Frissítés (18:24): egy helyi beszámolója következik:
Az igazság a következő a bábonyiak és a tanúk elmondása szerint:
A két cigány gyerek a konténerek feletti fémhálót és fémtetőt bontotta (nyilván csak játékból) fényes nappal. Miután az orvosnak szóltak az öregotthonból (mivel senki nem mert közbelépni), ő a helyszínre sietett, és rászólt a két jómadárra, hogy hagyják abba, amit csinálnak. Ők minősíthetetlen hangnemben válaszoltak és folytatták a "játékot", mire az orvos adott nekik két-két nem túl nagy pofont. Sem vér, sem hányás nem volt a helyszínen, ahogy vérnyom sem. Ezt több tanú tudja bizonyítani. Ezután a két purdé hazafutott (nyilván akit félholtra vernek az fut, mint a nyúl), és az apjuktól kaptak egy pár nagyobb taslit (Kuruc.info: gondolom nem a fémgyűjtésért kapták a nevelő szándékú pofont [ahogy egy törvénytisztelő, normális családban történt volna], hanem épp ellenkezőleg, azért, mert szajré nélkül mentek haza, ill. hogy egyáltalán elfutottak, és nem lincselték, késelték meg az orvost, ahogy az cigányéknál a szokás...), de a család, észlelvén, hogy kicsit túllőttek a célon, inkább kihívta a mentőt és az orvosra kenték az egészet. Persze kellett ehhez a bábonyi megélhetési jogvédő cigány csávó is, aki hergelte őket, hogy legyen politikai botrány az ügyből, hiszen az orvos szintén köztiszteletnek örvendő felesége polgármesterjelöltként indul a választáson. Nyilván azt is mondta, az egyébként törvénytisztelő cigányoknak, hogy csurranhat-cseppenhet is pár forint az orvostól, ha sikerül ráhúzni a balhét.
Az orvos egyébként egy mindenki által tisztelt, 60 év körüli, 165 cm-es, 65 kg-os férfi, és mindenki tudja (még a bábonyi cigányok 98 %-a is), hogy az ő verziója igaz, vagyis a gyerekek lopni próbáltak és ő pedig ezt megakadályozandó adott két taslit. A többi hazugság. A háziorvos egyébként az egyetlen ember, aki tavaly ősszel, mikor polgárháborús állapotok voltak Bábonyban, puszta kézzel be mert menni a felfegyverkezett cigányok közé és lecsillapította őket. Ennek köszönhetően nem gyújtogattak és nem öltek meg senkit. A rendőrség és a cigányvajdák csak órákkal később mertek a helyszínre menni; a jogvédők természetesen akkor sem. Ez az orvos talán az egyetlen a környéken, aki ad munkát a cigány embereknek és az egyetlen, aki szót ért velük és akit becsülnek. Ezért különösen fájó a bábonyiaknak (magyaroknak és cigányoknak egyaránt), amit ez a hazug cikk sugall.
A lényeg, hogy szégyen, hogy egy tisztességes embert (aki elnézést kért a hibájáért) így meg lehet hurcolni, de a cigányok által elkövetett rengeteg bábonyi bűncselekmény a "tettes ismeretlen" rendőrségi határozattal zárul. Mindez természetesen a becsületes és keményen dolgozó cigányoknak sem jó. A bábonyiak szeretettel várják egy hétre vendégségbe az összes jogvédőt és egyéb nyilván a helyzetet a Rózsadombról és Lipótvárosból jól ismerő szájtépőt.
Ha ugyanannyi az igaz a látleletes sztoriból, mint a pofonos alapsztoriból, akkor hazugság az egész. Az egész hajcihő célja az, hogy az orvos polgármesterjelölt (egyébként szintén jó hírű orvos) feleségét lejárassák. Ezért írta a cikk szerzője azt a gusztustalan sejtetést, hogy a feleség a kórházban dolgozik és a cigányok attól félnek, hogy ezért nem adják ki a látleletet. Hányingerem van a cikk szerzőitől és attól, hogy egy orvos nevét sem merte leírni a hazug cikkében, mert fél, hogy akkor olyan helyreigazítási és kártérítési pereket kapna a nyakába, hogy azt megemlegetné. Én is le tudom írni, hogy az újságírók lenézik a cigányokat, stb.; ehhez nem kell bátorság. Ezzel ellentétben több ezer beteget (köztük több száz cigányt) gyógyítani Sajóbábonyban, az munka.
Eredetileg írtuk (14:00): A cigányfajvédelem két vezető ereje, a zsIndex és a Népszabadság (lásd két Függelékünket) ma terjedelmes anyagokban sajnáltatta az ITT tárgyalt „rászístá merénylet” „áldozatait”. Akik – mint szinte mindig, eredeti cikkünkben jól tippeltünk! – természetesen cigányok.
Mi sántít ebben a szívfacsaró történetben? Mint minden Ónody-Molnár Dóra-féle cigányfajvédő anyagból, ebből is nagyon sok minden hiányzik – például a másik fél vagy a sajóbábonyi cigányok terrorját elszenvedő helyiek véleménye. Ne feledjük, a helyi orkok előszeretettel gyilkolásznak is, amiről roppant büszkén mesélnek ("Gonoszok vagyunk, és leszünk. Gyilkosok!" ) a kamerába, lásd EZT; olyan szintű a terror, hogy még az MSZP-s(!) önkormányzati képviselő is egyértelműen cigánybűnözésről beszélt. El lehet képzelni, mi folyik a településen. A cikkből még az is hiányzik, hogy minek a kerítését bontogatták az orkok (az idősotthonét, ami adófizetői pénzből [a miénkből] fenntartott közintézmény, tehát nem pl. egy magánlakás, -ház).
A tipikus cigányhazugságot bemutató példa: a cikk szerint a szülők elmentek a rendőrségre feljelentést tenni, és utána a rendőrök hívták ki a mentőt a fiúhoz. Magyarán: a gyerek otthon feküdt állítólag súlyosan sérülten, és a szülők nem orvost hívtak, hanem elsétáltak a rendőrségre és panaszt tettek. Ezt szerető szülő fordítva szokta csinálni. Vagy egyszerre. Jogilag tehát - ha hihetünk ennek a zavaros cikknek - a rendőrök hívták a mentőket, és nyomozást indítottak. Nyilván ők kérték a látleletet is. A szülők ennek ellenére már aznap este (vasárnap, ügyelet) elkezdtek követelni egy "látleletet", amit ők nem is kértek. Igen: cigányaink (valamint az őket foggal-körömmel védő médiumok, valamint a kifejezetten cigánybűnöző-védelemre szakosodott TASZ) úgy hazudnak, mint a vízfolyás.
Kíváncsiak vagyunk, milyen büntetést kap majd a „rászístá” orvos. Bevágják egy évre előzetesbe, majd letöltendőt sóznak rá, mint a barcsi srácoknak? Miközben minden más (normálisabb) országban üldözik vagy egyenesen irtják a cigányokat, nálunk már azért börtönbe kerül az ember, mert nevelő célzattal fel merészel pofozni egy cigánybűnözőt. Ahogy a barcsi srácok is tették. Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak? Mikor vesszük át a többi ország (minimum) cigánybűnöző-üldöző gyakorlatát?
Végezetül megkérdeznénk, hogy vajh' a Népszabadság mikor fog majdnem egy teljes oldalas anyagot szentelni a cigányok által meggyilkolt embereknek, ha egy vacak pofonról ennyit képes irkálni? Jól tudjuk: soha.
A Népszabadság teljes cikke:
Miért nem adható ki a megvert roma fiú látlelete Miskolcon?
A pofonokkal kezdődött.
„Fél Bábonynak ő a háziorvosa. Nem is értjük, hogyan történhetett. Vasárnap délelőtt megütötte a fiamat. Jó gyerek, rendesen jár iskolába, ott sincs panasz rá. Megbocsáthatatlan, hogy miután megütötte, nem segített neki. A fiam meg szaladt, árkon-bokron át hazáig. Dőlt az orrából a vér, hányt. A vérző orrát az asszony szoknyájába törölgette.” Így idézte fel utóbb az eseményeket Balogh Sándor, annak a két fiúnak az apja, akit a háziorvos megvert. Az egyikük rosszabbul járt. Kórházba került.
– Képzelje el, ha egy roma felnőtt üt meg egy nem roma gyereket. Másnap itt lenne a gárda, meg az összes szélsőséges televízió. Az is biztos, hogy aki ütött, sitten lenne, és ki sem engednék onnan – mondja a felesége, kilenc gyerek édesanyja.
Sajóbábony köztiszteletben álló háziorvosa megvert két tízéves roma kisfiút – tájékoztatta a Társaság a Szabadságjogokért romaprogramjának sajóbábonyi képviselője lapunkat néhány napja. A család nem érti, miért tett ilyesmit a doktor, akinek „soha semmi baja nem volt a cigányokkal”, s akiről az általunk megkérdezett bábonyi romák is elismerően beszélnek. A gyerek azt mondja, azért kapta a pofonokat, mert a doktor úgy hitte, bontja a kerítését. Mindkét gyerek azt állítja, nem nyúltak a kerítéshez, az önkormányzat tulajdonában lévő telek sittes konténere körül piszmogtak. – A fiam gyakran hoz onnan haza mindenféle csempetörmeléket. Én pedig azokból a csempedarabkákból díszítem a házunk bejáratát –mondja Balogh Sándor.
A szülők elmentek a rendőrkapitányságra, és feljelentést tettek. A rendőrök hívták ki a gyakori hányástól addigra legyengült fiúhoz a mentőt. Zúzódást és enyhe agyrázkódást állapítottak meg a miskolci városi kórházban. A háziorvos azt mondja: „Történt egy konfliktus, de azon dolgozom, hogy ne mérgesedjen el a helyzet. Harminchárom éve praktizálok itt, tisztességgel csináltam. Tévedtem, hibáztam, elismerem. De nem szabad felfújni az ügyet, pláne nem szabad etnikai konfliktust gerjeszteni ebből. Felpofoztam őket, igaz. Néha nem árt egy jobbító szándékú pofon” – mondja az orvos, akit bántott a lelkiismeret, és a kisfiút meglátogatta a kórházban. „Ez a konfliktus volt az utolsó csepp a pohárban” – teszi hozzá, mert az elmúlt hetekben ismeretlenek betörtek hozzá, elvitték az udvaráról a bútorait, és a kerítését is megrongálták, „egymás után torlódtak a kellemetlen események”. – Három orvos helyett dolgozom a városban. Nem szeretnék amiatt hibázni, hogy ez az ügy elvonja a figyelmemet, nem akarok hibázni a munkámban – mondja, hozzátéve, nagyon megbánta, amit tett. – Az ember gyarló. Ott csattant a pofon, ahol nem kellett volna.
Az incidens napján, vasárnap az esti órákban a szülők az egyik unokatestvérükkel voltak a kórházban a gyerek mellett. Kérték az orvosoktól, engedjenek bepillantást a látleletbe, mert ők ugyan nem, de a rokon tud olvasni. Rossz érzésük volt, attól tartottak, hogy olyan látleletet vesznek fel a kórházban, amelyből nem derül ki, hogy a sérülés erőszakos cselekményből származik. Hiába kérték, nem kaptak semmilyen dokumentumot, annak ellenére sem, hogy az egészségügyi törvény alapján erre joguk lett volna. „Ha majd néhány nap után kiengedik a kisfiút, akkor a szülők tájékozódhatnak a zárójelentésből, a látleletet megküldjük a rendőrségnek, ha onnan kérik, a másolatát pedig 3200 forintért adjuk ki” – hangzott az indoklás.
A háziorvos felesége, Sajóbábony egyik polgármesterjelöltje, a kórház megbecsült orvosa. Ez az információ csak növelte a szülők aggodalmát. Lapunk újságírója ott volt hétfőn, amikor újra megpróbálták kikérni a kisfiú addigi orvosi dokumentációját. Egy fiatal orvos jelent meg, aki leereszkedő hangnemben előadást tartott arról, hogy látlelet csak akkor lesz, ha már a kórházi kezelés befejeződött. Hosszasan fejtegette azt is, hogy a személyiségfejlődés mely szakaszában képesek a gyerekek a valóságot elferdíteni. Magyarázata szerint a gyerekek kilenc-tíz éves koruk körül már képesek tudatosan és tudattalanul manipulálni (értsd: a megvert kisfiú hazudik – A szerk.). Aztán újabb fejtegetések következtek arra vonatkozóan, miért is kerül egy gyerek olyan helyzetbe, hogy megverjék. Az nem lehet ugyanis véletlen. Ehhez szerinte nevelési hiányosság, szülői alkalmatlanság vezet. Logikája szerint, mivel nem minden gyereket vernek meg, ergo: valaminek történnie kellett. E ponton közbevágtunk, hogy a dokumentáció ra vagyunk kíváncsiak, nem az előadására. Erre a szülők újabb fejmosásban részesültek. Az orvos most már arról oktatta őket, hogy annyi gyereket kell vállalni, ahányat tisztességgel képesek felnevelni. Mikor újra a papírokra tereltük a szót, megjegyezte, amíg beszélünk, senki sincs a gyerekkel, amiből arra következtet, hogy a szülők nem is kíváncsiak rá, mert lám, ha valóban érdekelné őket a fiuk sorsa, valamelyikük bizonyosan ott lenne a kórházi ágya mellett. A hosszúra nyúlt monológ után végül egy konzultációs szobába hívta a szülőket a gyerek dossziéjával a kezében. Közölte, csak nekik van joguk betekinteni a papírokba. Felvetettük, hogy az ő engedélyükkel mi is megnéznénk, mert az anya és az apa is írástudatlan, hiába tolja eléjük a dokumentumokat. Hajthatatlan volt, ezért sebtében tollat ragadtunk, és egy papírdarabra, két tanú aláírásával, meghatalmazást írtunk, amelyben kérelmeztük a szülők nevében a papírok kiadását. Ekkor azonban az orvos széttárta a kezét, közölte, lejárt a munkaideje, innentől kezdve csak az ügyeletes orvos állhat a rendelkezésünkre.
Az ügyeletes orvosok a gyermeksebészeti ambulancián látták el a folyamatosan érkező kis sérülteket. Kivártuk a sorunkat, de amikor közöltük, mit kérünk, újra ránk vágták az ajtót. Közben kijött egy fiatal nő, aki biciklizés közben megsérült fiát hozta be, és annyit mondott nekünk: „hiába várnak, hallottam bent, hogy nem kívánnak foglalkozni a maguk kérésével”. Kijött egy nővér is, aki csak annyit mondott, „ki akarok maradni ebből”. Másfél óra után határozottan bekopogtunk, és jeleztük, ez így nem mehet tovább. Akkor kijött egy orvos, aki úgy tett, mintha nem tudná, miért is vagyunk ott. Elmondtuk. Közölte: ha sokáig erőszakoskodunk a leletek kikérésével, eljárást kezdeményez munkatársunk ellen, mert akadályozza az ügyeleti munkában, vagyis az életveszélyben lévő kisgyerekek ellátásában. Délután háromtól este fél nyolcig nem sikerült a család megvert kisfiának kórházi dokumentációiba belepillantanunk.
Azóta a kisfiút kiengedték. A teljes dokumentációt a család érdekeit képviselő ügyvéd kéri majd ki. A rendőrségi nyomozás ugyanis még tart, a szülők számíthatnak a jogi képviseletre, a Társaság a Szabadságjogokért romaprogramja ugyanis biztosít számukra ügyvédet. Megkérdeztük Csiba Gábort, a miskolci kórház igazgatóját, hogy az általunk tapasztalt eseményekről mi a véleménye. Az igazgatót szabadsága idején értük el, az esetről tőlünk hallott először. Csiba elmondta, meghatalmazással valóban betekintést kellett volna kapnunk a kisfiú kórházi papírjaiba, bár hozzátette: a személyes adatokkal nagyon körültekintően kell bánniuk. – Van egy belső eljárási rend, amelynek következtében a szülők minden dokumentációt megkapnak. Az ön elbeszélése alapján úgy vélem, az osztályon dolgozók rugalmasabbak is lehettek volna. Ugyanakkor az osztályon tapasztalt stílus miatt sajnálatát fejezte ki: – Ha bármi sérelem érte a családot vagy önt, személyesen fogom kivizsgálni –jelentette ki.
A zsIndex összefoglalása:
Megalázták a megvert roma fiú szüleit a miskolci kórházban
A miskolci kórházban nem voltak hajlandóak kiadni egy megvert roma kisfiú látleletét a szülők meghatalmazottainak. A Népszabadság munkatársa is hiába kérte, hogy az olvasni nem tudó szülők helyett megnézhesse mit írt a kórház a sajóbábonyi háziorvos által felpofozott, agyrázkódást szenvedett kisfiú orvosi dokumentációjába, az orvosok a gyerekvállalásról szóló kiselőadást tartottak helyette.
Múlt hétfőn kísérte el a Népszabadság munkatársa annak a sajóbábonyi kisfiúnak a szüleit az egyik miskolci kórházba, akit pár nappal azelőtt vert meg a sajóbábonyi háziorvos. A kisfiút és testvérét az eddig köztiszteletben álló bábonyi doktor a saját háza melletti, sittel borított önkormányzati területen pofozta meg, miután azt hitte, hogy az ő házának a kerítését bontják. A két felpofozott kisgyerek otthon várta, hogy a rendőrség a szülők feljelentése után kiérkezzen. Az egyikük a sok hányástól addigra annyira legyengült, hogy a kiérkező rendőrök kihívták hozzá a mentőket.
A szülők szerettek volna betekinteni a felvett orvosi jelentésbe, mert aggódtak, hogy abban rögzítik-e az erőszakos cselekményre utaló nyomokat. Mivel ők nem tudnak olvasni, magukkal vittek egy olvasni tudó rokont. A kórház személyzete nem működött együtt, és közölték, hogy csak a kezelés végével lehet megtekinteni a zárójelentést, illetve 3200 forint ellenében tudják kikérni a látleletet a rendőrségtől.
Másnap a Népszabadság munkatársa elkísérte a szülőket a kórházba. Az ott dolgozó orvos nem csak, nem volt hajlandó kiadni az iratokat, de egy hosszú kiselőadás kíséretében hívta fel a szülők figyelmét arra, hogy mi a véleménye arról, ha valaki sok gyereket vállal, illetve, hogy szerinte egy ennyi idős gyerek már képes akarva vagy akaratlanul hazudni.
Végül hajlandó lett volna csak az olvasni nem tudó szülőknek bemutatni a papírt. Erre a szülők és az újságíró hiába írtak gyorsan egy meghatalmazást, hogy olvasni tudó személy is jelen lehessen, az orvos munkaideje hirtelen lejárt. Végül hiába vártak délután háromtól este fél nyolcig, az iratokba nem tekinthettek be, ellenben megfenyegették őket, hogy feljelentést tesznek ellenük, amiért akadályozzák az ügyeleti munkát.
A szülők azért is aggódtak, mert a miskolci kórházban dolgozik az ügyben érintett háziorvos felesége.
A kisfiú azóta hazakerült, a család jogi képviseletét pedig a Társaság a Szabadságjogokért fogja ellátni, ők kérik majd ki az iratokat a rendőrségtől ahol nyomozás indult az ügyben.
A sajóbábonyi háziorvos, akinek eddig soha nem volt semmilyen összetűzése a város roma közösségével, rögtön az eset után elnézést kért. Beismerte, hogy tévedett és hiba volt felpofoznia a fiúkat.
A miskolci kórház igazgatója szerint bár a személyes adatokkal rendkívül körültekintően kell bánni, elismerte, hogy alkalmazottai lehettek volna jóval rugalmasabbak is az ügyben. Az orvosok stílusa miatt pedig sajnálatát fejezte ki.
Az igazság a következő a bábonyiak és a tanúk elmondása szerint:
A két cigány gyerek a konténerek feletti fémhálót és fémtetőt bontotta (nyilván csak játékból) fényes nappal. Miután az orvosnak szóltak az öregotthonból (mivel senki nem mert közbelépni), ő a helyszínre sietett, és rászólt a két jómadárra, hogy hagyják abba, amit csinálnak. Ők minősíthetetlen hangnemben válaszoltak és folytatták a "játékot", mire az orvos adott nekik két-két nem túl nagy pofont. Sem vér, sem hányás nem volt a helyszínen, ahogy vérnyom sem. Ezt több tanú tudja bizonyítani. Ezután a két purdé hazafutott (nyilván akit félholtra vernek az fut, mint a nyúl), és az apjuktól kaptak egy pár nagyobb taslit (Kuruc.info: gondolom nem a fémgyűjtésért kapták a nevelő szándékú pofont [ahogy egy törvénytisztelő, normális családban történt volna], hanem épp ellenkezőleg, azért, mert szajré nélkül mentek haza, ill. hogy egyáltalán elfutottak, és nem lincselték, késelték meg az orvost, ahogy az cigányéknál a szokás...), de a család, észlelvén, hogy kicsit túllőttek a célon, inkább kihívta a mentőt és az orvosra kenték az egészet. Persze kellett ehhez a bábonyi megélhetési jogvédő cigány csávó is, aki hergelte őket, hogy legyen politikai botrány az ügyből, hiszen az orvos szintén köztiszteletnek örvendő felesége polgármesterjelöltként indul a választáson. Nyilván azt is mondta, az egyébként törvénytisztelő cigányoknak, hogy csurranhat-cseppenhet is pár forint az orvostól, ha sikerül ráhúzni a balhét.
Az orvos egyébként egy mindenki által tisztelt, 60 év körüli, 165 cm-es, 65 kg-os férfi, és mindenki tudja (még a bábonyi cigányok 98 %-a is), hogy az ő verziója igaz, vagyis a gyerekek lopni próbáltak és ő pedig ezt megakadályozandó adott két taslit. A többi hazugság. A háziorvos egyébként az egyetlen ember, aki tavaly ősszel, mikor polgárháborús állapotok voltak Bábonyban, puszta kézzel be mert menni a felfegyverkezett cigányok közé és lecsillapította őket. Ennek köszönhetően nem gyújtogattak és nem öltek meg senkit. A rendőrség és a cigányvajdák csak órákkal később mertek a helyszínre menni; a jogvédők természetesen akkor sem. Ez az orvos talán az egyetlen a környéken, aki ad munkát a cigány embereknek és az egyetlen, aki szót ért velük és akit becsülnek. Ezért különösen fájó a bábonyiaknak (magyaroknak és cigányoknak egyaránt), amit ez a hazug cikk sugall.
A lényeg, hogy szégyen, hogy egy tisztességes embert (aki elnézést kért a hibájáért) így meg lehet hurcolni, de a cigányok által elkövetett rengeteg bábonyi bűncselekmény a "tettes ismeretlen" rendőrségi határozattal zárul. Mindez természetesen a becsületes és keményen dolgozó cigányoknak sem jó. A bábonyiak szeretettel várják egy hétre vendégségbe az összes jogvédőt és egyéb nyilván a helyzetet a Rózsadombról és Lipótvárosból jól ismerő szájtépőt.
Ha ugyanannyi az igaz a látleletes sztoriból, mint a pofonos alapsztoriból, akkor hazugság az egész. Az egész hajcihő célja az, hogy az orvos polgármesterjelölt (egyébként szintén jó hírű orvos) feleségét lejárassák. Ezért írta a cikk szerzője azt a gusztustalan sejtetést, hogy a feleség a kórházban dolgozik és a cigányok attól félnek, hogy ezért nem adják ki a látleletet. Hányingerem van a cikk szerzőitől és attól, hogy egy orvos nevét sem merte leírni a hazug cikkében, mert fél, hogy akkor olyan helyreigazítási és kártérítési pereket kapna a nyakába, hogy azt megemlegetné. Én is le tudom írni, hogy az újságírók lenézik a cigányokat, stb.; ehhez nem kell bátorság. Ezzel ellentétben több ezer beteget (köztük több száz cigányt) gyógyítani Sajóbábonyban, az munka.
Eredetileg írtuk (14:00): A cigányfajvédelem két vezető ereje, a zsIndex és a Népszabadság (lásd két Függelékünket) ma terjedelmes anyagokban sajnáltatta az ITT tárgyalt „rászístá merénylet” „áldozatait”. Akik – mint szinte mindig, eredeti cikkünkben jól tippeltünk! – természetesen cigányok.
Mi sántít ebben a szívfacsaró történetben? Mint minden Ónody-Molnár Dóra-féle cigányfajvédő anyagból, ebből is nagyon sok minden hiányzik – például a másik fél vagy a sajóbábonyi cigányok terrorját elszenvedő helyiek véleménye. Ne feledjük, a helyi orkok előszeretettel gyilkolásznak is, amiről roppant büszkén mesélnek ("Gonoszok vagyunk, és leszünk. Gyilkosok!" ) a kamerába, lásd EZT; olyan szintű a terror, hogy még az MSZP-s(!) önkormányzati képviselő is egyértelműen cigánybűnözésről beszélt. El lehet képzelni, mi folyik a településen. A cikkből még az is hiányzik, hogy minek a kerítését bontogatták az orkok (az idősotthonét, ami adófizetői pénzből [a miénkből] fenntartott közintézmény, tehát nem pl. egy magánlakás, -ház).
A tipikus cigányhazugságot bemutató példa: a cikk szerint a szülők elmentek a rendőrségre feljelentést tenni, és utána a rendőrök hívták ki a mentőt a fiúhoz. Magyarán: a gyerek otthon feküdt állítólag súlyosan sérülten, és a szülők nem orvost hívtak, hanem elsétáltak a rendőrségre és panaszt tettek. Ezt szerető szülő fordítva szokta csinálni. Vagy egyszerre. Jogilag tehát - ha hihetünk ennek a zavaros cikknek - a rendőrök hívták a mentőket, és nyomozást indítottak. Nyilván ők kérték a látleletet is. A szülők ennek ellenére már aznap este (vasárnap, ügyelet) elkezdtek követelni egy "látleletet", amit ők nem is kértek. Igen: cigányaink (valamint az őket foggal-körömmel védő médiumok, valamint a kifejezetten cigánybűnöző-védelemre szakosodott TASZ) úgy hazudnak, mint a vízfolyás.
Kíváncsiak vagyunk, milyen büntetést kap majd a „rászístá” orvos. Bevágják egy évre előzetesbe, majd letöltendőt sóznak rá, mint a barcsi srácoknak? Miközben minden más (normálisabb) országban üldözik vagy egyenesen irtják a cigányokat, nálunk már azért börtönbe kerül az ember, mert nevelő célzattal fel merészel pofozni egy cigánybűnözőt. Ahogy a barcsi srácok is tették. Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak? Mikor vesszük át a többi ország (minimum) cigánybűnöző-üldöző gyakorlatát?
Végezetül megkérdeznénk, hogy vajh' a Népszabadság mikor fog majdnem egy teljes oldalas anyagot szentelni a cigányok által meggyilkolt embereknek, ha egy vacak pofonról ennyit képes irkálni? Jól tudjuk: soha.
A Népszabadság teljes cikke:
Miért nem adható ki a megvert roma fiú látlelete Miskolcon?
A pofonokkal kezdődött.
„Fél Bábonynak ő a háziorvosa. Nem is értjük, hogyan történhetett. Vasárnap délelőtt megütötte a fiamat. Jó gyerek, rendesen jár iskolába, ott sincs panasz rá. Megbocsáthatatlan, hogy miután megütötte, nem segített neki. A fiam meg szaladt, árkon-bokron át hazáig. Dőlt az orrából a vér, hányt. A vérző orrát az asszony szoknyájába törölgette.” Így idézte fel utóbb az eseményeket Balogh Sándor, annak a két fiúnak az apja, akit a háziorvos megvert. Az egyikük rosszabbul járt. Kórházba került.
– Képzelje el, ha egy roma felnőtt üt meg egy nem roma gyereket. Másnap itt lenne a gárda, meg az összes szélsőséges televízió. Az is biztos, hogy aki ütött, sitten lenne, és ki sem engednék onnan – mondja a felesége, kilenc gyerek édesanyja.
Sajóbábony köztiszteletben álló háziorvosa megvert két tízéves roma kisfiút – tájékoztatta a Társaság a Szabadságjogokért romaprogramjának sajóbábonyi képviselője lapunkat néhány napja. A család nem érti, miért tett ilyesmit a doktor, akinek „soha semmi baja nem volt a cigányokkal”, s akiről az általunk megkérdezett bábonyi romák is elismerően beszélnek. A gyerek azt mondja, azért kapta a pofonokat, mert a doktor úgy hitte, bontja a kerítését. Mindkét gyerek azt állítja, nem nyúltak a kerítéshez, az önkormányzat tulajdonában lévő telek sittes konténere körül piszmogtak. – A fiam gyakran hoz onnan haza mindenféle csempetörmeléket. Én pedig azokból a csempedarabkákból díszítem a házunk bejáratát –mondja Balogh Sándor.
A szülők elmentek a rendőrkapitányságra, és feljelentést tettek. A rendőrök hívták ki a gyakori hányástól addigra legyengült fiúhoz a mentőt. Zúzódást és enyhe agyrázkódást állapítottak meg a miskolci városi kórházban. A háziorvos azt mondja: „Történt egy konfliktus, de azon dolgozom, hogy ne mérgesedjen el a helyzet. Harminchárom éve praktizálok itt, tisztességgel csináltam. Tévedtem, hibáztam, elismerem. De nem szabad felfújni az ügyet, pláne nem szabad etnikai konfliktust gerjeszteni ebből. Felpofoztam őket, igaz. Néha nem árt egy jobbító szándékú pofon” – mondja az orvos, akit bántott a lelkiismeret, és a kisfiút meglátogatta a kórházban. „Ez a konfliktus volt az utolsó csepp a pohárban” – teszi hozzá, mert az elmúlt hetekben ismeretlenek betörtek hozzá, elvitték az udvaráról a bútorait, és a kerítését is megrongálták, „egymás után torlódtak a kellemetlen események”. – Három orvos helyett dolgozom a városban. Nem szeretnék amiatt hibázni, hogy ez az ügy elvonja a figyelmemet, nem akarok hibázni a munkámban – mondja, hozzátéve, nagyon megbánta, amit tett. – Az ember gyarló. Ott csattant a pofon, ahol nem kellett volna.
Az incidens napján, vasárnap az esti órákban a szülők az egyik unokatestvérükkel voltak a kórházban a gyerek mellett. Kérték az orvosoktól, engedjenek bepillantást a látleletbe, mert ők ugyan nem, de a rokon tud olvasni. Rossz érzésük volt, attól tartottak, hogy olyan látleletet vesznek fel a kórházban, amelyből nem derül ki, hogy a sérülés erőszakos cselekményből származik. Hiába kérték, nem kaptak semmilyen dokumentumot, annak ellenére sem, hogy az egészségügyi törvény alapján erre joguk lett volna. „Ha majd néhány nap után kiengedik a kisfiút, akkor a szülők tájékozódhatnak a zárójelentésből, a látleletet megküldjük a rendőrségnek, ha onnan kérik, a másolatát pedig 3200 forintért adjuk ki” – hangzott az indoklás.
A háziorvos felesége, Sajóbábony egyik polgármesterjelöltje, a kórház megbecsült orvosa. Ez az információ csak növelte a szülők aggodalmát. Lapunk újságírója ott volt hétfőn, amikor újra megpróbálták kikérni a kisfiú addigi orvosi dokumentációját. Egy fiatal orvos jelent meg, aki leereszkedő hangnemben előadást tartott arról, hogy látlelet csak akkor lesz, ha már a kórházi kezelés befejeződött. Hosszasan fejtegette azt is, hogy a személyiségfejlődés mely szakaszában képesek a gyerekek a valóságot elferdíteni. Magyarázata szerint a gyerekek kilenc-tíz éves koruk körül már képesek tudatosan és tudattalanul manipulálni (értsd: a megvert kisfiú hazudik – A szerk.). Aztán újabb fejtegetések következtek arra vonatkozóan, miért is kerül egy gyerek olyan helyzetbe, hogy megverjék. Az nem lehet ugyanis véletlen. Ehhez szerinte nevelési hiányosság, szülői alkalmatlanság vezet. Logikája szerint, mivel nem minden gyereket vernek meg, ergo: valaminek történnie kellett. E ponton közbevágtunk, hogy a dokumentáció ra vagyunk kíváncsiak, nem az előadására. Erre a szülők újabb fejmosásban részesültek. Az orvos most már arról oktatta őket, hogy annyi gyereket kell vállalni, ahányat tisztességgel képesek felnevelni. Mikor újra a papírokra tereltük a szót, megjegyezte, amíg beszélünk, senki sincs a gyerekkel, amiből arra következtet, hogy a szülők nem is kíváncsiak rá, mert lám, ha valóban érdekelné őket a fiuk sorsa, valamelyikük bizonyosan ott lenne a kórházi ágya mellett. A hosszúra nyúlt monológ után végül egy konzultációs szobába hívta a szülőket a gyerek dossziéjával a kezében. Közölte, csak nekik van joguk betekinteni a papírokba. Felvetettük, hogy az ő engedélyükkel mi is megnéznénk, mert az anya és az apa is írástudatlan, hiába tolja eléjük a dokumentumokat. Hajthatatlan volt, ezért sebtében tollat ragadtunk, és egy papírdarabra, két tanú aláírásával, meghatalmazást írtunk, amelyben kérelmeztük a szülők nevében a papírok kiadását. Ekkor azonban az orvos széttárta a kezét, közölte, lejárt a munkaideje, innentől kezdve csak az ügyeletes orvos állhat a rendelkezésünkre.
Az ügyeletes orvosok a gyermeksebészeti ambulancián látták el a folyamatosan érkező kis sérülteket. Kivártuk a sorunkat, de amikor közöltük, mit kérünk, újra ránk vágták az ajtót. Közben kijött egy fiatal nő, aki biciklizés közben megsérült fiát hozta be, és annyit mondott nekünk: „hiába várnak, hallottam bent, hogy nem kívánnak foglalkozni a maguk kérésével”. Kijött egy nővér is, aki csak annyit mondott, „ki akarok maradni ebből”. Másfél óra után határozottan bekopogtunk, és jeleztük, ez így nem mehet tovább. Akkor kijött egy orvos, aki úgy tett, mintha nem tudná, miért is vagyunk ott. Elmondtuk. Közölte: ha sokáig erőszakoskodunk a leletek kikérésével, eljárást kezdeményez munkatársunk ellen, mert akadályozza az ügyeleti munkában, vagyis az életveszélyben lévő kisgyerekek ellátásában. Délután háromtól este fél nyolcig nem sikerült a család megvert kisfiának kórházi dokumentációiba belepillantanunk.
Azóta a kisfiút kiengedték. A teljes dokumentációt a család érdekeit képviselő ügyvéd kéri majd ki. A rendőrségi nyomozás ugyanis még tart, a szülők számíthatnak a jogi képviseletre, a Társaság a Szabadságjogokért romaprogramja ugyanis biztosít számukra ügyvédet. Megkérdeztük Csiba Gábort, a miskolci kórház igazgatóját, hogy az általunk tapasztalt eseményekről mi a véleménye. Az igazgatót szabadsága idején értük el, az esetről tőlünk hallott először. Csiba elmondta, meghatalmazással valóban betekintést kellett volna kapnunk a kisfiú kórházi papírjaiba, bár hozzátette: a személyes adatokkal nagyon körültekintően kell bánniuk. – Van egy belső eljárási rend, amelynek következtében a szülők minden dokumentációt megkapnak. Az ön elbeszélése alapján úgy vélem, az osztályon dolgozók rugalmasabbak is lehettek volna. Ugyanakkor az osztályon tapasztalt stílus miatt sajnálatát fejezte ki: – Ha bármi sérelem érte a családot vagy önt, személyesen fogom kivizsgálni –jelentette ki.
A zsIndex összefoglalása:
Megalázták a megvert roma fiú szüleit a miskolci kórházban
A miskolci kórházban nem voltak hajlandóak kiadni egy megvert roma kisfiú látleletét a szülők meghatalmazottainak. A Népszabadság munkatársa is hiába kérte, hogy az olvasni nem tudó szülők helyett megnézhesse mit írt a kórház a sajóbábonyi háziorvos által felpofozott, agyrázkódást szenvedett kisfiú orvosi dokumentációjába, az orvosok a gyerekvállalásról szóló kiselőadást tartottak helyette.
Múlt hétfőn kísérte el a Népszabadság munkatársa annak a sajóbábonyi kisfiúnak a szüleit az egyik miskolci kórházba, akit pár nappal azelőtt vert meg a sajóbábonyi háziorvos. A kisfiút és testvérét az eddig köztiszteletben álló bábonyi doktor a saját háza melletti, sittel borított önkormányzati területen pofozta meg, miután azt hitte, hogy az ő házának a kerítését bontják. A két felpofozott kisgyerek otthon várta, hogy a rendőrség a szülők feljelentése után kiérkezzen. Az egyikük a sok hányástól addigra annyira legyengült, hogy a kiérkező rendőrök kihívták hozzá a mentőket.
A szülők szerettek volna betekinteni a felvett orvosi jelentésbe, mert aggódtak, hogy abban rögzítik-e az erőszakos cselekményre utaló nyomokat. Mivel ők nem tudnak olvasni, magukkal vittek egy olvasni tudó rokont. A kórház személyzete nem működött együtt, és közölték, hogy csak a kezelés végével lehet megtekinteni a zárójelentést, illetve 3200 forint ellenében tudják kikérni a látleletet a rendőrségtől.
Másnap a Népszabadság munkatársa elkísérte a szülőket a kórházba. Az ott dolgozó orvos nem csak, nem volt hajlandó kiadni az iratokat, de egy hosszú kiselőadás kíséretében hívta fel a szülők figyelmét arra, hogy mi a véleménye arról, ha valaki sok gyereket vállal, illetve, hogy szerinte egy ennyi idős gyerek már képes akarva vagy akaratlanul hazudni.
Végül hajlandó lett volna csak az olvasni nem tudó szülőknek bemutatni a papírt. Erre a szülők és az újságíró hiába írtak gyorsan egy meghatalmazást, hogy olvasni tudó személy is jelen lehessen, az orvos munkaideje hirtelen lejárt. Végül hiába vártak délután háromtól este fél nyolcig, az iratokba nem tekinthettek be, ellenben megfenyegették őket, hogy feljelentést tesznek ellenük, amiért akadályozzák az ügyeleti munkát.
A szülők azért is aggódtak, mert a miskolci kórházban dolgozik az ügyben érintett háziorvos felesége.
A kisfiú azóta hazakerült, a család jogi képviseletét pedig a Társaság a Szabadságjogokért fogja ellátni, ők kérik majd ki az iratokat a rendőrségtől ahol nyomozás indult az ügyben.
A sajóbábonyi háziorvos, akinek eddig soha nem volt semmilyen összetűzése a város roma közösségével, rögtön az eset után elnézést kért. Beismerte, hogy tévedett és hiba volt felpofoznia a fiúkat.
A miskolci kórház igazgatója szerint bár a személyes adatokkal rendkívül körültekintően kell bánni, elismerte, hogy alkalmazottai lehettek volna jóval rugalmasabbak is az ügyben. Az orvosok stílusa miatt pedig sajnálatát fejezte ki.
