A szervezet négy aktivistája január 11. és 26. között interjút készített a belgrádi pályaudvaron olyan "menekültekkel", akiknek nem sikerült Ausztriába és Németországba jutniuk, mert nem háború sújtotta területekről, Szíriából, Irakból vagy Afganisztánból származnak. Az aktivisták állításaikat a migránsoktól kapott fotókkal is alátámasztották. (Szörnyű gonoszság, hogy az álmenekülteket álmenekültekként kezelték a rendőrök - a szerk.)

Selma Banich (b) nem a hazájáért aggódik

Selma Banich, a jelentés egyik készítője elmondta: 200 és 500 közé tehető azoknak a migránsoknak a száma, akik a belgrádi buszpályaudvaron és vasútállomáson ragadtak. A jelentés 100 betolakodó megkérdezésén alapul.

A bevándorlók elmondták, hogy az elmúlt néhány hónapban többször is megpróbáltak átjutni a szerb-horvát határon, de a horvát hatóságok minden esetben visszaküldték őket Szerbiába, ahol most iratok és pénz nélkül vannak, és a pályaudvarokon alszanak.

"Útjuk során csúnya dolgokat tapasztaltak, beleértve a horvát rendőrök által alkalmazott bántalmazást, fizikai erőszakot is" - mondta Banich.

Hozzátette, hogy a kontinensfoglalók szerint a horvát befogadóállomásokon dolgozó arab fordítók önkényesen hoztak döntéseket, ami elég volt ahhoz, hogy visszatoloncolják őket Szerbiába. Ez szerinte diszkriminatív, és sérti az emberi jogokat.

Százezrekkel kell dacolniuk a horvát rendőröknek

Tea Vidovic, a szervezet elnöke elmondta, hogy január 8-án levélben fordultak az előző belügyminiszterhez, Ranko Ostojichoz. Ebben leírták: tudomásukra jutott, hogy azokat a migránsokat, akik nem háború sújtotta területekről érkeznek, elkülönítik a többi "menekülttől", és több órára, akár egy napra is konténerekbe zárják, eközben fizikai erőszakot is alkalmaznak velük szemben.

A miniszter cáfolta az állításokat, akárcsak egy hónappal korábban, amikor először derült fény hasonló tettekre - tette hozzá Vidovic.

A horvát belügyminisztérium hivatalosan sem korábban, sem most nem erősítette meg ezeket a híreket.

(MTI nyomán)