Bezár!
2019. október 19., szombat, Nándor napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
11:48 Harcos pólók, pulóverek, atléták, rövidnadrágok (x)11:30 "Az iszlámnak igaza van a nőkkel kapcsolatban": egy zseniális troll plakátjai a liberális Massachusetts-ben10:57 Fának ütközött egy ukrán busz Pácin és Nagyrozvágy között - tíz utas megsérült10:32 Szép kis társaság nyit iskolát Budapesten: az Iszlám Államot éltette egy Erdogan-suli tanára10:18 Megismételhetik a polgármester-választást Jászberényben - vasárnap tizennégy szavazattal győzött a népfront09:53 Egy felhőkarcolót is felgyújtottak a metrójegyárak emelése miatt tüntetők a chilei fővárosban09:19 Tagtoborzást hirdetett a Mi Hazánk08:44 Elfogták Krisztofort, a csepeli szatírt08:20 Összeomlott egy víztározó gátja Szibériában07:43 A metró alá esett egy ember a Lehel téren07:31 Vélhetően magyar vonatkozású régészeti leletek kerültek elő a Kaukázus vidékén06:56 Futni hagyták a Köpcös fiát22:02 Franciaország nemzetközi körözést adott ki az Iszlám Állam kalifája ellen21:33 A bűncselekménynek nincs neme - harsogja az Europol a kvótaegyenjogúság jegyében21:07 Mintegy 400 ezer ember idő előtti halálát okozta a légszennyezettség az Európai Unióban
24 óra legolvasottabbjai

Extra :: :: Hozzászólások

"Minden kolostorban civil rendőrök és besúgók vannak" - interjú Thupten Pema lámával

Reklám

A Ce Csok Ling kolostor az észak-indiai Dharamszalában található, eredeti mása a tibeti Lhásza közelében állt, és a vörös gárdisták a kínai kulturális forradalom alatt teljesen lerombolták. A kolostorban élő szerzetesek először Nepálba menekültek, ott folytatták tevékenységüket 1959-től 1975-ig. A következő évben a tibeti menekültek azzal az elképzeléssel és vággyal érkeztek Dharamszalába, hogy újra létrehozzák kolostorukat.
Az emigráns szerzetesek 1984-86 között nemzetközi adományokból az eredeti tibeti minta szerint felépítették ősi kolostorukat, amely a Himalája lábainál, Dharamszala felett, a festői szépségű Mcleod Ganj alatti völgyben, gyönyörű, csendes helyen, ligetes fák árnyékában található. Az intézmény alapítója a néhai láma, Tasi Gyalcen.
A kolostor újraépítésében és működtetésében aktívan részt vett az emigráns Thupten Pema láma is, aki élete kockáztatásával az eredeti tibeti kolostorból öt szobrot menekített át. Később ő lett a kolostor igazgatója. 1987 márciusában kolostoravató ünnepségre került sor a szintén Dharamszalában élő dalai láma részvételével és áldásával. A Ce Csok Ling kolostor jelenleg több mint húsz szerzetesnek ad otthont, akiket a kolostor egyetemén buddhizmusra, buddhista etikára tanítanak.
Thupten Pema láma az emigráció kezdetétől fogva részt vett szponzorok keresésében, hogy tibeti gyermekeknek, különösen árváknak segítséget nyújtsanak az emigráció viszontagságaiban. A támogatók biztosítják a gyermekek teljes ellátását, valamint segítséget nyújtanak szegényeknek és időseknek is. Thupten láma anyagi forrásokat kutat fel, hogy támogassa az emigrációba menekülteket és újraépített tibeti kolostorokat, amelyek ma is pontosan őrzik az értékes buddhista hagyományt. A támogatások segítik a tibeti buddhista szerzetesek és apácák életét és munkáját, amelyek tartalmazzák az oktatási, egészségügyi és más alapvető szükségletek kiadásait.
Thupten lámával az általános és aktuális tibeti helyzetről Hendrey Tibor, a Sambhala Tibet Központ vezetője beszélgetett.
Zoom
Thupten Pema láma Budapesten
HT: Tisztelt Thupten láma, kérem, beszéljen az életéről: milyen utat járt be a mai időkig?
TL: A tibeti-nepáli határ menetén születtem, nepáli oldalon, 1950 szeptemberében. Buddhista tanulmányaimat nagybátyám és apám mellett kezdtem el. Apám egy nyingma láma fia volt, aki nyolcéves koromtól tanított a buddhizmus alapjaira. Tízéves voltam, amikor édesanyám meghalt, emiatt ekkor több nehézség adódott a családunkban, így elhatároztuk apámmal, hogy elköltözünk. Így kerültünk Katmanduba, és ott 1964-ben kezdtem el tanulmányaimat Bodnathban a Szamgye Ling kolostorban. 1964-től 1974-ig folyamatosan ebben a gelugpa kolostorban tanultam, ahol közel hatvan szerzetes élt. Itt tanultam meg az angol nyelv alapjait is. 1974-ben utazhattam először Németországba, Hamburgba, és az itt tartózkodásom alatt tanultam meg németül. Aztán visszatértem Katmanduba, és tovább tanultam a kolostorban. 1975-ben a tanárommal azt határoztuk el, hogy felépítjük Dharamszalában a Ce Csok Ling kolostort, amely eredetileg Tibetben, Lhaszától három kilométerre délre volt található, és amelyet a kínai kommunista kormány a kulturális forradalom ideje alatt lerombolt. A Ce Csok Linggel együtt több mint hatezer kolostor és templom semmisült meg a Kulturális Forradalom ideje alatt. Mindezt tapasztalva, tanárom fel akarta építeni ezt a kolostort a száműzetésben, mert Dharamszalát a száműzetésben élő tibetiek kis Lhaszának tekintik. Így követtem tanáromat Dharamszalába, hogy segítsek neki a tervezésben és a kivitelezésben. Két évvel később, 1977-ben el is kezdtük az építkezést. Egyre növekedett a szerzetesek száma, majd egy új területet is vásároltunk, és itt kezdett el működni az új kolostor McLeod Ganjban, Dharamszalában.
HT: Kérem, mondja el, mi volt abban az időben a feladata, milyen beosztásban és meddig dolgozott a kolostorban!
TL: 1977-ben először egy kis romos házat béreltünk a hegytetőn, de ott nem volt lehetőség a bővítésre, kevés helyiség volt, és nagyon egyszerű körülmények között éltünk. Mindenképpen új helyet kerestünk, mert szerettük volna, ha több szerzetes él majd ott, és azt is szerettük volna, hogy jobb körülményeket teremtsünk számukra. Ezért vettünk egy telket és 1984-ban elkezdtük a munkát. A Ce Csok Ling elnevezés hivatalosan 1982-ban került bejegyzésre, a dalai láma által vezetett Tibeti Központ Kormányzat Vallási Főosztályán, és ezzel bekerült a száműzetésben épített kolostorok listájára. 1977-től 2012-ig folyamatosan itt dolgoztam a kolostorban. 1991-ig igazgatóhelyettesként a tanárom mellett, aki akkor az igazgató volt. 1991 szeptemberében hivatalosan, ünnepség keretében kineveztek igazgatóvá. 1992-ben a tanárom sajnálatosan eltávozott, és ekkor teljes körű felelősséget kaptam a kolostor irányításában. Akkor körülbelül ötven szerzetes élt a kolostorban. Csandzö – tibetiül annyit jelent, igazgató – a teljes hatalmat gyakorló vezető, aki az adminisztrációért felel, és alatta több beosztott dolgozik. A kempo a kolostor vallási vezetője, de én az adminisztrációért feleltem. 1977-től tanítottam is a kolostorban. A feladataim közé tartozott a public relation, a gazdasági és technikai dolgok, valamint a kapcsolattartás mindenkivel, legyen az állami alkalmazott vagy civil személy. 1991-2012 között ezekért a dolgokért teljes körűen én feleltem.
HT: Hallottuk, hogy előadásaiban mélyebben érintette Tibet kulturális, gazdasági és politikai helyzetét. Kérem, vázolja fel nagy vonalakban, mi történt Tibetben, és mi volt az események kiváltó oka?
TL: Az V. dalai láma és a XIII. dalai láma közötti évszázadokban természetesen sok politikai esemény, változás történt Tibetben, és sok politikai és vallási vezető váltogatta egymást. A dalai lámák mellett más vallási irányzatok, például a szakják, és más nemzetek, például a mongolok is uralkodtak Tibetben. A legújabb korban, Teng Hsziao-ping uralma alatt, amikortól ő volt a kommunista Kína miniszterelnöke, változásokat akart bevezetni Kínában és a környező országokban, így Tibetben is. Eredetileg Mao Ce-tung ötlete volt megszállni Tibetet (leszámítva a kínai császárokat, akik mindig is ácsingóztak a tibeti fennsíkra), amit 1947-ben a Kínai Vörös Hadsereg meg is kezdett Amdo és Khám régiókban. Csang Kaj-sek, a kínai forradalom ünnepelt vezetője Mao Ce-tung miatt elvesztette a hatalmát, így száműzetésbe menekült Kínából Tajvanra. Így került hatalomra Mao Ce-tung, aki szinte azonnal lerohanta Tibetet. Amdo és különösen Khám régióban kezdődtek a bombázások, amiknek, mint említettem, sok kolostor és személy esett áldozatul. Ebben az időben a tibetiek részéről komoly gerillaharcok folytak a kínai kommunista megszállókkal szemben. A tibetiek próbáltak védekezni, de nem voltak elég képzettek katonailag, és nem volt megfelelő felszerelésük sem, inkább fizikai erejükkel, például kövekkel, botokkal próbáltak védekezni, de természetesen nem tudták megvédeni hazájukat. Nagyon sok ember meghalt. Csam Do és Ba Li Dam kolostorokat is teljesen lerombolták, valamikor 1947 után, és sok más kolostort is lebombáztak. Nagyon sok ember meghalt ezekben a régiókban. A tibeti kormány nem tudta irányítása alatt tartani a helyzetet, mert távol voltak ezek a régiók Lhaszától, és akkor nem voltak sem repülőgépek, sem helikopterek, hanem lovakkal közlekedtek, és kevés volt az információ… A tibeti kormány képviselőt küldött Khámba, egy minisztert, de el sem jutott oda, mert útközben elfogták. 1948-49 körül már benn voltak a kínaiak Közép-Tibetben és Lhaszában. Egyre többen és többen jöttek, katonák és mindenféle emberek, eleinte csak látogatóba, aztán lassan egyre többen lettek, beszivárogtak Tibetbe, és ott maradtak 1959-ig, és mondhatni azóta is. Szinte teljesen elfoglalták az országot.
Zoom
A történelmi Tibet
HT: Mi a történelmi háttér a kommunista időszak előtti Tibetben?
TL: A kínai kommunistáknak több okuk és igen nagy érdekük volt, hogy elfoglalják Tibetet. Az első ok, hogy Tibet egy fennsíkon (magasföldön) helyezkedik el, innen akarták mindig is szemmel tartani a környező országokat, Nepált, Indiát és más országokat. A másik ok, hogy Tibet érintetlen, kiaknázatlan, de nagyon gazdag terület volt ásványok és egyéb kincsek tekintetében. Eleinte kínai kutatók jöttek, hogy felkutassák a föld kincseit, és megvizsgálják a bányászat lehetőségeit. Agresszívan és egyre nyomatékosabban meg akarták szerezni ezeket a kincseket – aranyat, ezüstöt, rezet, sót, olajat, sőt gázolajat is – amiből nincs olyan sok, mint az arab országokban, de azért bőven van. Tibetben nagy erdőségek is voltak, mára sokat kiirtottak - és a kitermelt fát is Kínába akarták vinni. Kína akkortájt sokkal szegényebb ország volt, ilyen kincsekkel nem rendelkezett, és így akarták felvirágoztatni a kínaiak a gazdaságukat. A tibeti kolostorok nagyon gazdagok voltak vallási kincsekben, sok arany, ezüst szobor és sok értékes kincs volt a kolostorokban. A kínai kommunisták úgy gondolták, hogy a kulturális forradalommal ezekhez könnyen hozzá tudnak jutni, hogy a saját gazdaságukat fellendítsék. Tehát Tibet földrajzi helyzete, gazdagsága és a bányászati lehetőségei miatt volt fontos Kínának. Ma is hatalmas bányák működnek Tibetben, és ma is sok helybéli tiltakozik ez ellen, hiszen sok állat elpusztul a környezetszennyezés miatt, és sok ember megbetegszik vidéken ismeretlen betegségekben. Ahogy az amerikai őslakos indiánok, úgy a tibetiek is tisztelik a hegyeket, a tavakat, az erdőket. A kínaiak a folyókra duzzasztógátakat építettek, az erdőket kivágták, a hegyekből kibányásszák a föld kincseit, a vadállatokat megölik, így teszik tönkre a környezetet, ami az ott élő emberekre is hat, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is, megbetegszenek és meghalnak... A bányavállalatok élére kínai vezetőket állítanak, akik elviszik a vállalatok pénzének nagy részét, és ezeket a kínai kommunista kormány is védi. Ha a tibetiek ezzel nem értenek egyet, és meg akarják akadályozni a kizsákmányolást, akkor katonákat küldenek rájuk, tiltakozásaikat erőszakkal leverik, és gyakran még lőnek is a lakosságra.
Zoom
Kínaiak Lhaszában
HT: Jelenleg Tibet kínai politikai és gazdasági vezetés alatt áll. Mit jelent a gyakorlatban ez a tibeti emberek számára? Hogy érezték magukat az emberek az elmúlt 50 évben?
TL: A tibetiek nagyon sokat szenvedtek az elmúlt évtizedekben. Néhány éve a kínaiak nyitottabbak, megengedik a vallás részleges gyakorlását és a kultúra részleges művelését is, néhány kolostort újraépítettek, templomokat restauráltak, főleg Lhaszában, Khám és Amdo régióban, és meg is nyitották ezeket – de mindig ott, ahova várhatóan sok turista érkezik. A dolgok természetéből adódóan a tibetiek egyik szeme sírt a másik pedig nevetett, hogy ezek megtörténhettek, hiszen a kulturális forradalom alatt és utána hosszú ideig még a Buddha-szobrok birtoklása sem voltak megengedett, vagy még olajlámpást vagy füstölőt sem gyújthattak, nem mantrázhattak munkaidő alatt, és aki az om mani padme hum mantrát recitálta magában, és mozgott a szája, azt meg is kínozták. Egyébként a tibeti zászló és a dalai láma képének birtoklásáért még ma is súlyos büntetés jár. 1980 után Teng Hsziao-ping sok mindent megváltoztatott. Sok-sok pénzt, több milliárd dollárt termel a kínaiaknak a turizmus minden évben. Ma kívülről úgy tűnik, hogy a jelenlegi helyzet Tibetben jobb, de belül, különösen a kolostorokban morálisan kínozzák a tibetieket, a lámákat. A civil emberek, különösen a Tibeti Autonóm Területeken nagyon sok megszorítást élnek át. Nem beszélhetnek szabadon, nagyon óvatosnak kell lenniük, folyton amiatt kell aggódniuk, hogy kinek mit mondanak, mert figyelik őket, nem beszélhetnek külföldiekkel, mert feltételezik a kínaiak, hogy a tibetiek kibeszélik a problémákat, vagyis azt, mi történik Tibetben. Nem mehetnek szabadon sehova, ha egyik kerületből a másikba akarnának menni, a kínai hatóságok engedélye szükséges hozzá, a kínaiak azonban szabadon mozoghatnak, őket nem korlátozzák.
Zoom
Tankok a Potala palota előtt
HT: Látszólag tehát most az élet könnyebb Tibetben, mint korábban. De úgy látom, a kínai politika valójában nem változott, csak trükkösebb módszereket alkalmaznak. Milyen diszkrimináció tapasztalható konkrétan a tibetiek ellen?
TL: Ahogy mondtam, nincs szólás- és vallásszabadság, nem utazhatnak, még az egyik kerületből a másikba sem, ez csak rendőri engedéllyel lehetséges, nem beszélhetnek szabadon, nem mondhatják el bajaikat és sérelmeiket. Nem gyakorolhatják a vallást sem szabadon – minden kolostorban civil rendőrök és besúgók vannak, akik számára külön irodákat hoztak létre. A szerzeteseknek minden nap részt kell venni az ideológiai oktatásokon, és nap mint nap kérdőíveket kell kitölteniük, amiben bírálniuk kell a dalai lámát, hangoztatniuk kell, hogy Tibet Kína része, és hogy egyetértenek a kínai kommunista ideológiával - ezt alá kell írniuk, ha nem teszik, elküldik őket a kolostorból.
HT: Keveset hallani a világsajtóban a Tibetbe történő betelepítésekről, pedig, gondolom, ez az egyik legérzékenyebb pontja a tibeti helyzetnek.
TL: Ez az egyik legnagyobb probléma, a dalai láma emiatt aggódik legjobban. A betelepítések folyamatosak, és nap mint nap erősödnek. Ott tartunk, hogy a tibetiek kisebbségbe kerültek Tibetben. Ha egyszer visszatérhetünk Tibetbe, és ha akkor majd meg tudjuk védeni emberi jogainkat, fel tudjuk támasztani a kultúránkat és a vallásunkat, rendbe tudjuk hozni a környezetünket, akkor a tibeti kultúra és vallás talán fennmaradhat. De amióta a vasút megépült, Kína folyamatosan küldi a szegény kínai embereket Tibetbe, a kormány még anyagi támogatást is nyújt nekik, ha ide költöznek. Kína túlnépesedett, Tibetben pedig van elég hely, és ez a tibetiek számára nagyon veszélyes helyzet.
(Folytatjuk)
(Kuruc.info, képek: TibetPress/archívum)
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready