Az elmúlt hetekben, hónapokban többször is hírt adtunk arról, hogy a sepsiszentgyörgyi köztemetőben a román megszállók RMDSZ-es "magyar" közreműködéssel - és az anyaországi honvédelmi miniszter utólagos szentesítésével - megfosztották magyar jelképeitől, fölirataitól az ottani első világháborús hősi emlékművet, leverték róla még a Ceausescu-rendszert is túlélt díszeit, majd átalakították románná. A sepsiszentgyörgyi református Vártemplom közelében levő köztemetőben több más magyar hírességgel, a háború elesett hőseinek közelében nyugszik az öt esztendővel ezelőtt eltávozott M. Péter János festő- és grafikusművész.

M. Péter Jánost életében, de halála után sem nagyon "kényeztették" el a díjakat, elismeréseket odaítélő társulatok. Pedig megérdemelte volna. Pestiesen szólva, nem volt a hatalmasságok "csókosa". A világ több mint húsz országában volt kiállítása - az anyaországban többször, több helyütt is -, s képei nagyon sok erdélyi magánházban is megtalálhatók. Sepsiszentgyörgyön hosszabb elhallgatás után, nem sokkal a halála előtt, 2008-ban neki kellett kérnie, hogy rendezhessen egyéni kiállítást, mire nagy kegyesen megkapta a Gyárfás Jenő Képtár kiállítótermét - tíz napra. Április 24-én lesz öt éve, hogy 68 éves korában meghalt. Születése helyéül a különböző erdélyi magyar lexikonok következetesen Székelyudvarhelyt nevezik meg, pedig Székelyvarságon látta meg a napvilágot, amely tényre a művész mindig igen büszke volt.

M. Péter János 1941-ben született a Nagy-Küküllő forrásvidékén levő Székelyvarságon, ott, ahol Nyirő József találkozott a később legendás regényhőssé alakított Uz Bencével. Diákéveit a festő már Udvarhely vármegye székhelyén, Székelyudvarhelyen töltötte. A festészetet a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanulta, majd 1965 és 1973 között egy szovátai középiskolában rajztanárként kereste a kenyerét. 1973-ban Sepsiszentgyörgyre költözött, ott élt és alkotott egészen a 2009-ben bekövetkezett haláláig. Szakmai elismerésben részesült Franciaországban, Finnországban, Svédországban, Dániában és Németországban, ezen utóbbi országban négy ízben is. Vajon melyik ország hiányzik a fölsorolásból?

Színorgia, dübörgés, hegyvonulatok, hegyi patakmedrek, erdők sűrűje, végtelen szilaj tánc egy-egy tájba beleszorítva jelenik meg M. Péter János legtöbb festményén. Alkotói életének végső, érett korszakában, a szovátai időszak után már a háromszéki tájat álmodta át a vászonra. Képeinek "vadságát" a XX. századi zenében leginkább Bartók Béla Allegro barbarojához, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin szilaj táncaihoz, vagy Igor Sztravinszkij Sacre du Printemps című zenekari művéhez hasonlíthatnánk. Nagyon sokat festette, mert vallásosan imádta a Hargita és a szülőhelye, Székelyvarság fenyőit. Gyermekei valószínűleg a művész kívánságát teljesítették azzal, hogy egy fenyőcsemetét vittek a Hargitáról és ültették el a művész sepsiszentgyörgyi sírköve mellé.

Az elmúlt vasárnap, április 13-án, M. Péter János gyermekeinek kezdeményezésére a székelyudvarhelyi Művelődési Házban megnyílt a művész hagyatéki kiállítása. A megnyitó beszédet Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész mondta, közreműködött a festőművész fia, Péter János, a Firkin zenekar fuvolása. M. Péter János gyermekei azt tervezik, hogy a székelyudvarhelyi kiállítás anyagát, édesapjuk művészetét Erdélyben, majd azon túl a világ minél több helyén megmutatják a nagyközönségnek.

Nagy László, az erdélyi művész tisztelője, hajdanában személyes ismerőse, a kemenesaljai Boba faluból indult útnak Sepsiszentgyörgyre és M. Péter János hagyatéki kiállítása megnyitásának napján nemzetiszín szalaggal ékesített koszorút helyezett el a festő sírján a fentebb már említett köztemetőben. Nagy László fényképén látni lehet az M. Péter János sírköve mellé ültetett, már szépen cseperedő hargitai fenyőt.

Hering József - Kuruc.info