Miközben kesergünk az európai demográfiai mutatók nem éppen daliás alakulásán – joggal –, Japán lakossága lényegében elnéptelenedésre ítéli hazáját. A már unalomig ismételt, közhelyszerű megállapítások a japánok nyugati szemmel is ijesztően felgyorsult életéről és a szinte elviselhetetlen munkaterhekről szembetűnően éreztetik hatásukat: a japán nemzeti népegészségügyi intézet legfrissebb kutatása szerint a vizsgálatban részt vevő felnőtt, 18 és 34 év közötti férfiak hetven, míg a nők hatvan százaléka nem él kapcsolatban, miközben 43 százalékuknak még semmilyen szexuális tapasztalata nem volt.

Nem véletlen, hogy a demográfusok megkongatták a vészharangot: 2015-ben az országban nagyjából egymillió gyerek született, és 1,3 millióan hunytak el. Rá egy évvel a születések száma – évtizedek óta először – egymillió alá zuhant. A jelenlegi kormány tetemes anyagi ráfordításokkal kívánja megváltoztatni a kedvezőtlen tendenciákat, de már korábban is történtek ilyen kísérletek: 2010-ben például iskolai foglalkozás indult, melynek keretében a fiúkat készítik fel későbbi férji szerepükre.

Van egy másik, első ránézésre kevésbé riasztó, mégis elszomorító és szociológiailag legalább annyira tanulságos számadat is. Évről évre ezres nagyságrendben kelnek el a szexbabák Japánban. A legtöbben nem szívesen mutatkoznának nyilvánosan „partnerükkel”, ugyanakkor akadnak olyanok, akik akár saját családjuk előtt is vállalják bizarr kapcsolatukat. Közéjük tartozik Masayuki Ozaki, a 45 éves fizioterapeuta, egyike azoknak a japán férfiaknak, akikről az AFP fotósa, Behrouz Mehri sorozata készült. Masayuki házassága nemrég ment tönkre. Elmondása szerint feleségével közös gyerekük születése után szűnt meg teljesen a szexuális életük. A magány elől a szexshopba menekült, itt „ismerte meg” Mayut. A baba – társaihoz hasonlóan – majdnem tökéletes illúziót kínál.

Az embernagyságú, szilikonból készült figuráknak hajlítható váz az alapjuk, bőrük szinte az emberéhez hasonló finomságú, és meglepően természetesnek látszik a tekintetük. És számos előnyt kínálnak – legalábbis azoknak, akik elégedetlenek a valódi, sokszor kiábrándítóan összetett és küzdelmes élményekkel –, fejük és intim testrészük is cserélhető.

Masayuki annyira nem szégyelli mesterséges kedvesét, hogy egy fedél alatt lakik vele, valamint nejével és lányával. Utóbbiak eleinte hevesen tiltakoztak a különös életközösség ellen, ám mostanra elfogadják a szokatlan lakótársat. A férfi kerekesszékben viszi sétálni a bábut, öltözteti, ékszerekkel is kedveskedik neki.

Hasonlóan lelkesen szervez közös programokat szilikonpartnerének a fotósorozat egy másik szereplője, a 62 éves Sanji Nakajima. Együtt fürödnek, és a férfi szörfözni is elviszi a műnőt. A különös – és nyugodtan mondhatjuk, beteges – vonzalom miatt Sanji Nakajima családja széthullott. Felesége elhagyta, fia elfogadja apja választását, ám lánya megszakította vele a kapcsolatot.

Hosszasan lehetne elemezni a fenti jelenség okait és következményeit, és nem is lenne haszontalan. Már csak azért sem, mert a nyugati világban is számos olyan elemzés lát mostanában napvilágot, amely arra figyelmeztet: az egyre tökéletesebb virtuális szemüvegek és a pornográfia élményének összekapcsolása Amerikában és Európában is azt eredményezi, hogy fiatalok tömegei fordulnak el a valós, kézzelfogható, mondjuk úgy, hús-vér emberi kapcsolatoktól.

Szathmáry István Pál - MN