1. A NATO beavatkozása Líbiában elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a Nyugat katonailag is újra befolyása alá vonja Afrikát.

2. Hozzávetőleg 50 ezer ember vesztette életét a NATO és a vele szövetséges katonai csoportosulások hadműveleteinek következtében.

3. A Kadhafi ellen harcoló felkelők a diktátor halála után egymás ellen fordultak, és a rivális bandák között azóta is rendszeresek az összecsapások. A tömeggyilkosságok is folytatódnak – melyekről a nyugati média nem ad hírt, ugyanis most kizárólag a Szíriában történt vérengzéseket kell a közfigyelem fókuszába helyezni.

4. 1,4 milliárd dollárt fizettek ki a NATO-val szövetséges fegyvereseknek – és még csodálkozik bárki, hogy miért van „gazdasági válság” Nyugaton?

5. A korrupció Líbiában soha nem látott méreteket öltött – senki sem tudja például megmondani, hová tűntek bizonyos, az olaj eladásából származó pénzek.

6. Azt viszont pontosan tudni lehet, hogy az olaj kitermelése és eladása felett nyugati multinacionális cégek és a nyugati érdekeltségeket kiszolgáló líbiai érdekcsoportok rendelkeznek.

7. A közelgő úgynevezett választásokon egyetlen olyan jelölt sem indulhat, aki a bukott diktátor, Moammer Kadhafi híve és támogatója volt. Így működik a nyugati „demokrácia”: ha valakit az uralkodó oligarchia hatalmára nézve veszedelmesnek tekintenek, akkor fasisztának, nácinak, terroristának, szélsőségesnek, Szaddám Huszein vagy Moammer Kadhafi hívének nyilvánítják, és megfosztják a választásokon történő indulás, sőt a szabad véleménynyilvánítás lehetőségétől is.

8. A múlt hónapban a cionista birodalom a csatlós líbiai rezsim kormányára kényszerített egy törvényt, melyről természetesen nem számolt be a nyugati média, és amely ellen különös módon az „emberjogi szervezetek” és a „demokrácia terjesztésére szakosodott intézmények” sem tiltakoztak. A 37. számot viselő jogszabály bűncselekménynek nyilvánítja a korábbi – vagyis a Kadhafi nevével fémjelzett – rendszer „dicsőítését”, aki pedig mégis ilyesmire vetemedne, életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető.

Nem sokkal később a cionisták parancsainak engedelmeskedő tripoli bábkormány elfogadta a 38. számú törvényt, amely pedig mentesíti minden hatósági vizsgálat és büntetés alól azokat a személyeket, akik bűncselekményeket követtek el a „forradalom győzelmének elősegítése és a forradalom megvédelmezése érdekében”.

A büntetés alóli mentesség természetesen a NATO-erőkre is vonatkozik, amelyeket pedig súlyos felelősség terhel például a Tawergha, illetve Szirt városaiban lezajlott mészárlások, valamint a börtönökben ma is uralkodó rettenetes állapotok miatt. A politikai foglyok sokaságát kínozták és ölték meg a nyugatbarát rezsim börtöneiben.

9. A líbiai káosz kezdi éreztetni hatását Maliban is, ahol szintén felborult a törvényes rend.

10. A nyugati érdekekért Líbiában harcoló fegyveresek egy része Szíriában ütött tanyát, ahol a felekezeti ellentéteket a forrpontra hevítve igyekeznek megdönteni a cionistáknak nem tetsző Asszad-rendszert.

11. Az AFRICOM, vagyis az USA afrikai kommandója katonákat küldött a Közép-Afrikai Köztársaságba, Ugandába, Dél-Szudánba és a Kongói Demokratikus Köztársaságba. Csak ebben az esztendőben az AFRICOM 14 nagyszabású hadgyakorlatot hajt végre Afrika különböző pontjain. A fekete kontinens katonai megszállása teljes gőzzel folyik.

A nyugati katonai szövetség terjeszkedése és véres háborúi ellen azonban nem emelik fel a szavukat sem a „jogvédő szervezetek”, sem a „demokratikus értékek terjesztését” célul kitűző intézmények, de hallgat a média, az egyházak, és kussol a „nyugati demokratikus értelmiség” is. Hol vannak a „jóérzésű emberek”, akikre oly sokszor hivatkoznak mindenféle holokauszt-rendezvényeken? Csak akkor háborog a nyugati lelkiismeret, ha a zsidókat második világháború idején sújtó csapások miatt kell siránkozni, illetve akkor, ha olyanokat ér sérelem, akiknek szenvedései a cionista hegemónia kiterjesztése érdekében kiaknázhatók?