Az Új Európa hasábjain megjelent könyvbemutatót A társadalmi válság okai címmel dr. Orbán János, a lap egyik szerzője publikálta Ferdinand Fried Die soziale Revolution: Verwandlung von Wirtschaft Gesellschaft című művéről. A könyvet Lipcsében adták ki 1942-ben és legjobb tudomásom szerint nem jelent meg magyarul, így minden bizonnyal ez az egyetlen magyar nyelvű forrás, ismertető Ferdinand Fried szóban forgó könyvéről.

Ferdinand Friedrich Zimmermann (írói nevén Ferdinand Fried) 1898. augusztus 14-én született az Odera mentén található Bad Freienwaldéban. Harcolt az első világháborúban és sok sorstársához hasonlóan egy rövid ideig őt is megérintette a "szocializmus szele", ám abból hamar kiábrándulva, 1919 és 1923 között a berlini Humboldt Egyetemen (ekkor még 1945-ig bezárólag III. Frigyes Vilmos alapító után Friedrich-Wilhelms-Universität zu Berlin néven volt ismerhető) tanult filozófiát és közgazdaságtant. Tanulmányait követően újságíróként helyezkedett el, több nívós lapnál is dolgozott.

Saját önéletrajza szerint 1930-tól kezdve állt kapcsolatban az NSDAP-val, 1932 nyarától pedig olyan emberekkel ápolt szoros munkakapcsolatot, mint Heinrich Himmler, Joseph Goebbels vagy Richard Walther Darré. 1934. szeptember 2-án személyesen Himmler vette fel az SS-be, ám az NSDAP-be csak később lépett be. Tanított a csehországi Károly Egyetemen, számos politikai, gazdasági művet írt, de újságíróként is tovább publikált, sajnálatos módon Magyarországon viszont egyáltalán nem ismertek e művek, mint ahogy maga Zimmermann sem.

A háború után számos írása betiltásra és megsemmisítésre ítéltetett a szovjet megszállási övezetben. Ő maga pedig 1948-tól – természetesen Nyugat-Németországban – ismét publikálni kezdett egy egészen 2000-ig fennálló evangélikus egyházi lapban, a Deutsche Allgemeine Sonntagsblattban. 1953-tól a haláláig, 1967-ig a Die Welt vezető szerkesztője gazdasági területen. Életében nemcsak nemzetiszocialista volt, de hívő keresztény is.

Ahogy az ajánlóból kiderül, Ferdinand Fried az ipari forradalomtól kezdve datálja a hagyományos társadalmi keretek felbomlását, viszont – nagyon helyesen – nem gondolta azt, hogy korunk problémáira a "vissza a középkorba" módszer lenne a gyógyír, lévén visszafelé nem lépkedhetünk. A lezüllesztett, gyökérvesztett tömegeket egy modern, fejlődő államba kívánta betagolni, ahol tömegből nép lehet belőlük, a vadkapitalista kizsákmányolás helyébe pedig nem az osztályharcot, hanem a munka megbecsülését és az igazi, építő munka értékét emelte. Zimmermann fontosnak tartotta a mezőgazdaság fejlesztését és a falvaknak is nagy jelentőséget tulajdonított, amelyben az élelmiszer-ellátás és a népszaporulat bölcsőjét látta. Orbán János ajánlója egyébként tökéletes ismertető. Nem túl részletes, ám alaposan kitér Ferdinand Fried főbb tételeire, ezekkel pedig neki köszönhetően kedves olvasóink is megismerkedhetnek.

Zimmermann időtálló gondolatai pedig mai forrongó világunkban is megfontolandóak és követendőek, lévén a nemzetiszocialista elvek mentén lehetne újjászervezni a haldokló Európát. "A modern állam tehát csakis szociális állam lehet" – vallja Zimmermann.

Társadalmi és gazdasági átalakulás korát éljük. Egy negyedszázad óta heves lökések rázkódtatják a társadalom épületét, életformák omlanak össze, amelyekről azt hitték, hogy örök életűek lesznek. Új társadalmi és gazdasági rend van kialakulóban s az új világ képe nemcsak az emberiség vágyában él, hanem leendő életformáinak alapvonalai ott sarjadzanak már a mai társadalmi fejlődésen. Milyen okok robbantották szét a régi világképet? Milyen lesz az új világrend? Ezekre a kérdésekre keres feleletet Ferdinand Fried most megjelent könyvében (Die soziale Revolution). Könyvének vezető gondolatait adjuk az alábbiakban.

A középkori életforma tulajdonképpen akkor változott meg lényegesen, amikor a gépeket feltalálták. Az emberiség életében megvalósult a fausti probléma: az ember szerződést kötött az ördöggel (az ördögöt technikának hívták) s eladta neki lelkét. A gép segítségével az ember egy magasabb fejlődési fokra lépett. Ez a fejlődés azonban már nem élettani, hanem szellemi síkon folyik le; nem kezünk, hanem szellemünk fejlődik s a gépekben a szellemünk által lekötött természeti erők dolgoznak helyettünk. Az ördög azonban követeli jussát s a szerződést teljesíteni kell. Az ember rabja lett saját teremtményeinek s ma már az előtt a probléma előtt áll, miként tudja uralmát a gép felett megszerezni.

A gépek uralomra jutása az ún. ipari forradalom keretében ment végbe. A technikai fejlődésnek a szabadság kellett, sok szabadság s ez végül is anarchiába fulladt. Az ember úrrá lett a természeti erők felett s a szerszámok helyett gépeket alkalmazott. A gép azonban gyökeresen felforgatta a társadalmi tagozódást. Felbomlott minden középkori kötelék. Új munkanemek keletkeztek s velük új foglalkozási ágak tagolódtak a régiek mellé vagy helyébe. A társadalom sokrétűbb lett. Régi, erős társadalmi osztályok elvesztették súlyukat s újak nyomultak helyükbe. A kézművesosztály egy része, mint gyártulajdonos, magasba lendült, hatalomhoz jutott, a másik bérmunkássá süllyedt.

A bérmunkássá süllyedt rész anyagi romlásba jutott s társadalmi megbecsülést is elveszítve, tömeggé vált. A gépesített termelés nagy tömegű munkaerőt kívánt és tömeges fogyasztást igényelt, mert a termelés csak így volt rentábilis. A tömeg mennyiségi növekedése pedig szükségessé tette a tömeges termelést. A gép és az ember eme kölcsönhatása alakította ki a modern proletariátust, amely nem ismert többé nemzeti határokat, hanem csak osztálykülönbségeket, nemzetközi volt és a gép szerint igazodott. A szerencsés véletlen, vagy erőszak útján magasabb fokra került másik résznek, a tőkésnek kíméletlensége pedig felkeltette a kisemmizett tömegekben az osztálygyűlölet érzését.

A rohamosan fejlődő iparosodás munkaerő-szükséglete megmozdította a falut is. Az iparos országok a nemzetközi munkamegosztás elve alapján gabonaszükségletüket a tengeren túlról fedezték s elhanyagolták saját mezőgazdaságukat. Az agrárlakosság elszegényedett s ennek következménye lett az, hogy a falusi lakosság elhagyta faluját (Landflucht) s az ipar által nyújtott jobb kereseti lehetőségektől csábítva a városba tódult. Ott pedig csak az ipari proletártömegek számát növelte.

Az ipari forradalom minden köteléket felbomlasztott. Az állam elvesztette hatalmát, a család is bomlásnak indult. Az emberiség gépimádatba esett s a technika lett az élet értelme. Az új társadalmi rétegek hagyomány nélkül, gyökértelenül nőttek fel. Csak természetes, hogy amikor a társadalmi és gazdasági válság ránk tört, a lelkekben új géprombolás indult meg s rohamosan faluimádat lett úrrá az emberiségen.

Mi legyen a kivezető út? Visszafelé nem lehet; ha a gépeket mozdulatlanságra akarnánk kárhoztatni, ki kellene irtani az emberiség háromnegyed részét is. Az ipari forradalom, amikor a technikai munkamegosztás folytán a munkamenetet apró részekre tagolta s a közlekedést meggyorsította, két irányban is magában hordta a jövő fejlődési irányát. Egyik: a széttagolt munkarészek csak közösségbe szervezve tudtak egészet alkotni; másik: a nagyobb közlekedési gyorsaság lehetővé tette a nagyobb gazdasági egységek kialakulását. A jövő útja: új társadalmi közösségbe kell beletagolni a tömeget. Ennek megszervezője és végrehajtója csakis a modern állam lehet.

A könyv második részében azt kutatja Ferdinand Fried, hogy milyen módon alakíthatja ki a modern állam a modern társadalmat. Az emberiség hozzászokott, hogy közösségben éljen, meg kell tehát teremteni számára azt a közösséget, amely a technika segítségével magasabb fejlődési fokra jutott emberiségnek megfelel. Ez a magasabb forma a népközösség. A technika több módon is segítségünkre jön abban, hogy a közösség kialakítható legyen. Először is; a technikai fejlődés a termelésben specialistákat alakított ki s ezek egyike sem képes életét a többiek munkája nélkül megoldani. Másodszor; a technika vívmányai, a vasút, az autó, a repülőgép, a telefon, rádió megoldják azt a feladatot, ami a XVIII. század abszolutisztikus államában megoldhatatlan volt: lehetővé teszik az államalkotó népközösség egybefogását és egységes irányítását. Hivatott továbbá arra is, hogy kiegyenlítse a falu és a város életszínvonala között lévő különbséget s ezáltal is megerősítse a közösségtudatot.

A modern tömeg mechanikus összefüggése helyébe lép a népközösség szerves összetartó ereje, az összetartozás érzése. A nép nem más, mint öntudatra és önbecsülésre ébredt tömeg. Természetes, eme modern közösségnek modern és erős összetartó szervezet kell, ez pedig a modern állam.

Az ipari forradalomig az állam a társadalom mindenkori állapotának kifejezője volt. Valóságát és tekintélyét ez adta meg, hogy az általa képviselt állam is valóság volt. Amint azonban felbomlott a társadalmi rend, megszűnt az állam valósága és tekintélye is. A hatalmat az ipari forradalom által feldobott réteg – tehát a tőkések – szerezték meg. Az állam most már nem fejezte ki a társadalmi állapotot, hanem osztályuralom lett. Ily módon az ipari forradalom nyomán keletkezett másik réteg, a tömeg is igényt tarthatott a hatalomra s ez az osztályharc megindulását jelentette.

Az új társadalom kialakulásának alapfeltétele, hogy a társadalmi értelemben vett „nép” (azaz tömeg) elveszítse alacsonyrendűbb-érzését és az osztálygyűlöletet s megszerezze a többi rétegekkel való közösségtudatot. Az ily módon keletkezett „nép” (tehát nemzeti társadalom) alkotja a modern államot, mert az ily értelemben vett nép csak úgy állhat fenn, ha megtalálja az állami keretet. Ma tehát az állam és a nép azonosak.

Az ily módon kialakult társadalom jelentené a szociálizmus megvalósulását. A modern állam tehát csakis szociális állam lehet.

Milyen lesz a modern társadalom egyes tényezőinek helyzete? Milyen lesz elsősorban is az állam és gazdasági élet viszonya? A közgazdaság az állam és a társadalom funkciója. Az államnak tehát meg kell találnia a neki megfelelő gazdasági formát. A liberálizmus gazdasági rendjében a szabad áralakulás kormányozta a gazdasági életet, a modern állam maga akarja azt irányítani és meg akarja valósítani a gazdasági életben is a szociális gondolatot. Ezért figyelembe veszi a gazdasági folyamatokban is a népközösség érdekeit s a rentabilitás helyébe a produktivitást állítja be irányító elvként. A szélsőséges individualizmus és az államszocializmus szintéziseként pedig az államilag irányított tervgazdaságot valósítja meg.
Mi lesz a sorsa az új gazdaságban a liberalizmus hősének, a merész, kíméletlen és csak nyereségvágytól hajtott vállalkozónak?

A vállalkozót az ipari forradalom szülte s később fel is falta saját gyermekét. A tömegtermelés és a racionalizálás az ipari koncentráció felé vezetett. A kialakuló mamutvállalatok, kartellek és szindikátusok, már nem a merész vállalkozáson, hanem a gondos és előrelátó terveken épültek fel s az egyéni kezdeményezés helyébe a közösségi munkát állították. A vállalkozó nem viselt többé kockázatot s így a nyereségre való igény is elvesztette erkölcsi alapját. A gazdasági tervszerűséget képviselő kartellnek nincs erkölcsi alapja, mert magángazdasági érdekeket képvisel. A tervezésben helyére lép a modern állam s ez nemzetgazdasági érdekeket tart szem előtt. A „vállalat” így átalakult „üzemmé” s a vállalkozó az üzem vezetőjévé (Betriebsführer). Az államnak főként arra kell ügyelnie, hogy az egyéni kezdeményezést ne ölje ki teljesen, az üzem vezetőjét ne nyomorítsa hivatalnokká, hanem megtalálja a szabadság és a felelősség helyes arányát.

Megváltozik az ipari forradalom másik gyermekének, a munkásnak helyzete is. A technika fejlődése a munka kifinomodását idézte elő. A munkás a gépet igazgatja s ez az uralkodás érzését kelti benne. Munkája inkább szellemi síkra tolódik át s ez magával hozza annak társadalmi értékelését. A liberalizmus megteremtette a tulajdon ethoszát, a mai kor pedig megteremti a munkaethoszt, a munka magasabb értékelését. A modern állam feladata, hogy a munkásosztályt beletagolja a népközösségbe s munkája értékének arányában részesítse a megbecsülésben s a kultúra és civilizáció áldásaiban.

A liberális gazdasági rend által előidézett faluhagyás (Landflucht) megakadályozása a modern államnak két okból is nagyon fontos feladata. Először is azért, hogy a népközösség számára szükséges élelmiszert a saját területén biztosítsa. Másodszor pedig azért, hogy a mezőgazdasági népesség megerősödésével biztosítsa a népesedési állapotot. A falutól való menekülés legfőbb oka az, hogy a mezőgazdasági munka még ma is a legnagyobb fizikai erőfeszítést kívánja és emellett aránylag alacsonyabb keresetet biztosít. A városba özönlés meggátlását úgy lehetne elérni, ha a mezőgazdaságot megfelelően gépesítenék s a falusi lakosság számára is biztosítanák mindazt a kényelmet és kulturális, valamint szórakozási lehetőséget, ami a városlakóknak a rendelkezésére áll.

Az új állam megoldja majd az államhatalom és a pénz között fennálló több évszázados ellentétet is. Ha az állam gyenge, akkor a pénz erős, amint ezt a liberális államnál is láttuk. Ott a pénz volt az egyetlen összekötő erő és a pénzarisztokrácia irányította az államot. A mai állam a pénz irányítását kezébe veszi, a nemzeti munkát teszi fedezetéül s így a pénz azzá válik, ami a hivatása: az állam által irányított termelés funkciójává.

Befejezésül arra a megállapításra jut, hogy a mai háborúban nem népek és hatalmi csoportok, hanem világnézetek állanak egymással szemben s ez gyakran még az egyes népeket is két részre osztja. A harc kimenetelétől függ, hogy az egész világ a bolsevizmus karjaiba hull, vagy beleolvad-e az egységes, fakó amerikai konzerv- és jazzkultúrába, avagy a régi kultúrértékekhez kapcsolódva megőrzi egyéni színeit és sokféleségét.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info