Nem véletlen, hogy a kommunizmust sajátjának tekintő zsidóság e jelkép letaszítása ellen mindent megmozgatva küzd. Nem véletlen, hogy a kommunizmus még ma sem ültethető le a vádlottak padjára az emberiség elleni bűnei miatt – melyek egy nagyságrenddel több emberéletet követeltek, mint az állandóan a véressége miatt idézett nácizmus. Mindez nem véletlen. A világpolitika hatalmasai számára a kommunizmus elérendő cél volt, és a kommunizmus jelenlegi válságos helyzete, az ötágú vörös csillag bukása nekik szenvedést okoz.
Az MSZP tíz karommal harcol azon vélekedés ellen, hogy ő az MSZMP szellemi és egyéb örököse lenne. Pedig hát az. Ez kívülről nagyon is így látszik.
Először is ott a vagyon megöröklése. Aztán a személyi összefonódások, kapcsolatrendszer, de ott van az eszmei háttér is. Hogy marxizmusnak hívják-e ezt a rendszert, vagy másnak, annak semmi jelentősége sincs, mint ahogy annak sem, hogy a párt hogyan is nevezi meg önmagát. Az állandó hazudozás nem csak a ‘nemzetvezető’ őrültre jellemző, ott van az a párt minden megnyilvánulása mögött.
Tisztelet azon néhány tagjának, aki talán ez alól kivétel, bár meg kell vallanom, személyesen egyetlen ilyet sem ismerek.

Egyik barátom dugta a bolhát a fülembe. Ugye, az MSZP amikor megújult, elvetette a vörös csillagot mint jelképet és a vörös szegfű mellett kötött ki. Azóta is ezzel reklámozzák önmagukat. Ők ártatlanok, mint a ma született bárány, az ő jelképük a legbékésebb természeti tárgy: egy szál virág. Természetesen vörös a feje, de zöld a szára és közben van a fehér: hurrá, magyar!
Valóban az? A magatartásuk nem erre utal. De hát oly szép az a vörös szegfű, ugye, és az a hajdani bolsevik múlttal való szakadást akarná jelképezni. Ugyan manapság több ütődött ismét elővette a vörös csillagot, merthogy az a baloldaliság és a nemzetközi munkásosztály jelképe – ahogy Vajnai is kifejtette Budaházyval való szájtépésekor az Éjjeli menedék adásában – mert – szerintük – az eszme oly édesen szép, hogy el kell tőle olvadni. Csak az a fránya gyakorlat, az volt a rossz.
Igen, korábban hittünk mi is ilyesmit, de 1956 alaposan rácáfolt. Az a megtorlás, amely azt követte, az eszme lényege, vaskosan az. Erre az 50 éves évforduló általános magyarverése az egyik kézenfekvő bizonyíték.
Valóban oly szép és haladó lenne ez az eszme? Hogy mi a haladó és mi nem, arról korábban már szösszenetem ezen a fórumon. Tudjuk, hogy a francia forradalom óta – mely kiemelkedő emberirtásával, a társadalom szétverésével írta be a nevét a történelembe, valamint vérrel – manapság még mindig a baloldaliság, a haladás jelképe.
Haladásé, mely eszme valójában Hegelt idézi, ahol a régit meghaladja az új és az új a haladó, mert új. Ismeretes, Hegel szerint adott egy társadalmi rendszer, majd annak gyakorlatából kialakul annak tagadása és a kettő gyilkos párharcából a magasabb rendű, a haladó kerül ki győztesen a megvívott forradalom eredményeként. Nahát erre volt elrettentő példa a francia, majd a szovjet-orosz bolsevik forradalom, de Kun Béláék gyilkos hadjárata is ezt a fajta ‘haladásban’ fogant vérfürdőt propagálta. A gyilkos a haladó.
Ennyire egyszerű, csak az a baj, hogy így ez nem egészen igaz.
A vörös csillaggal jelképezett munkásmozgalom eszmerendszere gyönyörűnek tűnhet, amíg csak Vajnai és hasonszőrű idealisták harsogják. Azonban mi ennek az eszméhez igazított gyakorlatát át is éltük, s életünk során ebből az eszmerendszerből többször is vizsgát kellett tennünk. Talán abban a reményben, hogy az agyunkba befészkeli magát a ‘haladás’ nimbusza és csatlakozunk az embertelenséghez, elhisszük a vaskos hazugságáradatot.
Ám a vizsgatételek között szerepelt egy Vajnai szerint talán nagyon is a szeretetet sugárzó, a keresztényi odaadást is überelő, még marxi tétel: a proletárdiktatúra.
Aztán ezt egészítette ki a leninizmus állandó osztályharc-elmélete, melynek békeharc definíciója így hangzott: az ellent meg kell ölni, és akkor béke lesz.
Ugye milyen szép és emberséges eszmerendszer?
Csak a gyakorlata rossz?
A gyakorlat ott volt az eszmerendszerbe építve, tanították, vizsgáztattak belőle. Kár, hogy Vajnai már nem emlékezik rá, ő már elfelejtette, ha egyáltalán ismerte az általa propagált bornírságokat. De nagyon sokan vagyunk még, akik igenis emlékeznek.
Nahát ezt az elvet jelképezi az ötágú vörös csillag.
Ez a jelkép sem mai keletű, ahogy a nácik horogkeresztje is ősi emberi jelkép. A hindu vallás kegyhelyein tömegével találkozhatunk vele, de a középkori faragásokon, hímzéseken is tömeges a jelenléte. Az ugyanis a napkereket jelképezte.
De mit jelképez az ötágú csillag? A munkásmozgalmat?
Nem. Az ősi jelkép a különböző kultúrákban különböző néven ismert Anyaistent, így a Vénuszt, Istárt, Astartét, Íziszt stb. jelképezte.
Csillagmítoszi eredete egyértelmű: az ég legfőbb világítóteste a Nap, az Atya. A Fiú azonos az Atyával – legalább is a méretét tekintve – és az éjszaka ura. A harmadik legfényesebb égitest a Vénusz. Már a sumér időkben is ismert volt, hogy 8 év alatt öt alkalommal kerül a Föld és a Nap közé, és ezzel egy szabályos ötágú csillagot rajzol ki az Állatövben. Ezért ez a jelkép az Anyaistené, és mint ilyen szerepel pl. a szingapúri mecsetek csúcsán, a hold sarlóba beágyazottan.


Nos, minden ellenkező hittel ellentétben, a zsidóságot nem az ugyancsak ősi jelkép, a hatágú csillag jelképezi – melyet Dávid pajzsának neveznek arról a XI. század végi David al Royról, aki Jeruzsálem visszafoglalásakor szervezett hadjáratában viselte a pajzsán. Mert a hatágú csillag, mint jelkép csupán a XV. századtól, a prágai gettóban való felbukkanása óta jelzi a zsidóságot.
Az igazi zsidó jelkép a Tau mellett a Salamon pecsétje.

És ez az ötágú csillag.


Nem véletlen, hogy a kommunizmust sajátjának tekintő zsidóság e jelkép letaszítása ellen mindent megmozgatva küzd. Nem véletlen, hogy a kommunizmus még ma sem ültethető le a vádlottak padjára az emberiség elleni bűnei miatt – melyek egy nagyságrenddel több emberéletet követeltek, mint az állandóan a véressége miatt idézett nácizmus.
Mindez nem véletlen. A világpolitika hatalmasai számára a kommunizmus elérendő cél volt, és a kommunizmus jelenlegi válságos helyzete, az ötágú vörös csillag bukása nekik szenvedést okoz. Az ötágú vörös csillag a reményük és abba kapaszkodnak minden erővel. Legalábbis a magyarországiak.
Akkor miért dobta el az MSZP az ötágú csillagot? A vöröset, amely a vér színével a forradalmak, felforgató gyilkosság és anarchia, a korlátlan uralom, a kiontott vér jelképe? Talán azért, mert szakítani akart azzal a politikával?
Szó sincs róla! Az MSZP nem tagadta meg az ötágú csillagot, csak a magyarság számára fogyaszthatóbbá változtatta. Vettek egy ollót, szétszabdalták, és más alakban illesztették össze. Az után egy kissé megsturcolták, de a lényeg megmaradt.

Nézzük meg az MSZP logóját.


Most osszuk öt egyenlő részre, vágjuk szét és illesszük össze kissé másképp (mint egy láncot kifordítjuk a befordítottat). :

Íme az eredmény.


Az MSZP nem tagadta meg önmagát. Jelképe ma is az ötágú vörös csillag. Így higgyetek neki a jövőben!
Gyilkosok! Hazugok!
Cser Ferenc
(nemenyi.net)