Beszéljünk egy kicsit arról, amit a régi rendőri zsargonban "cigány életvitel"-nek hívtak. Ma, hogy senkinek az érzékenységét meg ne sértsük, lumpen életmódnak hívjuk. Ez az életmód forrásoldalról három pilléren nyugszik:
1.) Visszaélés a társadalmi szolidaritással.
A (mély)szegénységre - a 20 millás merdzsó mellől is -, vagy a felelőtlenül vállalt gyerekseregre hivatkozva - 50 évvel a fogamzásgátlás elterjedése után is - minden elképzelhető jogcímen különféle pótlékokat és segélyeket kizsarolni a társadalomból. Természetesen anélkül, hogy a gyerekek ürügyén kapott pénzeket ténylegesen a gyerekekre is költenék. Ezeknek a társadalomból kizsarolt pénzeknek a felhasználása az esetek túlnyomó többségében a családfők szenvedélybetegségeinek finanszírozásában merül ki. Alkohol, cigaretta, játékgép.
2.) Feketemunka.
Miközben a társadalmi szolidaritást maximális mértékben elvárják, a lumpen életmódú személyeknek eszük ágában sincsen a szolidaritást gyakorolni a társadalom náluk elesettebb és rászorultabb tagjai tekintetében. Közterheket nem viselnek akkor sem, amikor nekik épp van munkájuk, jövedelmük. A lumpen alapállás az, hogy "ami az enyém, az az enyém, ami a tiéd, az nagy részben az enyém". Tehát a nem lumpen köteles adózni akkor is, ha kevés jövedelme van, a lumpen azonban soha, még akkor sem, ha magas jövedelemre tesz szert. Ez alapjaiban sérti az alkotmányos rendet, a polgárok közti egyenlőség elvét. A klasszikus eset az, amikor a szocpolos csalók még fel is háborodnak, mikor valaki arra mer utalni, hogy hajléktalan családok is léteznek ám, és azokon senki se segít. Ők meg kaptak segítséget, de eltapsolták.
3.) "Megélhetési" és "indulati" bűnözés.
Az első kifejezést Kuncze Gábor találta ki, mintegy mentségként a lopkodásokra. Mentségére csak azt hozhatjuk fel, hogy akkoriban még ő se gondolta, hová fog ez fajulni. Ahhoz, hogy ezt felismerje, nem szavazatvadász politikusnak, hanem előrelátó államférfinak kellett volna lennie. Mára komplett, nem ritkán védett erdők hektárszámra való tarvágását, nagyáruházak (Tesco Sarkadon és Bp.-en a Fogarasi úton) rendszeres kifosztását eredményezi ez a gondolkodásmód.
A második típus a társadalomra legveszélyesebb és a társadalmat leginkább felháborító cselekmény. Lényege, hogy az elkövetők többnyire jól ellátott fiatalok, akiknek a számára a divatos ruházat és a mobiltelefon alapfelszereltség (sőt az egyik esetben a Gandhi Gimnáziumban kapott ösztöndíj is az volt). A cselekmény pedig olyan nemi erőszak, kéjgyilkosság, rablás, rablógyilkosság, vagy gyilkosság, amelyet a szükségesnél sokkal nagyobb brutalitással követnek el. A lényegük pedig nem az a max. 2-3 ezer forint, amit így lehet zsákmányolni, hanem elsősorban az áldozatok lehető legnagyobb mértékű megalázása, emberi méltóságuktól való megfosztása. Az ilyen elkövetők jellemzően a sajátjuktól eltérő kultúrkörbe (azaz gádzsó) tartozó személyt választanak áldozatul.
Ezek mind származásfüggetlen elemei a lumpen életmódnak. Ha akarjuk, akár nem is kell figyelembe vennünk az ilyen életmódú személyek származását - pláne, hogy erről statisztika jogszerűen nem készülhet. Viszont azt nem tagadhatjuk le, hogy ez az életmód a társadalomra kiemelten veszélyes, és az ilyen életmódot élő személyek megrendszabályozása a társadalom elsőrendű érdeke. És ha idáig eljutottunk, akkor talán azt is belátod, hogy a társadalom ilyen mértékű veszélyeztetésére nem lehet mentség semmiféle származás.
Hazánkban ugyanis az adófizetők teherviselési képességét messze meghaladóan nagy szociális transzfert üzemeltetünk. Egész Európában nincs hozzá fogható. Évek óta hitelből (azt megelőzően privatizációból), mert az adóbevételek ezt az őrült költekezést már rég nem fedezik. A kiemelkedést egyedül garantálható iskoláztatás pedig mindenki számára elérhető, sőt 18 éves korig kötelező is. Nem a többségi társadalom tehet arról, hogy egyesek, és különösen a lumpen életmódúak ezzel nem élnek, illetve gyermekeiket megfosztják olyan alkotmányos jogaiktól, mint pl. az oktatáshoz való jog.
1.) Visszaélés a társadalmi szolidaritással.
A (mély)szegénységre - a 20 millás merdzsó mellől is -, vagy a felelőtlenül vállalt gyerekseregre hivatkozva - 50 évvel a fogamzásgátlás elterjedése után is - minden elképzelhető jogcímen különféle pótlékokat és segélyeket kizsarolni a társadalomból. Természetesen anélkül, hogy a gyerekek ürügyén kapott pénzeket ténylegesen a gyerekekre is költenék. Ezeknek a társadalomból kizsarolt pénzeknek a felhasználása az esetek túlnyomó többségében a családfők szenvedélybetegségeinek finanszírozásában merül ki. Alkohol, cigaretta, játékgép.
2.) Feketemunka.
Miközben a társadalmi szolidaritást maximális mértékben elvárják, a lumpen életmódú személyeknek eszük ágában sincsen a szolidaritást gyakorolni a társadalom náluk elesettebb és rászorultabb tagjai tekintetében. Közterheket nem viselnek akkor sem, amikor nekik épp van munkájuk, jövedelmük. A lumpen alapállás az, hogy "ami az enyém, az az enyém, ami a tiéd, az nagy részben az enyém". Tehát a nem lumpen köteles adózni akkor is, ha kevés jövedelme van, a lumpen azonban soha, még akkor sem, ha magas jövedelemre tesz szert. Ez alapjaiban sérti az alkotmányos rendet, a polgárok közti egyenlőség elvét. A klasszikus eset az, amikor a szocpolos csalók még fel is háborodnak, mikor valaki arra mer utalni, hogy hajléktalan családok is léteznek ám, és azokon senki se segít. Ők meg kaptak segítséget, de eltapsolták.
3.) "Megélhetési" és "indulati" bűnözés.
Az első kifejezést Kuncze Gábor találta ki, mintegy mentségként a lopkodásokra. Mentségére csak azt hozhatjuk fel, hogy akkoriban még ő se gondolta, hová fog ez fajulni. Ahhoz, hogy ezt felismerje, nem szavazatvadász politikusnak, hanem előrelátó államférfinak kellett volna lennie. Mára komplett, nem ritkán védett erdők hektárszámra való tarvágását, nagyáruházak (Tesco Sarkadon és Bp.-en a Fogarasi úton) rendszeres kifosztását eredményezi ez a gondolkodásmód.
A második típus a társadalomra legveszélyesebb és a társadalmat leginkább felháborító cselekmény. Lényege, hogy az elkövetők többnyire jól ellátott fiatalok, akiknek a számára a divatos ruházat és a mobiltelefon alapfelszereltség (sőt az egyik esetben a Gandhi Gimnáziumban kapott ösztöndíj is az volt). A cselekmény pedig olyan nemi erőszak, kéjgyilkosság, rablás, rablógyilkosság, vagy gyilkosság, amelyet a szükségesnél sokkal nagyobb brutalitással követnek el. A lényegük pedig nem az a max. 2-3 ezer forint, amit így lehet zsákmányolni, hanem elsősorban az áldozatok lehető legnagyobb mértékű megalázása, emberi méltóságuktól való megfosztása. Az ilyen elkövetők jellemzően a sajátjuktól eltérő kultúrkörbe (azaz gádzsó) tartozó személyt választanak áldozatul.
Ezek mind származásfüggetlen elemei a lumpen életmódnak. Ha akarjuk, akár nem is kell figyelembe vennünk az ilyen életmódú személyek származását - pláne, hogy erről statisztika jogszerűen nem készülhet. Viszont azt nem tagadhatjuk le, hogy ez az életmód a társadalomra kiemelten veszélyes, és az ilyen életmódot élő személyek megrendszabályozása a társadalom elsőrendű érdeke. És ha idáig eljutottunk, akkor talán azt is belátod, hogy a társadalom ilyen mértékű veszélyeztetésére nem lehet mentség semmiféle származás.
Hazánkban ugyanis az adófizetők teherviselési képességét messze meghaladóan nagy szociális transzfert üzemeltetünk. Egész Európában nincs hozzá fogható. Évek óta hitelből (azt megelőzően privatizációból), mert az adóbevételek ezt az őrült költekezést már rég nem fedezik. A kiemelkedést egyedül garantálható iskoláztatás pedig mindenki számára elérhető, sőt 18 éves korig kötelező is. Nem a többségi társadalom tehet arról, hogy egyesek, és különösen a lumpen életmódúak ezzel nem élnek, illetve gyermekeiket megfosztják olyan alkotmányos jogaiktól, mint pl. az oktatáshoz való jog.
A hazai cigányságnak igen nagy része, egyes becslések szerint 2/3-a lumpen. De ha a fele, az is sok. Ettől még nem általánosítunk. Bár alap több lenne rá, mint pl. anno a magyar nép kollektív bűnösnek nyilvánításakor.
Miközben a mai cigányok sokkal magasabb életszínvonalon élnek, mint pl. az 1920-as és 1930-as évek világválsága(i) idején a magyar agrárproletariátus. Ott mégsem lett elterjedt életforma sem a szociális ellátórendszer fosztogatása (nem is volt szoc. ellátó rendszer), sem a feketemunka, sem pedig a megélhetési ill. indulati bűnözés.
Pedig a "Sokan voltunk" c. Sánta-novellából tudható, hogy az valóban mélyszegénység volt. Nem az, amit ma annak becéznek, amibe az autótartás, a kocsmai fogyasztás, a cigaretta, a játékgép, a kóla, a digitévé, a csipsz és a mobiltelefon is bőven belefér. Hanem valódi éhezés.
Miközben a mai cigányok sokkal magasabb életszínvonalon élnek, mint pl. az 1920-as és 1930-as évek világválsága(i) idején a magyar agrárproletariátus. Ott mégsem lett elterjedt életforma sem a szociális ellátórendszer fosztogatása (nem is volt szoc. ellátó rendszer), sem a feketemunka, sem pedig a megélhetési ill. indulati bűnözés.
Pedig a "Sokan voltunk" c. Sánta-novellából tudható, hogy az valóban mélyszegénység volt. Nem az, amit ma annak becéznek, amibe az autótartás, a kocsmai fogyasztás, a cigaretta, a játékgép, a kóla, a digitévé, a csipsz és a mobiltelefon is bőven belefér. Hanem valódi éhezés.
Egy történet:
Az egyik unokanővérem elvált férje szőke, a szeme színe kék. Notórius kölcsönkérő. A családjuknak a szülők erőn felüli erőfeszítései révén két otthona is volt. Az egyik városi társasházban egy lakás, a másik egy ház az agglomerációban. Mindkettőt eltapsolta. Az unokanővérem azóta kezd kicsit magához térni anyagilag, mióta elváltak. A pasit eleinte befogadták a szülei, de az eszetlen kölcsönkérést ott se fejezte be. Végül arra mentek haza, hogy a hitelezők kipakolták az egész lakást, hogy a berendezés árából megtérítsék a kárukat. A szülők erre felkérték pici fiukat, keresne magának másik lakást. Most egy cigánytelepen lakik, egy cigány élettárssal, már egy közös gyerek is van. Alkalmi munkák, lomizás, segélyek felnyalása, kölcsönkérés stb. a megélhetése forrásai. Érdekes módon ott pillanatok alatt be tudott illeszkedni. Csak tán nem azért, mert többségi származású létére is a normaszegést és a szoc. ellátó rendszeren való élősködést, magyarul a lumpen életmódot tartotta követendőnek?
Általános iskola óta a mai napig az egyik legjobb barátnőm félig cigány. Gyönyörű, vastag szálú, fekete haja van. Nem vagyunk már mai gyerekek, de az egész osztályban neki egyedül egy szál ősz haja sincs. Egy szakmája és két diplomája van, művész és művésztanár. Plusz kétgyermekes anya. Tökéletesen beilleszkedett. Hiába, hogy az anyja egyedül nevelte fel kb. 8 éves korától, és hiába, hogy sokszor még enni se nagyon volt mit. Küzdött keményen. És révbe ért.
S amikor a lakókörnyezetében arra való hivatkozással lopkodnak meg betörnek, hogy "jáj, hát mi cigánok vagyunk, nincs nekünk munká", akkor kiosztja őket, ahogy kell. Igény szerint cigányul is. És igaza van. Ha őneki a zsíros kenyér mellett is mindig kész volt a házija és tudott 12-14 évesen napi 2-3 órát rajzolni, hogy felvegyék a tehetsége számára legmegfelelőbb középiskolába, talán más se szakadna bele. Ahogy abba sem, hogy a maga részéről minden vallási fanatizmus nélkül is képes volt 22 évesen szűzen férjhez menni. Nem vesztett semmit vele, hogy nem szült már 12-14 évesen, és nem lett 20 éves korára mindenki rongya. Sőt. Van egy férje, aki hozzá hasonlóan nem túl vallásos (nagyjából évi két mise), de aki megbecsüli, hogy az ő felesége már akkor is hű volt hozzá, amikor még nem is ismerte. Mintegy előre. Pusztán öntudatból, önbecsülésből. (Nem csoda, hogy az ilyen nőket gyűlölik azok a lumpen családokban vagy államiban felnövő lányok, akik 17-22 évesen már mindenen túl vannak, és miután a fél város már felpróbálta őket, valahogy senki se akarja elvenni őket feleségül. És ez aztán végképpen nem cigányspecifikus, mert a munkamániás nemcigány szülők lányai közt is vannak ilyenek bőven.)
Amikor ezt a mantrát hajtogatják a fajvédők, hogy a szegénységből és a hátrányos helyzetből csakis a bűnözésbe vezethet az út, akkor épp azokat az embereket köpik szembe, akik mindezek ellenére is karriert csináltak. Mert az egyéni teljesítményt veszik ezzel semmibe. Épp csak ez a kultúrkör mindig is az egyéni teljesítmények révén fejlődött mind a tudományban, mind az iparban, mind a művészetek terén. Amikor ezt semmibe veszik, akkor maguk alatt vágják a fát. Mert ők is ennek a kultúrkörnek az eredményeit élvezik. Enélkül ott tartanának, ahol Zimbabwe vagy Banglades.
Az egyik unokanővérem elvált férje szőke, a szeme színe kék. Notórius kölcsönkérő. A családjuknak a szülők erőn felüli erőfeszítései révén két otthona is volt. Az egyik városi társasházban egy lakás, a másik egy ház az agglomerációban. Mindkettőt eltapsolta. Az unokanővérem azóta kezd kicsit magához térni anyagilag, mióta elváltak. A pasit eleinte befogadták a szülei, de az eszetlen kölcsönkérést ott se fejezte be. Végül arra mentek haza, hogy a hitelezők kipakolták az egész lakást, hogy a berendezés árából megtérítsék a kárukat. A szülők erre felkérték pici fiukat, keresne magának másik lakást. Most egy cigánytelepen lakik, egy cigány élettárssal, már egy közös gyerek is van. Alkalmi munkák, lomizás, segélyek felnyalása, kölcsönkérés stb. a megélhetése forrásai. Érdekes módon ott pillanatok alatt be tudott illeszkedni. Csak tán nem azért, mert többségi származású létére is a normaszegést és a szoc. ellátó rendszeren való élősködést, magyarul a lumpen életmódot tartotta követendőnek?
Általános iskola óta a mai napig az egyik legjobb barátnőm félig cigány. Gyönyörű, vastag szálú, fekete haja van. Nem vagyunk már mai gyerekek, de az egész osztályban neki egyedül egy szál ősz haja sincs. Egy szakmája és két diplomája van, művész és művésztanár. Plusz kétgyermekes anya. Tökéletesen beilleszkedett. Hiába, hogy az anyja egyedül nevelte fel kb. 8 éves korától, és hiába, hogy sokszor még enni se nagyon volt mit. Küzdött keményen. És révbe ért.
S amikor a lakókörnyezetében arra való hivatkozással lopkodnak meg betörnek, hogy "jáj, hát mi cigánok vagyunk, nincs nekünk munká", akkor kiosztja őket, ahogy kell. Igény szerint cigányul is. És igaza van. Ha őneki a zsíros kenyér mellett is mindig kész volt a házija és tudott 12-14 évesen napi 2-3 órát rajzolni, hogy felvegyék a tehetsége számára legmegfelelőbb középiskolába, talán más se szakadna bele. Ahogy abba sem, hogy a maga részéről minden vallási fanatizmus nélkül is képes volt 22 évesen szűzen férjhez menni. Nem vesztett semmit vele, hogy nem szült már 12-14 évesen, és nem lett 20 éves korára mindenki rongya. Sőt. Van egy férje, aki hozzá hasonlóan nem túl vallásos (nagyjából évi két mise), de aki megbecsüli, hogy az ő felesége már akkor is hű volt hozzá, amikor még nem is ismerte. Mintegy előre. Pusztán öntudatból, önbecsülésből. (Nem csoda, hogy az ilyen nőket gyűlölik azok a lumpen családokban vagy államiban felnövő lányok, akik 17-22 évesen már mindenen túl vannak, és miután a fél város már felpróbálta őket, valahogy senki se akarja elvenni őket feleségül. És ez aztán végképpen nem cigányspecifikus, mert a munkamániás nemcigány szülők lányai közt is vannak ilyenek bőven.)
Amikor ezt a mantrát hajtogatják a fajvédők, hogy a szegénységből és a hátrányos helyzetből csakis a bűnözésbe vezethet az út, akkor épp azokat az embereket köpik szembe, akik mindezek ellenére is karriert csináltak. Mert az egyéni teljesítményt veszik ezzel semmibe. Épp csak ez a kultúrkör mindig is az egyéni teljesítmények révén fejlődött mind a tudományban, mind az iparban, mind a művészetek terén. Amikor ezt semmibe veszik, akkor maguk alatt vágják a fát. Mert ők is ennek a kultúrkörnek az eredményeit élvezik. Enélkül ott tartanának, ahol Zimbabwe vagy Banglades.
