Thorsten szerint a centrumtól jobbra elhelyezkedő személyeknél (ebbe beletartozik a „sima” jobboldal is), akik gazdasági értelemben sem állnak jól, a demokrácia támogatottsága jelentősen csökkent, pusztán háromból egy ember támogatja. „A demokrácia nyomás alatt van, belülről és kívülről egyaránt” – vonta le a következtetést.

Már ebből az egyszeri megnyilvánulásból sejthetjük, hogy Thorsten mit gondol ezekről a „veszélyes” tendenciákról, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy ehhez az eredményhez nagy mértékben hozzáadott a németországi radikális jobboldal rendszeres üldözése, ellehetetlenítése. Akik pedig ezzel szembesülnek szimpatizánsként, érthető, hogy nem fognak bízni az ún. „demokráciában”. Ráadásul felesleges „aggódnia”. Több mint 6700 16 és 26 év közötti fiatalt kérdeztek meg, a demokráciát preferáló fiatalok közül legtöbben Németországban élnek (71%), és itt a legalacsonyabb azok száma (15%), akik tekintélyelvű kormányzást szeretnének (Olaszországban a legmagasabb ezek aránya, 24%, úgyhogy lehet, hogy visszatapsolják a Ducét).

Viszont, ha nagyítjuk a képet Németországon túlra, akkor valóban kirajzolódik egy olyan tendencia, hogy a fiatalok jelentős része felismeri a demokrácia álarcát. Franciaországban és Spanyolországban már csak a fiatalok fele hisz a demokráciában, sőt, minden ötödik a tekintélyelvű kormányzás mellett áll.

Összességében a fiatalok 57 százaléka áll a demokrácia mellett, itt a lengyel fiatalok a legkiábrándultabbak (48%), de Franciaországban és Spanyolországban is épphogy csak többségben vannak.

A Z generáció legnagyobb arányban centristának vallja magát (33%), de a baloldal sem marad el sokkal (32%). Előbbi eredmény némileg ellentmond a demokrácia iránt való szkepticizmusnak, habár elképzelhető, hogy látva a romló folyamatokat, egy centrista is lehet kritikus a demokrácia intézményével szemben. 19 százalék a középtől jobbra helyezte magát (ettől ugye még nem lesz valaki szélsőjobboldali, főleg Nyugaton), itt viszont 2021-hez képest 5 százalékpontos a növekedés, ami nem lebecsülendő. 16 százalék nem adott pontos politikai megjelölést, és így ki is jön a 100 százalék.

Nemek tekintetében viszont más a helyzet. A német, francia és olasz nők progresszívabbak, mint négy éve, a lengyel és görög férfiak pedig ugyanezen intervallum alatt konzervatívabbak lettek.

Nyilván nem ok nélkül méricskélik ilyen szorgosan a fiatalok preferenciáit, beszédes eredményeket kaptak Európa „urai”. Hogy mindez mire elég, lesz-e valódi változás Európában, minimum kétséges. Engedje meg a kedves olvasó, hogy figyelve a nagypolitikai tendenciákat, szkeptikus legyek.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info