Élvezet nézni Rónai Egont, amikor zsidó vendéggel beszélget. Hajbókol, alákérdez, mindennel egyetért, ami zsidó szájon csusszan ki, egyetlen kritikus észrevétel sem buggyan ki belőle. Mintha sztrájkolnának még ép agysejtjei. Ez az ember mintapéldája annak, hogyan nem szabad műsort vezetni. A riporter legyen távolságtartó, felkészült és leginkább tárgyilagos. Mindez Rónaiból hiányzik.

Nem Vona Gáborral akarok foglalkozni, csupán hanukai levelének egyetlen megjegyzésével. Pontosabban második levelének egyik megjegyzésével, mert a hanukai üdvözletre válaszul érkezett Köves-fröcsögés újabb, immár hosszabb levél megírására késztette a pártelnököt.

A Jobbik (fiatal kora ellenére merész, már-már követhetetlen fordulatokban gazdag pályaívet maga mögött tudó) elnöke azt írta, hogy a zsidóság és a magyarság „számtalan sebet okozott egymásnak” a XX. században. Ebből lett botrány. Mert a zsidóság kaphat sebet, de a magyarság nem. Különösen nem a zsidóságtól, amely a szent és tökéletes férfiak, hölgyek (és harmadik neműek vagy nemtelenek) páratlanul színes, szépségben-okosságban gazdag gyülekezete. Ott bűn, vétek nem leledzik. Aki nem így vélekedik, antiszemita. Lényegében ezt mondta Heisler úr az ATV-ben: szerinte a zsidóság soha nem ártott a magyarságnak.

A gond ott van, hogy Vona Gábor csak a XX. századot hozta fel példának. Igaz, a Tanácsköztársaságban a zsidóságnak nagy-nagy szerepe volt. Igaz, a Rákosi-uralom vezérkarában („négyesfogat”) egyetlen goj sem kapott helyet (ez volt a „numerus nullus” korszaka, kedves Heisler úr!), s az ÁVH legfontosabb vezető beosztású tisztjei is zömmel zsidók voltak. De a történelem nem a XX. században kezdődött.

1925-ben különös per zajlott Magyarországon. Az egyik keresztény napilap munkatársa cikket írt arról, hogy a zsidó faj micsoda pusztítást vitt végbe már a mohácsi vész előtt, mennyit ártott a magyarságnak. Annyira antiszemita, zsidóüldöző volt a korabeli Magyarország, hogy az ügyészség vádat emelt a cikk szerzője ellen. Mert „felekezet ellen” izgatott. Holott a cikk nem a zsidó felekezet, hanem a zsidó faj egyedeinek bűneiről szólt. De, ismétlem, zsidóüldöző korban vagyunk, tehát vádat emeltek a keresztény szerző ellen. A vádlott a kor egyik legjelesebb történészét kérte fel szakértőnek. Ballagi Aladárt. Aki, véletlenül, zsidó származású volt (ő maga már protestáns hitben nevelkedett).

Ballagit annak rendje-módja szerint kikérdezte a bíróság, s ennek eredményeként a vádlottat felmentették. Mert Ballagi (Heislerrel-Rónaival ellentétben) történész volt. Mert Ballagi erkölcsös ember volt, nem akart hazudni, hamisítani, mint a Heisler-féle héber fajvédők. Elmondta, hogy a perbe vont írás adatai igazak.

Érdemes figyelmesen elolvasni a közel százéves cikket. Rádöbbenhetünk arra, milyen mélyre süllyedtünk azóta. Szégyellhetjük magunkat, hogy a mai Magyarországon mindenféle rónaik és heislerek hazudozhatnak büntetlenül és szabadon, következmények nélkül.

B. D. - Kuruc.info

- Egy "nem zsidó magyar" küldeménye a zsidó zsidóknak

- "Válaszúton vagyunk, Gábor" - olvasónk nyílt levele a Jobbik elnökének

- Hidak és lövészárkok: radikális helyzetre radikális válasz - vagy megalkuvás?

- Köves Slomó "az okádék kenegetésének" tartja Vonáék hanukai köszöntését