Nem Magyarországé, hanem Indiáé lehet a világszenzációnak számító neurokibernetikus művégtag gyártási joga. A magyar tudósok szeretnék, hogy hazájuk élvezze találmányuk hasznát, ám a kormány nem áldozott erre a célra, holott csak negyedmilliárd forintra lenne szükség. Az eszköz pedig világszenzáció, de érdekes módon Magyarországnak ez nem éri meg, Indiának viszont igen, akik jelentős hasznot fognak húzni a magyar találmányból.

A miniszterelnök delegációjával együtt Páli Jenő doktor, feltaláló is ott volt Indiában, ahol a találmány befejezéséhez szükséges pénz fejében megkezdődtek a gyártási jogról szóló tárgyalások.

Valószínűleg Indiában fogják gyártani azt a világszenzációnak számító művégtagot, amelyet Páli Jenő, a Biokibernetika Kft., a Semmelweis Egyetem első kutatás-fejlesztési cégének vezetője „talált ki” kollégáival együtt. A neurobiológus doktor már egyetemi évei alatt is az idegrendszeri sérülésekkel, a regenerációval foglalkozott, akkor még csak az állatkísérletek szintjén, inkább dokumentációs igénnyel. Az egyik projektben a patkányok bajuszszőrrendszerét tanulmányozták, amely az élővilágban – a jelenlegi ismereteink szerint – a legérzékenyebb tapintórendszer. Így került közel a testérzékelés témaköréhez. A találmányának leglényegesebb eleme az a mesterséges tapintórendszer, amely az emberi bőr működését modellezi.

A tapintófelület azért forradalmian új, mert – ha a fejlesztést sikerül befejezni – az az idegrendszerrel összekapcsolható, és agyi vezérléssel működik: a megfogott tárgy súlyáról, hőmérsékletéről és minden egyéb jellemzőjéről a számítógép és rádióhullámok segítségével közvetlenül az agyba jut az információ, amire az agy természetes választ ad. A reakció, vagyis a „parancs” ugyanilyen módon juthat vissza a művégtagba. Eddig is léteztek agyhullámokkal vezérelt művégtagok, de nem volt valódi testérzékelés, valamint működésükhöz az agyhoz kapcsolt vagy az agyba beépített elektródák kellettek.

Az újabb találmány azonban szükségtelenné teheti ezt. A kar csonkjában több ezer idegvégződés található: ezekhez kapcsolódik az elképzelt rendszer. Az idegek, idegrostok törvényszerű hegesedését, elhalását speciális őssejttenyészetekkel akadályoznák meg a kapcsolódási felületeken. Természetesen ez a technika nemcsak a kar, de a láb elvesztése esetén is alkalmazható. Ráadásul az alsó végtag pótlása jóval egyszerűbb feladat. De a találmány segítségével a gerincsérülteket is talpra lehetne állítani. Az agy és az alsó végtagok közötti információáramlás helyreállításával, vagyis a tapintófelület, a számítógép és a rádióhullámok kombinációjával, saját izomerejükkel képesek lennének járni.

A találmány az űrkutatásban is áttörést jelenthet. Mivel rádióhullámok segítségével történik a kommunikáció a „művégtag” és az agy között, ezért a távolság nem jelent akadályt. A tapintófelület segítségével elméletileg olyan információk juthatnak vissza egy távoli bolygó felszínére juttatott szerkezetből az űrhajóba, mintha valaki valóban ott járna. A tervezett Mars-expedícióra már készülnek – magyarázza a doktor. De hozzáteszi: ez a fajta alkalmazás a következő fejlesztési projekt témája, amelyet a magyar és az indiai tudósok közösen fognak elvégezni – de magyar irányítással. Páli Jenő abban reménykedik: ha már a művégtag gyártása esetleg nem itthon történik, legalább az űrkutatási eredmények gyarapíthatják Magyarországot.

A fiatal kutató 2000 decemberében alkotta meg találmányának elméletét, és 2001 januárjában vetette papírra a mesterséges tapintásérzékelő alapelvét. Megtették a magyar szabadalmi hivatalban a bejelentést, ennek alapján 2002-ben megtörtént az európai szabadalmi bejelentés is. Az akkori – még az Orbán-kormány irányítása alatt álló – gazdasági minisztérium támogatásával két pályázatot is sikerült elnyerniük. 2004-ben Páli Jenő megkapta az európai uniós szabadalmi oltalmat. Az elképzelése olyan átütő világújdonság volt, hogy változtatás nélkül, azonnal megkapta a szabadalmi jogokat.

Hogy uniós pályázati pénzekhez hozzájuthassanak – 2005-ben nyertek a GVOP-keretből –, céget alapítottak az egyetemmel közösen a támogatások kezelésére. Szűk két évbe telt, míg elkészült a prototípus, amit tegnap mutattak be az Anatómiai Intézetben. Ahogy Páli Jenő mondja, szinte több energiába telt az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos adminisztráció precíz elvégzése, mint a művégtag kifejlesztése.

Az indiaiak másfél millió dolláros – azaz cirka negyedmilliárd forintnyi – befektetése elegendő lenne arra, hogy a még szükséges fejlesztéseket – a művégtag lekicsinyítését – befejezzék, amihez még 1-2 év kell. A fiatal kutató sajnálná, ha szabadalmuk haszna nem itthon kamatozna, és arra is figyelmeztet: Indiában látott valódi „technopolist”, ahol csak informatikusból 80 ezer dolgozik. Ott intézik például az amerikai vállalkozások könyvelésének túlnyomó többségét is. Mint a sajtó megírta: Gyurcsány Ferenc útjának sikere, hogy Gyöngyösön gumigyárat alapítanak az indiaiak. Egy olyan gyárat, ami nem kellett a szlovákoknak sem.