Globalista, a nemzeti érdekekkel ellentétes, a nemzeti szempontok figyelembevételét mellőző politikát folytatni tulajdonképpen egészen egyszerű dolog. Nem kell ehhez mást tenni, mint szolgalelkűen végrehajtani a világ folyamatait kézben tartani igyekvő és persze a profitjukat maximalizálni szándékozó nemzetközi tőkés körök, lobbicsoportok, illetve az általuk fenntartott szervek - pl. Brüsszel - utasításait, politikai elvárásait. A fizetség úgy sem marad el, valósuljon az meg pl. kampányfinanszírozás, guruló eurók, dollárok, sékelek, üzleti részesedések, esetleg zsíros fizetéssel járó nemzetközi pozíciók, „munkahelyek” formájában.
 Ne mocskolják be hazug analógiáikkal szabadságharcunk hőseit!(Fotó: AP) |
A Tisza-kormány esetében is elmondhatjuk, hogy se szeri, se száma azoknak az intézkedéseknek, amelyeket elvtársaik - akik egyben gazdáik - mondtak tollba számukra. Az orosz-„ukrán” háború kapcsán csak a közelmúltból szemezgetve: az ENSZ-közgyűlés részére elfogadott határozat keretében minősítette egyoldalúan agresszornak és a világbékére veszélyesnek Oroszországot, és az Ófideszhez hasonlóan állt ki ezeregyedik alkalommal is „Ukrajna területi integritása” mellett. Az Újfidesz sem akar hallani az 1991-es legitim népszavazásról, a kárpátaljai magyarságot jogosan megillető széleskörű területi- és kulturális autonómia nemzetközi szinten való felvetéséről. Kárpátaljai nemzettársaink elvett jogainak ügyében valójában nem akart, és nem ért el semmit. Az Európai Parlamentben fogadta el azt a jelenést, amely szerint Oroszország veszélyt jelent a demokráciára (véletlenül sem mondjuk a Meta, az Action for Democracy, a DatAdat vagy éppen az Európai Néppárt avatkozott-avatkozik be például a magyar választásokba). Orbán Anita kiutasított Magyarországról tíz orosz diplomatát mindenféle magyarázat nélkül. Kapitány István bejelentette - ugyebár Brüsszel parancsára -, hogy a napjainkban is égbeszökő dízel- és benzinárak ellenére 2027 októberétől le kell mondanunk a hazánk ellátását szinte teljes mértékben biztosító olcsó orosz energiahordozókról, amiben ő nem lát problémát. A Tisza-kormány utasította az általa kézivezérelt közmédiát arról, hogy Kárpátaljával kapcsolatban nem szabad politikai-közéleti témájú, az ott élő magyarok nehéz élethelyzetét bemutató híreket közzétenni, szeptember 24-én pedig arról hallhattunk, hogy a köztársasági elnöki székbe ültetett bábfigurájuk, az 1956-os szabadságharcunk idején tisztességes magyar embereket gyilkoló kommunista pribéket mentegető Baka András újabban éppen – ez aztán az arcátlanság netovábbja – az 1956-os forradalommal és szabadságharccal példálózik Ukrajnával kapcsolatban.
Úgy tűnik tehát, hogy egyfajta divat lett a globalista érdekcsoportok kegyét kereső politikusok, EU-s bürokraták körében, hogy előszeretettel vonnak párhuzamot – nyilván teljesen hamis módon – 1956 és Ukrajna között. Emlékezhetünk Orbán Balázs két évvel ezelőtti hírhedté vált kijelentésére, egészen pontosan a követezőket mondta: „pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett. Mondom még egyszer: az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett.”
E mondatokból is leszűrhető tehát, hogy az Ófidesz számára hazák szuverenitása, függetlensége szintén nem más, mint egy éppen eladandó politikai termék. Ugyanakkor egyértelműen kiviláglik a szavaiból az is, hogy az 1956-os szabadságharcunkat értelmetlennek tartja, ami a nemzetünkért és hazánkért vérüket hullató, életüket vagy szabadágukat feláldozó 56-os hősök emlékének a megcsúfolása. E szavakból is kristálytisztán következik az a világhódítóknak behódoló attitűd és politika, amelyben volt nekik is jócskán gyakorlatuk.
De térjünk akkor vissza Baka Andrásra, aki az ENSZ 81. közgyűlésén így fogalmazott: „A magyarok felhívásai eljutottak az ENSZ-hez, de a nemzetközi közösség nem tudta megakadályozni a forradalom leverését. Ma Ukrajna küzd függetlensége megőrzéséért. Magyarország elítéli Oroszország teljes körű, támadó háborúját és kiáll Ukrajna önvédelemhez való joga, szuverenitása, valamint területi integritása mellett. A szabadság, amelyért a magyarok 1956-ban harcoltak, az a szabadság, amelyet ma az ukránok számára is meg kell védenünk.”
Ismerősen csengő szavak ezek. A köztársasági elnök is felmondta hát a kötelező mantrát. Elemezzük egy kicsit az elhangzottakat. Az első mondat - de csak az - megállja a helyét. Szerinte viszont az 1956-os magyar hősök céljai, hazánk és nemzetünk szabadsága, függetlensége, az évtizedes szovjet megszállás, valamint a magyarságot a legkegyetlenebb terror eszközével gyilkoló, kínzó és rabságban tartó, erkölcsi, szellemi és anyagi tekintetben egyaránt megnyomorító kommunista rendszer elleni harc ugyanaz, amibe a Zelenszkij-féle eszelős hatalom és a felette álló erők kényszerítik a kicsit több mint három évtizede mesterségesen megalkotott Ukrajna nevű államalakulat területén élő őshonos népek férfi lakosságát, köztük magyarokat is.
Magyarország Ukrajnával ellentétben nem volt soha a történelmi Oroszország része, nem rendelkezett soha 8 millió főt számláló orosz kisebbséggel (amely Ukrajna keleti részein egyértelműen a többség), amelynek nem tiporta sárba soha a jogait. Tehát így, nemzeti ünnepünk 70. évfordulójához közeledve üzenjük, hogy vésse eszébe ezeket a tényeket mindegyik, a világ jelentős hányadát markában tartó progresszív-globalista nagyúr, valamint csicskásaik szerte Európában, Magyarországon, és ne mocskolják be hazug analógiáikkal az 1956-os szabadságharcunk hőseinek emlékét!
Kölcsényi László
(A szerző olvasónk.)
