Amerika korábbi zsidó külügyminisztere a Spectatornak adott interjút. Kissinger szerint jelenleg három lehetséges kimenetele van a háborúnak. Az első szerint Oroszország győzelmet arat:
„Ha Oroszország ott marad, ahol most van, akkor Ukrajna 20 százalékát és a Donbasz nagy részét, az ipari és mezőgazdasági fő területet, valamint a Fekete-tenger menti földsávot meghódítja. Ha ott marad, az győzelem lesz, az elején elszenvedett kudarcok ellenére is. A NATO szerepe pedig nem lesz olyan meghatározó, mint korábban gondolták.”
 Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images |
A második egy szélesebb háborúba torkollás:
„A másik kimenetel az, hogy Oroszországot megpróbálják kiszorítani a háború előtt megszerzett területeiről, beleértve a Krímet is, és akkor felmerül magának az Oroszországgal való háborúnak a kérdése, ha a háború folytatódik.”
„A harmadik kimenetel, amelyet Davosban felvázoltam, és amelyet benyomásom szerint Zelenszkij most már elfogadott, az, hogy ha a „szabad nép” meg tudja akadályozni, hogy Oroszország katonai hódításokat érjen el, és ha a harcvonal visszatér abba a pozícióba, ahol a háború kezdődött, akkor a jelenlegi agresszió láthatóan legyőzetett. Ukrajna abban az alakban fog újra létrejönni, mint amilyen a háború kezdetekor volt: a 2014 utáni harcvonal. Újra lesz fegyverkezve, és szorosan kapcsolódik majd a NATO-hoz, ha nem is annak része. A fennmaradó kérdéseket pedig tárgyalásokra lehetne bízni” – mondta Kissinger.
Kissinger szerint bizonyos területek elengedése, amelyekhez hozzátartozik a Krím is, szükséges lesz ahhoz, hogy a háború lezárható legyen. Azonban ehhez arra is szükség lenne, hogy az ukránok visszaszorítsák az oroszokat azokról a területekről, amiket idén foglaltak el.
A volt külügyminiszter szerint a harmadik kimenetel lenne a legideálisabb a Nyugatnak.
Nem helyes a Tajvanra koncentrálás
Az interjúban Kissinger kitért az Egyesült Államok Kína-politikájára is.
„Az Egyesült Államok Trump óta úgy tűnik, hogy a Kínával szembeni politikáját azon az elven folytatja, hogy ha szövetségeket épít Kína körül, az meggyőzi Kínát, hogy elfogadja a nyugaton kialakított magatartási szabályokat”
– mondta a diplomata.
„Kína évezredes történelme egy olyan ország története, amely nagyságrendekkel dominál a térségében. Ez olyan külpolitikai stílust alakított ki, amelyben befolyását teljesítményének nagyságrendjével, magatartásának fenségességével keresi, amelyet szükség esetén katonai erővel erősít, de nem ural. A Kínával szembeni hosszú távú politikának tehát két elemre van szüksége: az egyik a kellő erő, hogy a kínai hatalom ott, ahol dominánsan megjelenik emberére találjon. De ugyanakkor kell egy olyan koncepció, amelyben Kína egyenrangú félként és a rendszer résztvevőjeként tekinthet magára” – fejtette ki Kissinger, aki szerint nem helyes a Tajvanra való koncentrálás, amely csak konfrontációt szülhet.
(Neokohn nyomán)
Kapcsolódó:
