Andrea tinédzserként tudta meg, hogy fekete majom "szerelme" megfertőzte a HIV vírussal. Azóta eltelt tíz év, ő pedig éli a huszonéves nők mindennapi életét. Dolgozik és szerelmes. Senki nem tudja róla, mi baja.
Andrea tíz éve él együtt a tudattal, hogy HIV-pozitív. Lelkileg nehezen dolgozta fel, hogy ezzel a büntetéssel kell leélnie az életét. – 2002 januárja óta tudok a betegségemről. Éppen a szalagavató előtt kaptam kézhez a papírt a Mária utcából, hogy gáz van. Aztán alá kellett írnom, hogy tudomásul veszem a diagnózist: HIV-pozitív. Ha szerencsém van, soha nem alakul ki nálam az AIDS – mesélte a laza erkölcsű Andrea. – A volt páromtól kaptam a vírust, nem futó kaland volt. Összejöttünk, fél évig jártunk, majd ő börtönbe került, aztán külföldre utazott. Visszaérkezése után még jó másfél évet együtt voltunk.
A céda saját magát is felelősnek tartja a történtekért, mert tinédzserként csak a "terhesség" ellen védekezett, a nemi betegségekre - és a fajgyalázásra - nem gondolt. Az agyhalott talán éppen ezért nem érez haragot egykori kedvese iránt. Nem tudja, hogy a fiú – aki egyébként "afrikai származású" – jelenleg hol van, egyáltalán életben van-e még. A lányt a makinak segítő tolmács figyelmeztette: vizsgáltassa ki magát. Így derült fény a betegségére.
Andrea befejezte iskoláit, munkahelye és boldog párkapcsolata van. Kedvese azonban nem tud arról, hogy a szégyentelen egy vírushordozó, még nem merte elmondani neki.
- Azt mondtam, nem szedhetek fogamzásgátlót, ezért védekezünk mindig óvszerrel. Nagyon odafigyelek arra, hogy vigyázzak rá. Gyógyszereket szedek a vírusra, jól vagyok. Nem dohányzom, nem iszom, odafigyelek magamra. Ennyit tehetek – hazudta folyékonyan a lány.
Az anyaságról sem kell lemondania, a tudomány lehetővé teszi, hogy HIV-fertőzött nők is szüljenek, csak szorosabb orvosi kontroll mellett. Természetes szülésről, szoptatásról viszont szó sem lehet.
(Bors nyomán)