Ugyanis az elmúlt hetekben újabb figyelemre méltó fejlemények történtek Németországban az AfD és a Sahra Wagenknecht-féle BSW közeledésében. Míg korábban elsősorban csak arról folyt a találgatás, hogy a két, sok tekintetben egymástól távol álló politikai erő képes lehet-e együttműködni, október közepén már konkrét parlamenti döntésben is megmutatkozott a közeledésük. Történt, hogy október 14-én a szász-anhalti tartományi parlamentben az AfD és a BSW közös indítványát fogadták el, amely az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatások leállítását, valamint az Oroszország elleni szankciók feloldását sürgeti. A határozat az azonnali tűzszünetet és az Oroszországgal folytatott béketárgyalások megkezdését is szorgalmazza.

A számok nyelvén úgy néz ki a helyzet, hogy a két frakció együtt 44 képviselővel rendelkezik a 83 fős tartományi parlamentben, így ezen az ülésen biztosítani tudta a többséget. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a döntésnek nincs közvetlen külpolitikai hatása, mert a fegyverszállításokról és a szankciókról nem a tartományi parlament határoz. Viszont ettől függetlenül is meg tudott nyilvánulni a keresztfront-politika.

Nem csoda, hogy a fősodratú média is jelentős figyelmet szentelt az eseménynek. A Deutsche Welle például október 14-i cikkében a két párt közötti közeledés mögött mindenekelőtt az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok rendezésének igényét, az Ukrajna támogatásával szembeni ellenállást és a bevándorlás kérdésében meglévő részleges egyetértést emelte ki.

De nem ez volt az egyetlen együttműködés.

Október 18-án Oliver Kirchner, az AfD szász-anhalti társelnöke azt javasolta, hogy a két párt írásban is rögzítse az együttműködés feltételeit, mert szerinte így elkerülhetők lennének a későbbi félreértések, és a két program közös pontjaira építve konkrét politikai megoldásokat dolgozhatnának ki. Sőt, Kirchner még azt is felvetette, hogy a BSW bizonyos kérdésekben az AfD úgymond „korrekciós tényezőjeként” működjön. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy a BSW egyelőre kizárja a formális koalíciót az AfD-vel.

S ami a legfontosabb, mert mindenkit ez foglalkoztat, a BSW támogatni tudja-e majd az AfD miniszterelnök-jelöltjét, Ulrich Siegmundot. A miniszterelnök megválasztása decemberben esedékes, tehát van még idő megfontolni a döntést, de egyelőre a BSW álláspontja nemleges. Tehát úgy tűnik, hogy a BSW egyelőre különbséget tesz együttműködés és együttműködés között, de azért még legalábbis képlékeny, mi történik decemberig.

De ami az elmúlt hetekben történt, az már változás a korábbi évek politikájához képest az úgynevezett „tűzfal” tekintetében. A rendszerpártok részéről ugyanis az volt a törekvés, hogy az AfD-t teljesen elszigeteljék. A BSW-vel folytatott egyeztetések és a közös parlamenti indítvány azonban megmutatják, hogy az elszigetelés elkezdett töredezni. Sahra Wagenknecht, a BSW alapítója korábban is bírálta már az AfD politikai elszigetelésének gyakorlatát, és amellett érvelt, hogy pártja a változó parlamenti többségeken keresztül próbálja érvényesíteni saját programját.

Mint írtam, decemberben dől el, hogy Ulrich Siegmundot megválasztják-e tartományi miniszterelnöknek. A BSW mostani álláspontja ugyan nem felé hajlik, de azért nem zárom ki, hogy a karácsonyfa alá kellemetlen meglepetés érkezik a rendszerpártok számára…

De ha ez most még nem történik meg, akkor is korszakhatárhoz érkeztünk, mert lehet azt játszani, hogy a német politikai rendszer sajátosságai folytán hiába halmoz győzelmeket az AfD, mivel nem szerzi meg az abszolút többséget, a régi, elhasználódott politikai érdekcimborák összesöprik magukat és összeállnak a nemzeti erő ellen, de ez azért a végtelenségig nem folytatható.

Mi lesz, ha egyszer csak ennek hatására meglesz az abszolút többség is? Nekik katasztrófa, a tisztességes németek számára ünnep.

Lantos János – Kuruc.info