Úgy tartják, az egyik legnehezebben tanulható nyelv a magyar. Ugyanakkor a legszebb is, hiszen dallama, csengése máséhoz nem hasonlítható. „Gyöngy, szív, tavasz, szerelem…" és még hosszasan lehetne sorolni a legszebbnek tartott szavaink közül. Talán épp ezért meghökkentő az a központi feladatlap egy része, amire a napokban a középiskolákba felvételiző nyolcadikosok „gyúrnak". Nyelvtanból. Eszerint pedig: „mit dumázol csávókám figyu láttá má ilyet szuper giga medzsik tévé sirály én asszem lepasszolom neked nincs most lóvém" betűtengert, pardon: szlengnek nevezett szöveget kellett egy feladatban a gyerekeknek tagolniuk, értelmezniük, és mellesleg helyesen leírniuk a köznyelvi „változatot".

Hopp! Az anya hüledezik, a gyerek vagy öt percig hangosan nyerít a feladat fölött, ami ugye, azt is jelenti, hogy élesben, alig két hét múlva a felvételin ennyivel kevesebb idő jut a megoldásra. Már akinek ez komoly feladatnak számít. Mert nyelvművelők ide, vagy oda, a szép magyar beszédnek egy ideje bizony annyi. A nagy valóságshow-k öntik a szennyet: minél durvábban beszél, viselkedik valaki, annál menőbbnek számít. Parkolópályára tettek több olyan nyelvőrző, -védő műsort, ami a szavaink, mondataink értelmezésében is segített. Így búcsúztunk Grétsy tanár úrtól, boldogult Lőrincze Lajosunktól és a legtöbb rádióban rádiósként sem érdem szépen, magyarul, értőn beszélni. Egyáltalán: tiszteletet adni.

Most, hogy hétfőtől a téli szünet után újra becsengettek az iskolákban, a tanerők - szükség esetén - újra figyelmeztetik a nebulókat az udvariasságra, a köszönésre, a magyar nyelv választékos használatára. Nem
adják fel. Többen talán emlékeznek még a kazinczys etalon, Z. Szabó László tanár úr mondatára, miszerint "...ahogy divatba jön újra az öltöny meg a nyakkendő, úgy lesz divat újra szépen, magyarul beszélni".

Higgyünk benne! Bár a feladatlap nagy tudású összeállítói szerint még meztelenek vagyunk. A nyakkendő-keresés pedig - gyaníthatóan a túl nagy káoszban - ma sem egyszerű…

(Harcsás Judit - Kisalföld)