Több alkalommal hoztam már lapszemlét az Új Európa című folyóiratból, amely a második világháború éveiben Magyarország egyik legszínvonalasabb nemzetiszocialista lapja volt. Az amúgy is ritkán fellelhető sajtótermék értékét csak tovább növeli az a rengeteg igényes tanulmány, amelyek helyet kaptak benne, de olykor nem riadtak vissza a kifejezetten tematikus lapszámoktól sem.
Noha a második világháború során Japán a szövetségesünk volt, mégis fájóan kevés anyag jelent meg róluk magyar nyelven, ami pedig igen, azok szinte 100%-ban hadi cselekményekhez köthetőek és természetesen a vesztes háború utáni könyvbezúzások miatt ritkák is. Az Új Európa 1942 márciusában megjelent lapszáma (rögtön az első) is tematikus jellegű és nem mással foglalkozik mint távol-keleti szövetségesünkkel, a hadat viselő Japánnal. Felbecsülhetetlen értékű forrásanyag ez – már csak a fentebb említett két okból kifolyólag is – én pedig úgy döntöttem, hogy a Lapszemle rovat következő alanya ebből a tematikus részből fog kikerülni. Rögtön az elsőre esett a választásom, amely egy, a korabeli technikai vívmányok segítségével megalkotott gyorsinterjú dr. Kiyose Ishiro japán politikussal és ügyvéddel, büntetőjogi szakértővel. Érdekesség, hogy a világháborús vereség után ügyvédként ő volt az, aki ellátta a védelmét Tódzsó Hideki (Hideki Tojo) japán miniszterelnöknek, akit a második világháború után a tokiói per során vádolt meg a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék. A védelem ellenére a végeredmény borítékolható volt, Tódzsót 1948. november 12-én halálra ítélték, majd december 23-án felakasztották a demokrata bíráskodók.
 Tódzsó Hideki a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt a tokiói per során. Közvetlenül előtte védőügyvédje, dr. Kiyose Ishiro (forrás: Wikipédia) |
Meglepő módon Kiyose Ishiro élete itt még nem ért véget. Visszatért a politikába, hamarosan oktatási miniszter, majd a képviselőház elnöke lett. 1967. június 27-én hunyt el tüdőgyulladásban, halálhíréről a The New York Times is beszámolt.
Az itt közölt interjú valószínűleg az egyetlen magyarul megjelent forrás Kiyoséval kapcsolatban. Az Új Európa szerkesztőségét elsősorban Anglia tengeri helyzete, gazdasága érdekelte, melyekkel kapcsolatban Kiyose nyilván jól informált volt. Így 1942-ben egyáltalán nem meglepő az az optimizmus, mely a politikust jellemzi az interjú során, hiszen a britek gyarmatbirodalma és a vízi úton való utánpótlás-szállítás valóban válságban volt. Ahogy arra Kiyose is rámutat, a szigetország lényegében semmit nem ért az évszázadok során összekalapált gyarmatbirodalma nélkül, így ezek – illetve az utánpótlásaik – szétzilálása a tengelyhatalmak elemi érdeke volt. A hadi vállalkozás így is komoly sikereket ért el, az Egyesült Államok hadba lépése nélkül pedig össze is omlasztotta volna a briteket.
A kívánalmak ellenére a brit tengeri uralom sajnos mégsem süllyedt el az Indiai-óceán habjaiba, a történelem véres kereke másfelé fordult.
„Az Indiai-óceán habjaiban merül el a brit tengeri uralom”
Beszélgetés dr. Ishiro Kiyose-val, a megújulási mozgalom japán parlamenti vezérével (Szikratávirat)
Tokió, 1942. január.
 Dr. Kiyose Ishiro (Ichiro) (forrás: Wikidata) |
Alkalmunk nyílott a japán parlament megújulási mozgalmának vezetőjével a tengelyhatalmak és a kelet-ázsiai japán győzelmek kihatásairól beszélgetést folytatni. Nagy-Britannia súlyos gazdasági helyzetéről dr. Kiyose a következőképpen nyilatkozott:
„Nagy-Britannia gazdaságilag teljesen a gyarmatbirodalomtól, vagyis a tengerentúltól függ. Az angol sziget kizárólag szénnel tudja önmagát kellően ellátni. Minden egyéb terményt és nyersanyagot a tengerentúlról kell importálnia. Anglia búzáját Ausztrália, Kanada és Dél-Amerika szállítja, a gyapjút és a tejtermékeket Ausztrália, Uj-Zéland és Dél-Amerika, gumit és cint Malájföldről, olajat Angol-Borneóból importálnak stb. Ha ezt a bevitelt a nyersanyagforrások elfoglalása vagy a szállítási utak elvágása által megakadályozzák, Nagy-Britannia nem élhet tovább. Ekkor a brit iparnak meg kell állania és az angol hadiiparnak meg kell semmisülnie. A nyersanyagellátás biztosítása érdekében Anglia 20 millió tonnányi kereskedelmi flottát tartott fenn és ennek védelmére 2 millió tonnányi hadiflottát épített. A brit lobogó lengett mindenütt a tengereken és partokon, ahol Angliának gazdasági érdekei voltak.
A német tengeralattjárók, rombolóhajók és repülőgépek eddig 1013 millió tonna brit hajóteret semmisítettek meg. A semleges államok és az Angliához tartozó államok hajóterének átvétele és lefoglalása, valamint az új hajóépítések révén Angliának rendelkezésre áll még valamennyi kereskedelmi hajótér. Ha e maradék tonnatartalomból a háromhatalmi szövetséges államok harci cselekménye további hajóűrt semmisít meg, úgy Angliát éltető fontos ereket vágják el.”
A második kérdés az volt, hogy mik a kihatásai az Indiai-óceánnak egészen a keleti széléig történő japán előrenyomulásnak és fontos tengeri támaszpontok, mint Szingapúr, Sabang és Rangun elfoglalásának. Dr. Kiyose a következőket mondotta:
„Nem kétséges, hogy az angol tengeri összeköttetések elvágása az Indiai-óceánon a japán hadműveletek folytán még erősebb hatású lesz, mint a brit kereskedelmi hajótér megsemmisítése. Hogy e veszéllyel szembeszálljon, a brit tengernagyi hivatal annakidején Trincomalee-t Ceylon szigetén erős tengeri támaszponttá építette ki s ezáltal biztosította a Szingapúrba vezető utat, valamint a brit hajózást az Indiai-óceánon és a Bengáli-öbölben. E támaszpont megbénítása és a tengeri uralomnak az Indiai-óceánon Japán által való megszerzése Angliának a legfontosabb nyersanyagaitól való elvágását és Iránnal, Afganisztánnal és ezzel egyúttal a Szovjetunióval és Csunkinggal való összeköttetéseinek szétrombolását kell, hogy jelentse.”
Megkérdeztük dr: Kiyoset a háború általa várt további lefolyásáról és ő így válaszolt:
„Az Egyesült Államokat súlyos válságba sodorja az a körülmény, hogy kelet-ázsiai pozícióikat elveszítik és csendes-óceáni szerepük csökken, valamint a Csendes-óceánia szigetvilágából származó gumi, cin, antimon stb. bevitelük elvesztése komoly gazdasági és egyúttal belpolitikai válságba fogja dönteni. Az amerikai közvélemény fel fogja ismerni, milyen szerencsétlenséget hozott az amerikai népre a washingtoni kormány szemfényvesztése.
Felesleges ma merész jóslásokba bocsátkozni. A német-olasz-japán háromhatalmi szövetség legnagyobb ellensége Anglia. Ezt a harcot Angliával minden körülmények között a végső győzelemig kell folytatni. Ebben a küzdelemben az Indiai-óceán a „döntés tengere” lesz és nem kétséges, hogy a brit világuralom és világbirodalom „az Indiai-óceán habjaiban merül el.”
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
További Új Európa-lapszemlék:
