A csaknem négy éven át tartó vizsgálatot Vilmos Sándor király rendelte meg, aki hozzáférést biztosított a királyi levéltárhoz, és finanszírozta a kutatást.

A hatvan kutató részvételével készült 2000 oldalas jelentést öt könyvben adták ki, és bemutatták a királynak, aki megrendítőnek nevezte a megállapításokat, amelyek - mint fogalmazott - szembesítik a királyi családot történelmi múltjával.

Gert Oostindie, a kutatás vezetője az eredményeket bemutató leideni rendezvényen közölte: a vizsgált időszak helytartói, királyai és királynői - legalábbis Vilma királynő uralkodásáig - meg voltak győződve a gyarmatosítás jogosságáról és Hollandia számára betöltött fontosságáról.

Az Orániai-Nassaui ház "meggyőződéssel és minden lényeges fenntartás nélkül" részt vett a holland gyarmatosításban - áll a tanulmányban. A szemléletmód csak a huszadik század közepén, Julianna királynő - a jelenlegi király nagyanyja - uralkodása alatt kezdett lassan megváltozni. Hollandia 1949-ben ismerte el Indonézia függetlenégét.

A kutatás szerint az uralkodóház a transzatlanti rabszolgakereskedelemből viszonylag kevés bevételhez jutott. A tanulmány készítői szerint ez nem a rabszolgasággal szembeni ellenállásnak volt köszönhető, hanem annak, hogy a királyi család rabszolgakereskedelemben működő vállalkozásai nem voltak sikeresek.

A kutatás vezetője szerint az uralkodóház gyarmatosításban betöltött szerepe többek között abban is megmutatkozott, hogy fekete szolgálókat alkalmaztak, egzotikus tárgyakból álló gyűjteményeket halmoztak fel, valamint hierarchikus kapcsolatokat tartottak fenn a gyarmatok uralkodóival. Ezek a gyakorlatok hozzájárultak az uralkodóház tekintélyének növeléséhez. Oostindie ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Hollandia a királyi ház nélkül is nagy valószínűséggel gyarmatosító hatalommá vált volna.

A jelentés azt is megállapította, hogy bár az uralkodók támogatták a gyarmati rendszert és a rabszolgaság intézményét, többségüknek kevés közvetlen befolyása volt az ezzel kapcsolatos politikára. Közvetlen szerepet egyedül I. Vilmos király játszott, aki 1813 és 1840 között uralkodott.

Vilmos Sándor azt nyilatkozta: a múltat nem tudja megváltoztatni, de lehetőségeit kihasználva pozitívan kíván hozzájárulni a jelenhez és a jövőhöz.

A holland király 2023-ban hivatalosan bocsánatot kért Hollandia rabszolgakereskedelemben játszott történelmi szerepéért. Korábban arról is döntött, hogy nem használják tovább a királyi család aranyhintaját, amelynek egyik festett oldala a gyarmatosítást ábrázoló jelenetek miatt váltott ki bírálatokat.

Egy 2023-ban közzétett, a holland belügyminisztérium megbízásából készült történészi kutatás hasonló következtetésekre jutott az uralkodóház rabszolgaságból és gyarmatosításból származó bevételeivel kapcsolatban.

(MTI)