Amikor a Wehrmacht sikereit említik, akkor gyakran a gépesítést említik fő technikai előnynek. Erre a következtetésre valószínűleg azért jutott több hadtörténész, mivel az 1940 május-júniusában történt harcok gyorsan lezárultak és látszólag a Wehrmacht gyorsabban mozgott.

A helyzet viszont a valóságban az volt, hogy a francia hadsereg jobban gépesített volt, mint a Wehrmacht, amit a tényeknek jobban utána néző hadtörténészek leírnak. Én a legnyilvánvalóbb forrást idézem, az angol nyelvű Wikipédia témába vágó cikke szerint a francia haderőnek 300 ezer, míg a németnek 120 ezer járműve volt. Ennek következtében a német haderő csak a legfontosabb egységeit tudta gépesíteni. 1940 májusában a német katonák nagy része gyalogolt.

Amúgy ha van annak oka, hogy a Wehrmacht 1940-ben gyorsabban mozgott, mint az ellenfelei, az a légi fölény (is) lehetett. Ugyanis mivel a Luftwaffe biztosította a légi fölényt, ezért a német csapatok ellenséges légi támadások veszélye nélkül mozoghattak, míg a francia-angol hadoszlopok a Luftwaffe légi támadásai miatt kénytelenek voltak időnként megállni, szétszóródni. Az 1940 májusában lefolyt harcokban előfordult, hogy az angol-francia csaptok csak éjjel mertek haladni a német légi fölény miatt. A Luftwaffe az ellenséges csaptok mellett az ellenséges csapatok mozgásához és ellátásához szükséges infrastruktúrát (hidakat, vasúti pályaudvarokat,kikötőket) is bombázta, ami szintén lassította az ellenséges hadseregek mozgását.

A legmodernebb francia közepes és nehézharckocsik olyan páncélzattal rendelkeztek, aminek következtében a 37 mm-es német páncéltörő ágyúk szemből nem tudták azokat átütni. Ezzel szemben a 47 mm-es francia harckocsiágyúk gyakorlatilag mindegyik német páncélost ki tudták lőni.

A német harckocsiknak több géppuskája volt, aminek következtében gyalogos katonákat hatékonyan tudtak leküzdeni. Ez azért számít, mivel a harckocsik az összecsapások nagy részében nem ellenséges harckocsikkal, hanem gyalogsággal kerültek összetűzésekbe, aminek következtében a gyors áttörésékhez hatékonyan le kellett küzdeni.

Az a terület, amiben a Wehrmacht jelentős fölénye megmutatkozott, az a rádió volt. A rádiók révén a német harckocsikat sokkal gyorsabban lehetett irányítani, mint a francia ellenfeleiket. A rádiók hiánya miatt a franciák azt tapasztalták, hogy harc közben elvesztették az irányítást a tankjaik felett. A francia harckocsik 80%-ának nem volt rádiója, habár az újabb tankokat már fel akartál szerelni vele, de azoknál sem jutott mindegyiknek.

A rádiók mellett a német közepes harckocsiknak az volt a legnagyobb előnye, hogy jobban látták a környezetüket. Ennek az egyik oka az volt, hogy a modernebb német harckocsik parancsnokai egy kinyitható nyíláson keresztül kidughatták a fejüket a tankból, míg a francia Somua S 35 közepes harckocsik nagyon rosszul látták a környezetüket.

A német harckocsikról ugyan az a kép uralkodik, hogy elsősorban a tömeges összpontosításukkal törték át a frontot, ami alapvetően igaz is, viszont a német páncéloshadosztályok sikereihez az is nagymértékben hozzájárult, hogy a német Panzerdivision egységei között nagyobb volt a gépkocsizólövészek aránya, mint a francia páncéloshadosztályokban. Egy német páncéloshadosztálynak egy vagy két lövészezrede (3 vagy 4 zászlóalj) plusz az esetek nagy részében még egy motorbiciklis-zászlóalja volt, míg egy francia páncéloshadosztálynak egy lövészzászlóalja volt, ami nagyon lényeges különbség.

A gépkocsizó gyalogság azért volt lényeges tényező, mivel egyes feladatokra a harckocsik (támadás nyílt terepen), egyes feladatokra pedig a gyalogság (támadás erdőben, városi harc, nyugvó harckocsik biztosítása) volt alkalmasabb. A német páncéloshadosztályok sikereihez ennek következtében jelentősen hozzájárult, hogy hatékonyabb volt benne a harckocsi és gyalogság aránya. Sokáig ez a Panzer és Schützen kombináció adott fölényt a német gépesített hadviselésnek, mivel ők jöttek erre rá legkorábban.

Ez az előny egy évvel később a szovjetek ellen is megvolt, ugyanis 1941-ben egy szovjet harckocsi hadosztálynak két harckocsiezrede és egy motorizált lövészezrede volt. Ezzel szemben 1941-ben egy német páncéloshadosztálynak egy páncélos- és két lövészezrede volt. Abban, hogy a páncéloshadosztályokban növeljék a lövészek arányát és csökkentség a páncélosok arányát, valószínűleg nem csak az motiválta a Heert, hogy ideálisabb arányt találjanak, hanem az is, hogy egy gépkocsizó lövészezred olcsóbb volt, mint egy harckocsiezred, miközben a legtöbb feladatra az ütőképessége hasonló volt.

A hadosztálytüzérség tekintetében a két fél jelentősen különbözött. Egy francia gyaloghadosztály két tüzérezreddel és összesen 60 löveggel rendelkezett. Egy német gyaloghadosztály egy tüzérezreddel és összesen 48 tábori löveggel rendelkezett.

Viszont a tábori lövegek hatékonyságát tekintve a németeké volt a fölény, ugyanis a franciák 75 mm kaliberű ágyúkat használtak, míg a németek 10,5 cm (105 mm) kaliberű tarackokat. Az egyik, a cikk alján megjelölt forrás leírja és illusztrálja, hogy a nagyobb kaliberű lövegek sokkal nagyobb pusztítást okoznak. Egy 10,5 cm-es tarack gránátjai több mint kétszer nagyobb területet terítettek be repeszekkel. Ennek következtében, míg az első világháborúban a tipikus tábori lövegek 75-77 mm kaliberűek voltak, addig a modern hadseregek tábori lövegei napjainkban már 152-155 milliméteresek, vagyis nyolcszor nagyobb gránátokat lőnek. A tüzérség 20. századi evolúciója során a lövegek mérete többszörösére növekedett.

A modern tüzérségi gránátoknak elsősorban két hatása van, repesz és rombolás. Ezért nevezik a modern tüzérségi gránátokat repesz-rombolónak. A kisebb kaliberű lövegeknek elsősorban repeszhatása van, míg a nagyobb kaliberű lövegeknek a kaliber növekedésével együtt nő a romboló hatása is, aminek következtében hatékonyabb lehetett azokat a védelmi állások rombolására használni. Ennek következtében a német lövegekkel hatékonyabban lehetett a védelmet rombolni.

A német lövegek az előbbiek mellett könnyen kezelhetőek voltak és könnyebb volt velük célozni, ugyanis nagyobb volt az oldalirányzásuk, aminek következtében nagyobb területet lehetett velük lőni az ágyú mozgatása nélkül. Egy francia 75-ös löveg oldalirányzása 6 fok volt, míg egy német könnyű taracké 60 fok.

Míg könnyű tábori lövegekből egy német hadosztály és egy francia hadosztály is 36 darabbal rendelkezett, addig nehéz tábori lövegekből egy francia hadosztálynak 24, míg egy németnek 12 volt, ami valamennyire ellensúlyozta, hogy a francia könnyű tábori lövegeknek kisebb volt a kalibere. Habár az is igaz, hogy a franciáknál a nehéz lövegek egy része 105 mm-es kaliberű volt, ami a németeknél könnyűnek számított.

A német nehéz tábori lövegek alapvetően nagyon megbízhatóak voltak és a technológiájuk nagyon konvencionális volt. A német nehéz tábori lövegeknek a könnyűekhez hasonlóan nagyobb volt az oldalirányzása, mint a francia lövegeknek.

Az ágyú és a tarack összehasonlítása az s K 18 és az s FH 18 összehasonlítása révén

Az alábbi összehasonlításban látszik, hogy a jellemzőkben és a teljesítményben mi a különbség a tarack és az ágyú között.

Egy azonos tömegű ágyú és tarack közül az ágyúnak hosszabb a csöve a kisebb kaliber mellett, ami miatt nagyobb a lőtávolsága. A taracknak rövidebb a csöve, viszont a nagyobb kaliber miatt sokkal nagyobb gránátot lő ki. Ennek következtében az s K 18 ugyan jó volt az üteg elleni tűzre, viszont a gránátja közel sem okozott akkora pusztítást, mint a s FH 18. A németek inkább a tarackok felé hajlottak, ami miatt a Wehrmacht gépesített hadosztályaiban két üteg s FH 18 és egy üteg s K 18 volt a nehéz tábori lövegek száma. A nem gépesített hadosztályoknak általában 3 üteg nehéztarackja volt.

A német hadosztálytüzérség jobban standardizálva volt, mint a francia, ugyanis 1940-ben a németek két kalibert (10,5 cm, 15 cm) és háromféle löveget használtak, míg a francia hadosztálytüzérség 3 kalibert (75, 105, 155 milliméter) és legalább 4-féle löveget használt. Ez a tűzvezetés és a logisztika szempontjából is előnyösebb volt.

Ugyan az 1940-es harcokkal kapcsoltban a hadtörténészek elsősorban a harckocsikat emelik ki, mint döntő tényezőt, a hadjárat során számos gyalogsági összecsapás is volt, amik szintén hozzájárultak az események alakulásához.

Amit a korabeli francia gyalogság fegyverzetével kapcsoltban a szakforrások leírnak, az az, hogy a francia könnyűgéppuskáknak nem volt cserélhető csöve, ami korlátozta a tűzgyorsaságukat. A cserélhető cső hiánya egy géppuska által fenntartható maximális tűzgyorsaságot jelentősen korlátozza, a cserélhető csőhöz képest nagyjából a felére. Ennek ellenére a francia csapatok alapvetően kedvelték a géppuskáikat, mivel megbízhatóak voltak. A francia könnyűgéppuskák a francia hadsereg modernebb felszereléséhez tartoztak, ugyanis a két világháború között lettek kifejlesztve, vagyis nem első világháborús örökségek voltak.

A francia gyalogság egyik jellegzetes fegyvere a VB puskagránátvető felszerelés volt. A puskagránát hatása általában akkora, mint egy könnyűaknavetőnek, csak kisebb lőtávval és tűzgyorsasággal. Sok volt belőle, minden lövészraj kapott egy ilyen fegyvert. Hatásosságáról nem maradt fent adat.

Egy francia lövészraj 12, egy német pedig 10-11 fős volt, mindkettőnek egy géppuskája volt. Egy német szakasznak 3 futára volt, míg egy franciának egy, aminek következtében a német szakasz gyorsabban tudta szervezni a műveleteit.

A német gyalogság lövészszázadonként rendelkezett 3 páncéltörő puskával, amik nem voltak hatásosak. A francia gyalogság zászlóaljanként rendelkezett két páncéltörő ágyúval, ami hatásosak voltak a legtöbb német harckocsi ellen. Ezred alárendeltségben a francia gyalogezrednek 6, a németnek 12 páncéltörő ágyúja volt, ami a francia gyalogzászlóaljak páncéltörő ágyúit beleszámítva (3*2 + 6) ugyanannyi.

(Olvasónktól)

Kapcsolódó: A félremagyarázott Blitzkrieg: propaganda és valóság a német sikerek okairól

1. forrás: a német tüzérség fegyverzetéről szól és alapvetően levezeti, hogy miért hatékonyabbak a 10,5 cm-es német tarackok a 76 mm-es szovjet tábori lövegeknél (utóbbiak kalibere gyakorlatilag akkora, mint a francia 75-ösöknek, bár a szovjet 76 mm-es lövegek technikailag jelentősen különböztek a francia 75-ösöktől)
http://www.operationbarbarossa.net/wp-content/uploads/2014/07/Ger-FILARM-Artillery-DB.pdf

2. forrás: gránátok hatásának az összehasonlítása
http://www.winterwar.com/Weapons/artyinfo.htm

3. forrás: leírja a francia hadsereg 1940-es szervezését, fegyverzetét
Lee Johnson: The French Army 1939-45

4. forrás: a francia hadsereg szervezése, fegyverzete 1940-ben
https://ww2-weapons.com/french-armed-forces-1940/

5. forrás: a német hadsereg szervezése, fegyverzete 1940 májusában
https://ww2-weapons.com/german-orders-of-battle-for-the-campaign-in-the-west-may-1940/

6. forrás: a legjobb francia és a legjobb német harckocsik összecsapásai, technológiája könyvben
Steven J Zaloga: Panzer III vs Somua S 35

7. forrás: könyv a német gépkocsizó-gyalogságról és a páncélgránátosokról
https://ospreypublishing.com/world-war-ii-german-motorized-infantry-panzergrenadiers

8. forrás: német lövészszakasz felépítése
http://www.wargames-romania.ro/wordpress/articles/history/german-infantry-platoon-1939-1942/

9. forrás: francia könnyűgéppuskák
https://www.militaryfactory.com/smallarms/detail.asp?smallarms_id=482

10. forrás: francia lövészszázad felépítése
https://www.quartermastersection.com/french/companies/1781/FRENCHINFANTRYCOMPANY1940

11.forrás: francia motorizált gyaloghadosztály felépítése
http://enpointe.perso.infonie.fr/dim.html