostani kitoloncolásokat.
Második függelék: Bede anyaga:
Hülye nyugati politikuson röhögni = MENŐ
Velejéig romlott, szívtelen ember, aki Ukrajnán meg szegény belaruszokon nevet. A legtöbben egyébként ilyenek vagyunk. Abban viszont mindenki egyet szokott érteni, hogy a minálunk szerencsésebb helyzetben lévők balszerencséjén, bénaságán, önsorsrontásán szabad hangosan kacagni. Amikor pedig ezeknek a tejben-vajban fürdő népeknek a vezetői bizonyulnak silányabbnak a mieinknél, na akkor lehet csak igazán röhögni.
Vegyük például Franciaországot, ezt a különös vidéket, ahol a kormány nem szereti sem a burkát, sem a cigányokat. A muszlim nők viseletének megítélésén lehet vitatkozni, és nem is övezte általános európai felháborodás a francia tiltást. Pedig ez nem csak kontraproduktív intézkedés, ahogy azt az eheti bombariadó az Eiffel-toronynál szépen megmutatta, hanem igen nehezen egyeztethető össze a szabadság magasztos, és egyébként részben francia származású eszményével.
A kelet-európai cigányok vegzálása, kiutasítgatása ennél sokkal egyszerűbb ügy, nem csoda, hogy a páneurópai szélsőjobboldali csürhén kívül viszonylag kevesen tapsoltak ennek. (Kuruc.info: ez a „kevés” Európa többsége. Többek között az olaszok, a francia példa nyomán a koszovói korcsokkal szemben bekeményítő németek, a gyakorlatilag 100%-ig a Sarkozy mögött felsorakozó átlagfinnek, a csehek, a bolgárok stb.) A francia kormány cinikus aljassága olyan, egyébként Nicolas Sarkozyhez hasonlóan jobboldali politikusoknál is kiverte a biztosítékot, mint Angela Merkel német kancellár, és az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, José Manuel Barroso. (Kuruc.info: ennek kommentálását lásd a bevezetőben) Brüsszelben ritkán szokták az egyes EU-tagok – különösen az igazán fontos tagok – kormányait a nácikhoz hasonlítgatni, de most erre is bőven van példa. (Kuruc.info: Bede „természetesen” nem említi meg, hogy a nácizó luxemburgi politikus azóta kénytelen volt visszaszívni kijelentését, sőt, a saját hazája(!) határolódott el tőle. Ejnye Bede – pár nappal a történtek után is elhallgatod ezt a cseppet sem marginális eseményt?!)
Mindig megalázó olyan angol – vagy éppen francia – nyelvű újságcikkeket olvasni, amelyekben a szerző alig leplezi őszinte megdöbbenését, hogy azon a hülye Magyarországon milyen vezetőket képes magának választani a birka nép, és hogy miért nem hajlandó legalább a legselejtesebbeket elzavarni. Így hát különösen lélekmelengetők azok a pillanatok, amikor fordul a kocka.
A francia belpolitika szinte teljesen megfejthetetlen jelenség mindenki számára, aki nem szokott hóna alá csapott bagettel, az aktuális időjárási viszonyokhoz képest botrányosan alulöltözve végigszökellni Párizs híres kör- és sugárútjain. Annyit viszont még kívülállóként is észre lehetett eddig venni, hogy ezek a franciák nagyon szeretnek maguknak rendkívül arrogáns, mindenféle mocskos figurákkal smúzoló, viszont kérlelhetetlenül tökös vezetőket választani, Napóleontól de Gaulle-on át egészen Jacques Chiracig. A Sarkozy-jelenség így különösen megfejthetetlen.
Nehéz megérteni a férfit, aki a világ egyik legkívánatosabb nőjének oldalán, egy relatíve kívánatos ország első embereként is ilyen pitiáner tudott maradni. (Kuruc.info: Sarkozy pitiáner? Érdekes, amíg nem lépett fel a cigók ellen, addig a magyarországi balliberálisok kedvence volt. Most, hogy fellépett a Párizs összbűnözésének 60-80%-áért felelős korcsok ellen, menten „pitiánerré” vált?) Olyanról például Prince óta nem hallott a világ, hogy egy alacsony növésű férfi pénzt és hatalmat latba vetve intézze el, hogy nyilvános fellépésein hozzá hasonlóan apró emberek lehessenek csak körülötte (Kuruc.info: szánalom: az Index már Sarkozy alacsony növésével példálózik, mint negatívum – ha már mást nem talál...). Amit pedig Sarkozy szellemi vezérletével a bevándorló cigányok ellen Franciaországban elkövetnek, arra – ahogy ugye sokan hüledezve rámutattak –, tényleg nem volt példa Nyugat-Európában 1945 óta. (Kuruc.info: aljas hazugság. 1945 után is irtották, üldözték rendesen a korcsokat. Hadd utaljunk pl. arra, hogy még az náci múlt miatt a sarokba kényszerített NSZK-ban is megtörténhetett a következő: „Magasabb szinten, 1956-ban [már a jópofizás, a politikai korrektség, a náci múlt miatti kussolás idejében] a Német Szövetségi Bíróság úgy döntött, hogy „deportálásuk [a cigóké] koncentrációs táborokba nem faji alapú üldöztetés része volt, hanem bűnmegelőző intézkedés”.. Ez nem vicc, tessék elolvasni EZT)
A francia kormány indítékai (Kuruc.info: mi? A bűnözés felszámolása?) és módszerei annyira alávalók, hogy az ember itt Kelet-Európában kénytelen magát csipkedni, hátha csak álmodik. Tényleg nyugaton válik valóra, amivel mi csak ijesztgetjük magunkat, hogy egy demokratikusan megválaszott politikai vezető, a sokasodó viharfelhőket látva, a szörnyű nép legaljasabb érzelmeit kiszolgálva alpári rasszizmusba menekül? (Kuruc.info: hát mit csináljon, ha a franciaországban állomásozó cigók átlag 150-200-szor nagyobb arányban bűnöznek, mint az átlag? Tehet arról Sarkozy, hogy a cigányság ott is bűnöző?) Hát tényleg nem is vagyunk mi olyan hülyék ebben az európai mezőnyben?
Ha nem szerencsétlen, nagyon szegény emberek bőrét vinnék vásárra, a cigányellenes francia intézkedéseken még jobban lehetne röhögni. (Kuruc.info: „szerencsétlen, nagyon szegény emberek”... jó vicc. Lásd pl. EZT: „[Kitoloncolt] Romák érkeznek a bukaresti repülőtérre. Új ruhákban, jól tápláltan”. Ennyit a „mélyszegínségről”, „éhező”, „éhen haló”, „rongyokban járó” korcsokról...) Ahogy a necces pénzügyek esetében hagyományosan egymásnak falazó francia politikai elit néhány piti zsebtolvajra (Kuruc.info: meg súlyosan környezetkárosítóra, meg rablóra, meg [rendőr]gyilkosra stb. - hadd utaljunk arra, hogy a jelenlegi „háború” azzal kezdődött, hogy románk akarattal elgázolt egy rendőrt. Erről, „természetesen”, mélyen hallgat Bede, meg a párizsi bűnügyi statisztikákról [pár ITT] is. Meg aztán, ugye, a számok nem hazudnak...) igyekszik kenni az ország minden baját. Ahogy ezek a politikusok még ahhoz is gyávák, hogy a társadalmilag beágyazottabb, sokkal keményebb diónak számító észak-afrikai bevándorlókkal merjenek kekeckedni. (Kuruc.info: majd fognak – így is rohamléptekkel tolódik Európa a szélsőjobbra, eljön még a mozlimokkal való „kérdés-rendezés” ideje is...) És mindennek a tetejébe ahogy a keménykedő franciák az EU keretein belül teljesen értelmetlen intézkedésekkel igyekeznek “rendet” tenni, amint a legszebben a Belgiumba kiutasított, majd egyből vissza is forduló cigányok találékonysága szépen bebizonyította. (Kuruc.info: nyugalom, Bede, Sarkozy majd ezt a kiskaput is bezárja; korai lesz az örömködésed.)
Ha mi csinálnánk ilyet, egész Európa visítana. Amikor Európában más csinál ilyet, mi csak röhögjünk nagyvonalúan.
