Hazánkban az egyik utolsó állami cég a Szerencsejáték Zrt. Hatalmas, milliárdos bevételei vannak, és természetesen szponzorál is. Ki is milyen szempontok alapján dönt arról, hogy hova folyik a támogatás?
A társaság élén Székely Gábor (J+) áll. Szereti halmozni a funkciókat, mert a BKV Felügyelő Bizottságának az elnöke 2002 óta. Ugye, hála Gyurcsánynak tudjuk, hogy 2003-2008 között itt több mint 33 milliárd forintot tapsoltak el, most minő szerénység, csak 18 milliárdot követelnek a magyar adófizetőktől. Aztán, hogy ne unatkozzon, a Fővárosi Gazdasági Bizottságnak az SZDSZ-es alelnöke. Mind a mellett a magyarországi holokauszt múzeumnak is a Páva utcában a kuratóriumi elnöke. Hiába, van akinek a nap nem 24 órából áll.
Nos, hogyan került Székely úr a Szerencsejáték élére? A rendszerváltás óta SZDSZ színekben fut, többek közt főpolgármester-helyettes is volt Budapesten. Mikor erre a pártra rászámoltak, mindezt Atkári János, akit Demszky kirúgott, többször lenyilatkozta, Székely átúszott a nagyobbik testvérhez, az MSZP-hez. Itt akart EXPO kormánybiztos lenni. Ebből az időből datálódik az azóta is megbonthatatlan barátsága Puch Lászlóval, aki az MSZP pénztárnoka és az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának az elnöke. Székely fia, na nem a Péter, aki Bécsben lett hithű kommunista, majdan pedig a Munkáspárt főpolgármester jelöltje a legutóbbi választáson Demszky ellenében, hanem a Dávid, a fiatalabbik, együtt jár kebelbarátjával, ifj. Puch Lászlóval a Lauder iskolába.
Az mondjuk már csak hab a tortán, hogy Puch László leánya, Puch Eszter az MFB-ben dolgozgat igen csak jó fizetésért. Dolgozgat, mert ugye szinte mindig tanulmányi szabadságon van. Erős János mindent aláír neki, hisz a K&H botrány óta elválaszthatatlan jó barátok Puch Lászlóval, kölcsönösen zsarolgatják egymást.
Vissza a Szerencsejátékhoz. 2002-ben, a kormányváltás után az SZDSZ-es háttér és Puch László barátsága beröpítette a vezérigazgatói székbe. Aztán ha már a gyerekek a Lauder-ba járnak, hát akkor nyomassuk oda a pénzt. Adjunk nekik kompjútert, támogatást, mindent, ami belefér.
Mert ugye a szponzorációs ügyek gazdája egy bizonyos Feldmájer Sándor, Székely úr nagy barátja. Ha valakinek véletlen ismerősen csengene ez a név, ne csodálkozzon. Igen, testvére annak a Feldmájer Péternek, aki a MAZSIHISZ elnöke. Nos, hogy a MAZSIHISZ miért támogatja olyan rendületlenül az MSZP-t? Egyszerű, hisz Feldmájer Péter leánya, Györgyi, ott dolgozik az MSZP sajtótagozatán.
Tehát akkor, kedves olvasó, Te még mindig csodálkozol, hogy miért csak a Lauder iskola kap pénzt az SZRT-től?
A társaság élén Székely Gábor (J+) áll. Szereti halmozni a funkciókat, mert a BKV Felügyelő Bizottságának az elnöke 2002 óta. Ugye, hála Gyurcsánynak tudjuk, hogy 2003-2008 között itt több mint 33 milliárd forintot tapsoltak el, most minő szerénység, csak 18 milliárdot követelnek a magyar adófizetőktől. Aztán, hogy ne unatkozzon, a Fővárosi Gazdasági Bizottságnak az SZDSZ-es alelnöke. Mind a mellett a magyarországi holokauszt múzeumnak is a Páva utcában a kuratóriumi elnöke. Hiába, van akinek a nap nem 24 órából áll.
Nos, hogyan került Székely úr a Szerencsejáték élére? A rendszerváltás óta SZDSZ színekben fut, többek közt főpolgármester-helyettes is volt Budapesten. Mikor erre a pártra rászámoltak, mindezt Atkári János, akit Demszky kirúgott, többször lenyilatkozta, Székely átúszott a nagyobbik testvérhez, az MSZP-hez. Itt akart EXPO kormánybiztos lenni. Ebből az időből datálódik az azóta is megbonthatatlan barátsága Puch Lászlóval, aki az MSZP pénztárnoka és az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának az elnöke. Székely fia, na nem a Péter, aki Bécsben lett hithű kommunista, majdan pedig a Munkáspárt főpolgármester jelöltje a legutóbbi választáson Demszky ellenében, hanem a Dávid, a fiatalabbik, együtt jár kebelbarátjával, ifj. Puch Lászlóval a Lauder iskolába.
Az mondjuk már csak hab a tortán, hogy Puch László leánya, Puch Eszter az MFB-ben dolgozgat igen csak jó fizetésért. Dolgozgat, mert ugye szinte mindig tanulmányi szabadságon van. Erős János mindent aláír neki, hisz a K&H botrány óta elválaszthatatlan jó barátok Puch Lászlóval, kölcsönösen zsarolgatják egymást.
Vissza a Szerencsejátékhoz. 2002-ben, a kormányváltás után az SZDSZ-es háttér és Puch László barátsága beröpítette a vezérigazgatói székbe. Aztán ha már a gyerekek a Lauder-ba járnak, hát akkor nyomassuk oda a pénzt. Adjunk nekik kompjútert, támogatást, mindent, ami belefér.
Mert ugye a szponzorációs ügyek gazdája egy bizonyos Feldmájer Sándor, Székely úr nagy barátja. Ha valakinek véletlen ismerősen csengene ez a név, ne csodálkozzon. Igen, testvére annak a Feldmájer Péternek, aki a MAZSIHISZ elnöke. Nos, hogy a MAZSIHISZ miért támogatja olyan rendületlenül az MSZP-t? Egyszerű, hisz Feldmájer Péter leánya, Györgyi, ott dolgozik az MSZP sajtótagozatán.
Tehát akkor, kedves olvasó, Te még mindig csodálkozol, hogy miért csak a Lauder iskola kap pénzt az SZRT-től?
P. J.
Kedves Kurucok!
Le kell szögezzem, hogy nagyon tetszik a lap, már régen olvasom napi rendszerességgel, és nagyon tetszik, hogy sok minden kendőzetlenül napvilágra kerül. Sok témában tudnék hozzászólni, de amiért most írok, az a Szerencsejáték Zrt. és a hozzá hasonló cégek "társadalmi szerepvállalása", ami semmiképpen nem a magyar társadalomért van.
Sajnos néhány év után rá kellett döbbenjek - mint egy olyan civil szervezet hivatalos képviselője, mely szervezet a magyar kultúra és művészet megőrzését és terjesztését tűzte ki céljául - ,hogy a magukat kulturális vagy művészeti mecénásként hirdető bankok, cégek csak két fajta dolgot támogatnak: 1, már nagy múltú és nagy anyagi háttérrel rendelkező szervezeteket, rendezvényeket, vagy 2, hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalokhoz kapcsolódó programokat.
Azt kell mondjam, hogy ezeket a nagy társadalmi szerepvállaló cégeket, akik legtöbben a kulturális szponzorációt mint fő támogatási vonalat hirdetik, egyáltalán nem érdeklik a magyar kultúráért, művészetért küzdő és élni akaró fiatal és anyagi mélyponton lévő társadalmi szervezetek. Tényleg nem voltam soha egy radikálisan gondolkozó ember, de sajnos ki kell mondjam, ha zsidó, vagy cigány programok, hagyományőrzés, támogatás stb. lenne a célunk, akkor sima ügy lenne, de nem vagyunk azok, csak magyarok.
Idézet a Szerencsejáték Zrt. állandóan visszaküldött leveléből: "Sajnálattal hozzuk szíves tudomásukra, hogy - a támogatásra fordítható anyagiak korlátozott mértékére, valamint a beérkező kérelmek igen nagy számára való tekintettel - kérelme támogatására a Testület nem látott lehetőséget." - Ezt ha nyolcszor adunk be támogatási kérelmet, akkor nyolcszor ugyanezt visszaírják és aláírja az éppen aktuális szponzorációs igazgató, most éppen Feldmájer Sándor.
Ugyanez a bankok és más nagy cégek is, és szomorú, de olyanok is akik magukat mint a magyar kultúra és művészet legnagyobb támogatóiként hirdetik.
Tisztelettel: kulturman
