Már a korai keresztény korban kialakult hagyomány szerint a Szentlélek eljövetelére a jeruzsálemi Sion hegyen került sor. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ószövetségi, tehát a zsidók Sionja (Hár Cijon – הר ציון) nem a mai, a keresztények Sion hegye, hanem attól néhány száz méterrel távolabb van.

Az Ószövetségben a zsidók Sion hegyéről 19 alkalommal történik említés, s amely tulajdonképpen a Templom- vagy néven a Morijá-hegy, ahol a zsidók ókori szentélye állt. A mai, a keresztények Sion hegyét a palesztinai arabok Dzsebel Daúd-nak (Dávid hegyének – جبل داود, vagy a héber után Dzsebel Szahjún-nak (Cion-hegy – جبل صهيون) neveznek.

A keresztények által Sionnak nevezett hegyen az üdvtörténet több jelentős eseménye is lezajlott. A több nagyobb egységre osztott mai Nagy-Jeruzsálem ősi, de mégsem a legősibb településmagja a Nagy Szulejmán Oszmán-Török szultán által épített városfalakon belüli óváros délnyugati sarkától alig néhány méterre, de már a falakon kívül, a Jézus korabeli Felsőváros (Há-Ír Há-Eljoná – העיר העליונה) természetes folyatásaként emelkedik a Sion hegy. Úgy is mondhatjuk, hogy a Sion hegy északi része a mai óváros falain belül, míg a déli része a falon kívül helyezkedik el. A városfallal kettészelt Sion hegyet északon az úgynevezett Keresztező- vagy Szélességi völgy (Náhál Colév – נחל צולב), nyugaton és délen a Gyehenna-völgy (Géj Ben Hinnom – גיא בן הנום), míg keleten a Tyropaion-völgy (Náhál Há-Tyropaion – נחל הטירופאון) határolja.

A Sion hegy legmagasabb pontján, a tengerszint feletti 765 méteren áll az a sokszor fölépített és lerombolt épület, amelynek alsó részét a zsidók és a muszlimok Dávid király sírjaként, míg a felsőt a keresztények az Utolsó Vacsora színhelyeként tisztelik. Az emeletes épület birtoklásáért tulajdonképpen a mai napig folyik a küzdelem a három monoteista világvallás hívei között.

A keresztény templomok és kolostorok építése a Sion hegyen a bizánci uralom idején kezdődött, miután ehhez a helyhez a kereszténység történetének több jelentős eseménye is fűződik. Jézus az Utolsó Vacsora helyeként tisztelt „emeleti teremben” mosta meg a tanítványai lábát nagycsütörtökön, majd megalapította az Eucharisztiát. Ebben a teremben jelent meg föltámadása után a tanítványainak, s a mennybemenetele utáni pünkösdkor itt került sor a Szentlélek eljövetelére. Amikor Pétert börtönbe zárták, a kis őskeresztény közösség itt imádkozott a szabadulásáért, s miután kiengedték, első útja ide vezetett. Itt szenderült örök nyugalomra a Boldogságos Szűz Mária.

A teljes Sion hegyet Eudókia bizánci császárnő (Meghalt Kr. u. 470-ben) vette körül fallal, de a városfalakat fölújító Nagy Szulejmán Oszmán-Török szultán 1538-ban a Sion hegy déli részét nem tartotta érdemesnek a körbekerítésre. Pedig a muszlimok számára is megszentelt hely a Sion hegy, mert itt található Daúd próféta, azaz Dávid király sírja (Káber en-Nebi Daud – قبر النبي داود ).

A keresztények számára a fentebb említett okokon kívül azért is szent ez a hegy, mert itt állt Kajafás főpap háza, ahová összehívta a zsidó nagytanács tagjait, akik döntöttek Jézus kiszolgáltatásáról a rómaiaknak. Kajafás hajdani házától nem messze van az a pont, ahol Péter apostol háromszor is megtagadta a Mestert, miután kiadták a rómaiaknak. A Sion hegyen temették el Szent István vértanút.

Az újszövetségi Az apostolok cselekedeteiben írva van, hogy Jézus tanítványai a Mester mennybemenetele után az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, s „fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni. (…) és imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” Nem kétséges, hogy a bibliai elbeszélés a Jézus föltámadása utáni első őskeresztény közösségről szól, amelynek Szűz Mária is tagja volt.

A Szentlélek eljöveteléről, majd Péter apostol nevezetes pünkösdi beszédéről szóló leírás Az apostolok cselekedeteiben így kezdődik: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak”. Ugyanazon a helyen, tehát az Utolsó Vacsora színhelyén, a kis őskeresztény közösség együttlétének helyet adó „emeleti teremben”. Az Újszövetség azt nem írja, hogy pontosan hol volt az a jeruzsálemi hely, ahol a fentebb említett nevezetes eseményekre sor került.

Jeruzsálemi Szent Kyrillosz a Kr. u. IV. század derekán írt katekézisében már egyértelműen leírja, hogy a Sion hegyén áll egy „felső templom”, amelyet a keresztények a Szentlélek eljövetele emlékének szenteltek. Egy Aetheria, vagy másképpen Egeria nevű, valószínűleg apáca a Kr. u. 381-384 között zarándokolt el a Szentföldre, s írásos beszámolójában megemlíti, hogy a pünkösdi liturgiát a Sion hegyi „Felső-, vagy Apostol-templomban” végezték.

A Kr. u. V. század első felében írt egyik örmény lekcionáriumban (liturgikus olvasmányokat tartalmazó könyv) olvasható az első fennmaradt írásos emlék arról, hogy az Utolsó Vacsora terme azonos a Szentlélek eljövetelének „emeleti termével”. Szent Szophroniosz (Kr. u. 550 – 638) jeruzsálemi pátriárka a Kr. u. VII. század első évtizedében az egyik vallásos költeményében már egyértelműen a Sion hegyre, azaz a Felsőváros délnyugati részére teszi az Utolsó Vacsora, a Szentlélek eljövetele és Szűz Mária elszenderülésének helyét.

Az „emeleti termet”, majd annak helyére épített újabbat a Sion hegyen állt többi templommal együtt a kereszténység kezdeti korszakától fogva többször is lerombolták. A Sion hegyen a bizánci kereszténység korszakában épített Hagia Sion (Szent Sion) nevű pompás templom valószínűleg magában foglalta az Utolsó Vacsora és a Szentlélek eljövetele helyeként tisztelt épületet is. A Hagia Sion templomot és vele együtt a kápolnát a Szentföldre Kr. u. 614-ben betörő perzsák lerombolták, de elvonulásuk után újjáépítették. Később a muszlimok türelmetlenségének áldozata lett a két Sion hegyi keresztény emlékhely.

Az 1099-ben a Szentföldet meghódító európai keresztesek Sion Hegyi Miasszonyunk néven újjáépítették a templomot, amelybe ők is belefoglalták az Utolsó Vacsora termét. A keresztesek kiverése után ismét megváltozott a hatalmi helyzet a Szentföldön, s 1219-ben a muszlimok megint elpusztították a templomot.

A pelikános oszlopfő

Assisi Szent Ferenc rendjének tagjai, a szentföldi keresztény szent helyek nagy újjáépítői először 1228-ban, tehát egy évtizeddel a keresztesek újjáépítette Sion hegyi templom lerombolása után érkeztek meg Jeruzsálembe. Szicíliai Margit 1335-ben jó pénzért telket vásárolt a muszlimoktól a ferenceseknek, akik fölépítették rajta a ma is látható Utolsó Vacsora és a Szentlélek eljövetelének termét. A 15 x 12 méteres alapterületű és hat méter magas terem jellegzetes gótikus stílusban épült. A terem délkeleti sarkában lépcső visz föl a Szentlélek eljövetelének emlékhelyére.

Az 1517-től a Szentföldet 401 esztendeig (!) uraló Oszmán-Török hatalom 1524-ben erőszakkal elvette a ferencesektől az Utolsó Vacsora termét, és átalakította mecsetté. S mivel a zsidók és a muszlimok hite szerint az „emeleti terem”, tehát az Utolsó Vacsora szintje alatt Dávid király sírja van, az arabok és a törökök elnevezték Dávid próféta mecsetjének (Meszdzsid en-Nebí Daúd – مسجد النبي داود). A Mekka felé néző déli falba beépítették a mihráb (محراب) nevű imafülkét. A mihrábtól jobbra elhelyezett kobaltkék csempe fehér betűs, arab nyelvű fölirata így szól: „Az irgalmas és könyörületes Allah nevében” (باسم الله الرحمان الرحيم).

Az Utolsó Vacsora termében a két középső, illetve a falakba süllyesztett további nyolc oszlop támasztja alá, és osztja három részre a gótikus boltíves mennyezetet. A bejárattól jobbra levő tartóoszlopon keresztes pajzscímer látható, s benne Regensburg német város neve olvasható. A terem bejárati oszlopai régebbiek, mint a mennyezetet tartó belsők. A korinthoszi oszlopfőkön a korábbi, a Hagia Sion-templom jellegzetes díszítését fedezzük föl. Az egyik oszlopfőn a három pelikán közül a két szélső tépkedi a középső bögyét. A középkori, így a keresztesek művészetében is a pelikán Krisztus kereszthalálának jelképe. A jeruzsálemi Utolsó Vacsora termében oszlopfőbe vésett pelikáncsoport a keresztes képzőművészet legszebb fennmaradt alkotása a Szent Városban.

A zsidók már a XV. században, tehát még a mameluk szultánok idején szerették volna megszerezni az egész épületegyüttest, amely a köztük és a keresztények közötti torzsalkodáshoz vezetett. S amint fentebb említettük, a terem végül nevető harmadikként a muszlimoké lett. A zsidók azt is kieszközölték, hogy a ferenceseket kergessék el a Sion hegyről.

Az épületegyüttes sorsa alaposan megváltozott Izrael Állam 1948-as megalakulása után. A Sion hegy, s rajta az Utolsó Vacsora épülete, valamint a vele szomszédos Dormitio-templom a megosztott Jeruzsálemben a zsidóké lett. Itt húzódott 1967-ig az izraeli-jordán határ. Az izraeliek az épületegyüttesen belül is mindenre rátették a kezüket, amire csak tudták. Zsidó vallási iskolát (jesivát), holokausztmúzeumot és egyéb funkciókat ellátó termeket alakítottak ki, miközben a mecsetet, s vele együtt a Szentlélek eljövetelének termét hagyták, hogy szép lassan elenyésszen, vagy szándékosan szakszerűtlen tatarozási munkálatokkal tovább rontották az állagát.

 

 

A mellékelt videót egy palesztin készítette, aki kamerájával előbb az Utolsó Vacsora termét mutatja be belülről, majd fölmegy az épületegyüttes lapos tetejére, amelyből kiemelkedik az egykori Dávid próféta-mecset romos kupolája és minaretje. Lent, az épületegyüttes alatt látható egy ősi muszlim temető. A tetőről filmezve föltűnik a szomszédos Dormitio-templom robusztus harangtornya, majd a szentélye. A tető falán márványtáblán több tucat izraeli katona neve olvasható, akik elestek a Kelet-Jeruzsálem birtoklásáért vívott harcokban. A tetőről leérkezünk az udvarra, ahol körös-körül Dávid-csillagos díszítéssel ellátott ablak- és ajtórácsokat, valamint a szabadkőművesség címerét veszi a kamera. ِA videó az Utolsó Vacsora terme alatti Dávid király sírjánál készült fölvétellel ér véget.

Hering József – Kuruc.info